A fahéj titkai

Cinnamomum verum,
  C. zeylanicum

Ha megérezzük a fahéjillatot, rögtön jobb kedvre derülünk. A sütemények, a forralt borok, karácsonyi esték jutnak róla eszünkbe. A fahéj azonban nem csak fűszer, hanem gyógyító hatással is bír. A szerelmi bájitalok elengedhetetlen alkotóeleme.   

A fahéjfa Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán őshonos, a babérfélék családjába tartozó, örökzöld, kisebb méretű fa. Magassága a 10-13 métert is eléri, de  az ültetvényeken sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kérge (Cinnamomi cortex). Leveléből illóolajat nyernek (Aetheroleum cinnamomi), amely a kéregből szerzett olajjal azonos hatású, de enyhébb. 

A mindenki által ismert kérget a három év alatti fák fiatal ágairól hántják le. Miután lehántják a fáról, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik azzá a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogyan mi ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízű. A történelem során utazók, kereskedők vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték, a görögök és rómaiak fűszerként és gyógynövényként használták az emésztés javítására. A Bibliában is többször említik: Mózes megparancsolta szent kenetként való használatát, a Példabeszédek könyvében a kedves ágyát illatosították vele.
 

A középkori kolostorokban gyógyhatását egyre több betegség kezelésére használ-ták: homloküreg-gyulladásra, megfá-zásra és náthára. A franciák, portugálok és angolok közel 300 éven át harcoltak egymással a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzésé-ért, amelyet először a portugálok nyertek el a 16. század elején. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. A 19. században fedezték fel újra mint gyógynövényt, gyomor- és méhbántalmakra használták. Később már felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen is ajánlották.

Az élelmiszeriparban kétféle fahéj kapható: a ceyloni fahéj és a kasszia (Cassia) vagy kínai fahéj.  Az ókori Egyiptomban már mindkettőt ismerték. A valódi fahéj a Cinnamomum verum (másnéven C. zeylanicum). Fahéj-fűszert azonban a kasszia nevű (Cinnamomum aromaticum), szintén babérféle fa kérgéből is lehet készíteni. Míg a valódi fahéj csak a belső, vékony kéregrészekből készül, a kasszia fahéj a teljes kéregből, így fásabb, vastagabb, és erősebb illatú a fűszere. A kasszia fahéjcsomag szinte mindig egy darab, viszonylag vastag összegöngyölt fahéjtekercset tartalmaz, addig a ceyloni fahéjcsomag metszetén látszik, hogy több vékonyabb réteget tartalmaz, melyek szivarszerűen rudakká vannak összesodorva. A kumarin nevű mérgező vegyület mindkettőben megtalálható, de a ceyloni csak kis mértékben tartalmazza. Az általában elfogyasztott mennyiség azonban még nem okoz egészségkárosodást. 

Jótékony hatásai: 

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg anti-bakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaj szintén antibakteriális, antivirális és antifungális (gombaölő) hatású. Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya) gyógyulását. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Kitűnő afrodiziákum, fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt is. A fahéj kiváló zsírégető, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét valamint a vércukorszintet, ezáltal elűzi a farkaséhséget is. A cellulitisz elleni krémek gyakori összetevője, mivel stimulálja a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, a felszabaduló energia pedig rendkívül jó zsírégető. A diabétesz elleni harcban kiemelt jelentőségű.

Karácsony természetesen

Szárított gyümölcs

A karácsonyi hangulat megteremtéséhez nem kell fákat kidönteni, költséges díszekre és lámpákra költeni. Az ünnep bennünk születik. 

Gyümölcskarikákat száríthatunk szobahőmérsékleten, így a citrusillat körbelengi a lakást. Naponta elég forgatni. A száraz gyümölcsöket koszorúba fűzhetjük, vagy más dekorációs célra használhatjuk. 

Dekorált gyümölcsök

A citrusféléket faraghatjuk vagy olyan illatos fűszerekkel, mint a fahéj, szegfűszeg vagy ánizs, díszíthetjük.

Cukormázas gyümölcs

A korábban gyűjtött száraz termések, a dió és toboz mellé gyűjtsünk színes bogyókat. Szárítsunk gyümölcsöket vagy cukormázzal fessünk a friss gyümölcsökre, keressünk hozzá színben megfelelő gyertyát.

Gyümölcs mécsestartó

Faragjunk mécsestartót grapefruit- vagy narancshéjból. Tartós mécsestartóhoz először ki kell tömni és meg kell szárítani a héjat (3-4 napig). A pödrött formához háromszögeket kell vágni a héjba, és egyenként kell betekerni a héjcsíkokat. A mécsest ne hagyjuk felügyelet nélkül.

Természetes díszek 

Készítsünk természetes díszeket mézeskalácsból, szalmából, gyümölcsből, pattogatott kukoricából, méhviaszból.

Karácsonyi csillag, ázsiai fűszer és orvosság

Csillagánizs

Az adventi időszakban sok meseszerű dolog történik, különös színek, formák, illatok és ízek kerülnek elő. Az utcán megjelenő giccseket  leginkább a  természetes anyagokkal, például gyümölcsökkel és szárított  termésekkel tudjuk semlegesíteni. Százféle mézeskalácsreceptet végigböngészve kiderült, hogy a sütéshez csillagánizsra is szükség van.  Általában nem vagyok a fűszerkeverékek híve, 2-3 íz bőven elég, de a mézeskalács estében annyi mindent kellene összegyűjteni, hogy időt, energiát spórolunk meg vele. Érdekes, hogy nálunk a csillagánizs  leginkább a karácsonyi dekorációban és süteményekben jelenik meg, Kínában pedig az államilag készített tájékoztatófüzetekben immunerősítőként ajánlják.

Illicium verum

A csillagánizs (kínai ánizs vagy ánizscsillag), Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, amely egy örökzöld fának a termése. Londonba a Fülöp-szigetekről került, a 16.  században, Európában a 17. században terjedt el. Jellegzetes illatát és ízét a benne található illóolaj nagy részét kitevő anetolnak köszönheti. Jellegzetes aromája miatt kiválóan használható sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, likőrök és teák készítéséhez. Sokszor ánizs helyett  vagy azzal együtt használják, ízük hasonló, de a csillagánizs markánsabb ízt ad.

A hagyományos kínai orvoslás görcsoldó hatása miatt ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. Az influenza megelőzésére is fogyasztják immunerősítőként, fő hatóanyaga, a sikimisav. Teáját méregtelenítésre is használják, a magokat étkezés után rágják, hogy javítsa az emésztést. 

Ázsiai rokona a japán csillagánizs (shikimi) mérgező növény, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Hasonlít a kínai változathoz, de kisebb és  illata kevésbé intenzív.  A nagyfokú hasonlóság visszaélésekre ad alkalmat, feldolgozva még nehezebb megkülönböztetni a kettőt. Méreganyagai ellenére gyógyászati célra mégis alkalmazzák a kínai orvoslásban: külsőleg felhasználva fájdalom csillapítására vagy bőrbetegségek kezelésére kiváló. A Tamiflu nevű madárinfluenza elleni védőoltás hatóanyaga  a sikimisav kinyerésével készül.  A japánok füstölőként használják.

Mitől aktív az árpa?

Hordeum vulgare L.

Az árpa több faját emberemlékezet óta termesztik, ezt bizonyítja, hogy az egyiptomi múmiák közt is találtak árpaszemeket. Kínában is már kr. e. II. században megbecsült eledel volt. Az árpa volt az első háziasított gabona a Közel-Keleten. Hippokratész gyógyeledelnek tartotta, a római gladiátorok rendszeres kásafogyasztók voltak, lovat is abrakoltattak vele. A Kánaán fontosabb növényei között Mózes is említi, ezért vallási jelentőséggel is bírt. Az árpasör volt talán az első alkoholos ital, amelyet az újkőkori emberek készítettek. Az egyiptomiak, a trákok, görögök és gallok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Az árpát később  fizetőeszközként is használták. A magyarok körében már a honfoglalás kori konyha egyik alap-tápláléka volt.

A növény az északi hűvös, csapadékos tájakat kedveli. Az árpakenyér igen gyorsan szárad, ezért a termőterületén az árpát inkább kásaként fogyasztják. A malomipar hántolt árpát és árpagyöngyöt készít belőle, de a sör-, whisky- és a malátagyártás alapanyagául is szolgál. Sikértartalma miatt lisztérzékenyek nem fogyaszthatják. Az árpa takarmánynövényként is fontos. A takarmányárpáknál a magasabb, míg a sörárpáknál az alacsonyabb fehérjetartalom a kívánatos.

Az árpa fogyasztását a burgonya és a búza szorította háttérbe, pedig tápértéke igen magas. Nyolc esszenciális aminosavat tartalmaz, továbbá B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot. Fogyasztásával jól szabályozható a vércukorszint, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében.  Rendszeres táplálékként javítja a bélműködést, segít megelőzni a székrekedést. Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár egész gabona, akár liszt formájában főételként szerepel ott kevés a szívbeteg. Lassan felszívódó szénhidrát-tartalma energiát ad, és 24%-os glikémiás indexe miatt a zsírégető étrend alapvető alkotórésze. Kiváló fogyókúrához, mivel rendkívül magas enzim- és lassú égésű szénhidráttartalma szervezetünk számára magas energia- és egyenletes vércukorszintet biztosít, az elhízás vagy zsírlerakódás veszélye nélkül.

Árpagyöngy
Gersli (vagy fényezett árpa) a hántolatlan árpa, a zsidó konyha ismert alapanyaga. Főzik sóletbe, levesbe, különböző töltelékekbe.

Tibeti campa (tsampa)
A tibetiek legfontosabb és legismertebb étele a campa, a tibeti árpa (tibeti: nej) őrleménye. A szárazon vagy jakvajon pirított őrlemény külleme a magyarban a császármorzsát idézheti föl.

Belboula, árpa kuszkusz, tört árpa, árpatöret
Az észak-afrikai konyha leghíresebb alapanyaga. Hasonlóan használják, mint Ázsiában a rizst, szinte minden étkezésnél felbukkan. A kuszkuszt árpából vagy durumbúzából  készítik.

Aktív árpa formula 
Nagyobb mértékben tartalmaz esszenciális aminosavakat, amelyek fokozzák a sejtek anyagcseréjét, a méregtelenítést.


Receptek: http://receptek.tv/?oldal=14&q=%E1rpa&hol=a

Bulgur vagy búzatöret

A bulgur tulajdonképpen különböző búzafajokból, de főként durumból készült töret, leginkább a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Indiában kedvelt gabonaféle. A még éretlen vagy a meghántolt érett búzaszemeket párolják, kiszárítják, majd durvára összetörik. Különféle méretűt és finomságút készítenek belőle. Étkezés előtt elég leforrázni, és fedő alatt megpuhul. A bulgurt keverik a tört búzával, ami az előbbivel ellentétben nem előfőzött.
Gazdag emésztésserkentő rostokban, ami ahhoz is szükséges, hogy a koleszterinszint alacsonyan maradjon. Jó forrása a vasnak, foszfornak és magnéziumnak; valamint a B6 és az E vitaminoknak, amelyek segítenek a szervezetnek, hogy elpusztítsa a káros szabadgyököket, ugyanakkor stabilizálja az energiaszintet, és fenntartja az idegrendszer egészségét. Glikmiás indexe alacsony (46). Általában köretnek fogyasztják, de készülhet belőle piláf (húsos étel), saláta (pl.: tabouli), sütemény, stb. Használhatjuk hús vagy rizs helyett különböző ételekben.

Receptek: http://www.nosalty.hu/bulgur_alapanyag_2834

Különleges gabona: a zab

Avena sativa L.

A zab ősi kultúrnövényünk, a pázsitfűfélék családjába tartozik. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A kelta és germán sírok körül találtak zabot, de az ázsiai vándornépek (avarok, magyarok)  hozhatták magukkal. Ők elesősorban takarmányként használták,  más népek kenyeret sütöttek belőle. A zabpelyhet leginkább a müzliből ismerjük, amely sütemények készítésére is kiváló. A zabkorpa is olcsó és hasznos táplálékkiegészítő. Jó alternatíva a zabtej, amely nem főzéssel készül, így megtalálható benne minden hasznos tápanyag. Angliában sört  és likőrszerű italt (caudle,  Cromwell kedvenc itala volt) is készítenek belőle.

Tápanyagtartalma: 

 - Gazdag B vitaminban és E vitaminban;
-  Ásványi anyagok közül mangán-, magnézium-, szelén-, vas-, kalcium-, cink- és a réz is található benne,
- Gazdag rostokban (11%); 

- Fehérjetartalma 12-24 % közötti, amely hasonló a szójaproteinhez;

- Olajtartalma telítetlen zsírsavakban gazdag.

Élettani hatásai:
- Regenerálja az idegeket, élénkíti, táplálja az egész idegrendszert;
- Ajánlott bőr panaszok esetén;

- Csökkenti a koleszterinszintet;

- Javítja az emésztést;
- Gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, nyugtatja a gyomrot, beleket;

- Természetes lúgosító hatásával a szervezet savasodását képes megkötni, megszüntetni;

- Kimerültség és fokozott stressz esetén nyugtató hatású.

Nyugtatószerként azonban csak vidéki, idős emberek ismerik. Régebben zabcsepp, zabtea vagy zabfürdő formájában is használták. 

Közismertebb hatásai az élelmi rostoknak köszönhető. Az élelmi rostok poliszacharidokból és ligninből állnak, fontos szerepet játszva az emésztés folyamatában. Léteznek vízoldékony növényi rostok ezek állaga zselészerű -, amelyek az emésztőrendszerben megkötik a koleszterint, így az nem tud felszívódni. A vízben nem oldódó rostokat pedig a természet "seprőjének" nevezhetjük. Csökkentve a táplálék áthaladási idejét, kevesebb méreganyag felszívódására adnak lehetőséget, mintegy kisöpörve azokat. A modern orvostudomány is bebizonyította, hogy a vastagbél különböző betegségeinek kialakulásában az egyik fő tényező a rostszegény táplálkozás. A zab értékes forrása mind a vízben oldhatatlan, mind az oldható rostoknak, s ez a kettősség az, ami elősegíti az egészséges bélműködést.

Zabtej készítése

A szükséges mennyiségű zabot két napig áztatni kell tisztított vízben. Két nap után szükséges lemosni, majd turmixgépbe ellepésig fel kell önteni vízzel és össze turmixolni. Ezután gézen keresztül kell leszűrni. A visszamaradt zabtöretből édesség készíthető.

Tápláló tejes zabpakolás
3 evőkanál tejet elkezdünk melegíteni, mielőtt felforrna, 1 evőkanál zabkorpát beleteszünk, 1-2 percig forraljuk.  Kihűlve kenjük az arcbőrre és a dekoltázsra, 10-15 perc után vízzel öblítsük le.


Zabos receptek: http://www.nosalty.hu/zab_alapanyag_684

Kedvencünk a sütőtök

Nagydobosi sütőtök

A sütőtök az egyik olyan zöldség, amellyel már kisbabaként találkozunk, mivel a bébiételek kedvelt alapanyaga.  Ősz végén kellemes esti program a tököt sütni, de levesnek, ivóének is kiváló. A legelterjedtebb a bordázott, narancsszínű héjjal rendelkező kerek sütőtök, valamint a sonka alakú, ún. orange vagy kanadai tök.  A héj lehet azonban szürkés vagy zöld színű is. A sütőtök szezonja szeptembertől januárig tart.  

A sütőtök az indiánok kedvelt eledele volt, Közép- és Dél-Amerikából származik. Európában évszázadok már óta termelik. A XVI. század óta ismert és termesztett növény Magyarországon is. A magyar neve a szláv vagy cseh eredetű "tekvica" vagy "tykev" névből származik. A II. világháború utáni szűkös időkben szinte néptápláléknak számított, Budapesten utcai árusoknál lehetett kapni. Úgy tartják, hogy a legjobb ízű sütőtök a Vásárosnamény melletti Nagydobos és környékén terem, ahol minden évben sütőtökünnepet is tartanak.

Szénhidráttartalma, karotin- és C-vitamin tartalma is felülmúlja a többi tökfajtát. Fehérje, rost és zsírtartalma elenyésző, annál gazdagabb különböző, A-, B1, B2, B3, B6, C, E vitaminokban, folsavban és pantoténsavban. A sütőtök húsa igen gazdag karotinoidokban; sötét sárga színe is árulkodik a sok béta-karotinról, ami a szervezetünkben A-vitaminná alakul. Ásványi anyagok bő forrása, magas kálium-, foszfor-, vas-, réz, mangántartalma miatt. Káliumtartalma miatt vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van.

A sütőtököt régen a népi gyógyászatban máj-, vesebetegségek esetén alkalmazták, jótékony hatással van a szívműködési zavarokra, kiváló hashajtó és béltisztító, égési sérülések gyógyítására borogatásként használták. A sütőtök a megfázásos betegségek hatékony ellenszere: tüdőgyulladás, felfázás, légúti megbetegedések, köhögés esetén hasznos. Az antioxidánsok és karotinoidok pedig megkötik a szabad gyököket, erősítik az immunrendszert, így hozzájárulnak a keringési betegségek és a daganatok megelőzésében.

A magja nagy mennyiségű olajat tartalmaz, a 30-38 százalékot is eléri. Gyógyhatásai közé tartozik, hogy csökkenti a köszvényt, segíti a húgyhólyagok és a prosztata működését. A tökmagolaj kedvező élettani hatású, hiszen omega-3-zsírsav van benne. Jellegzetes ízem miatt kiváló ételízesítő.

A sütőtök sárga, tölcséres virágai is ehetőek, például palacsintatésztába forgatva, olajban sütve különleges csemegét lehet készíteni belőle.

Receptek sütőtökkel: http://www.mindmegette.hu/valogatas/sutotokos-receptek-110

Cserszömörce vagy parókafa

Cotinus coggygria

Sötét lilásvörös levelű cserje, lombja kihajtástól lombhullásig megtartja szép színét. 3-5 m magasra nő. Júniusi virágzását követően vattacukorszerű, hatalmas lilásrózsaszínű terméspamacsok díszítik, amelyek parókaszerűen borítják be. Dél-Európában, Közép-Ázsiában Kínáig őshonos. Magyarországon a Déli-Vértesben, a Bükk, a Mecsek és a Bakony hegyeiben, valamint a Balaton-felvidéken található. A meleg, száraz, meszes helyeken terjedt el, kifejezetten szárazságtűrő.

Bizonyítottan jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és összehúzó szer. Használata javasolt bélhurut, gyomor- és bélvérzés esetén, de külsőleg is alkalmazzák szájöblögetőként fogíny- és torokgyulladás ellen. A cserszömörce latin nevéből ered a Cotinus szájvíz neve is. Aranyeres bántalmak során ülőfürdőt is készítenek főzetéből. Erős hatása miatt csak indokolt esetben és főként külsőleg alkalmazható!

 

Tea: 2,5 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi összezúzott levelet, majd 10 perc elteltével a főzetet leszűrjük. (Bélhurut esetén javallott. Öblögetésre fogínygyulladás esetén használható.)

 

A növényből ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot is nyernek ki. A kézműiparban kelmefestőszer volt, a népművészek ma is hasznosítják ilyen célra. Lombja és fiatal ága pácolás nélkül is tartós marad, élénk sárgára fest.

A növényi cserzőanyagot használó bőrgyártókat az így nyert bőr színe után vörös tímároknak, cseres vargáknak nevezték, míg a timsót használókat fehér tímároknak. Pécs egykor a vörös tímárság  központja volt.

Batáta vagy édesburgonya

Ipomoea batatas

Az édesburgonya Dél-Amerikából származik, ahol 5000 évvel ezelőtt terjedt el. Európa országai Kolombusznak köszönhetően ismerték meg ezt a gumós zöldséget, amit batátának  is neveznek. Spanyol szó (batata) a haiti indiánok nyelvéből, ez a forrása az angol potato (‘burgonya’) szónak is. A burgonyával és csicsókával azonban nem áll rokonságban. Kína a legnagyobb batátatermelő a világon, de egyéb Ázsiai és Afrikai országokban is az egyik legfontosabb alapzöldség lett. Íze leginkább az édes sütőtökre hasonlít, így süteményekben ideális kellék.

A batáta a Convolvulaceae (szulákfélék) Ipomoea nemzetségébe tartozó, kétszikű, évelő növény. Termesztése meleg hőmérsékletet és sok csapadékot is igényel, így leginkább a trópusi és szubtrópusi éghajlatot kedveli, elsősorban megvastagodott gyökereiért termelik. Húsa általában sárga, narancssárga vagy fehér, a héja lehet fehér, sárga, piros vagy barna. Alakja lehet gumós vagy hosszúkás is.

A batáta az egyik legmagasabb tápértékkel rendelkező gumós zöldség. Fehérjetartalmának összetétele a tojáséhoz hasonló. Magas szénhidrát (9%), fehérje (10%), A vitamin (béta-karotin), B-6 (19%) és C-vitamin  (35%) tartalma miatt nagyon ajánlatos a rendszeres fogyasztása.  Erősíti az immunrendszert, segíti az emésztést, stabilizálja a vércukor szintet továbbá megelőzheti a bél, gyomor és vese rákot.  Különösen tanácsos gyomorfekélyben, asztmában szenvedők, szívproblémákkal küszködők és diabetikusok számára. A batáta glikémiás indexe alacsony (54), a főtt burgonyához hasonló (56). Illóolaj tartalma pedig sajátos ízt kölcsönöz.

Sült batáta

Afrikában szárítva eszik (Amukeke) reggelire földimogyorószósszal. Nyugat-Afrikában a leveleket és az indákat fogyasztják. Kínában a sárga belűt fogyasztják,télen az utcán sütik és árulják, de édes levest is készítenek belőle. Indiában felvágva sütik, sóval vagy joghurttal fogyasztják. De főzve is szívesen eszik köretként. A leveleket és hajtásokat hallal vagy garnélával fogyasztják. Az utcán árulják nyárson a sziruppal sütött változatát: "camote cue". Észak-Amerikában kandírozva barna cukorral, juharsziruppal, narancslével vagy gesztenyepürével készítik hálaadáskor. Süteményt is készítenek belőle. De eszik chipsnek, sült krumpli helyett, szalonnával pirítóssal, de masszát is készítenek belőle. A vörös változatot Dél-Amerikában festőnövénynek használják. Receptek: http://batata.lap.hu/receptek_batataval-edesburgonyaval/23019613
Hűtőszekrényben tárolva megcsontosodik a húsa, az íze pedig kissé kesernyéssé változik.

A zsálya, a halhatatlanság füve

A zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakos virágúak (Labiatae) családjába tartozó illatos félcserje, akár 60-100 centiméterre is megnő. Közeli rokonai az ürömfélék. Botanikai neve a latin salvere (menteni, gyógyítani) szóból ered, ami arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringhoz hasonlóan tartósításra használták, de  gyógynövényként is fontos szerepet töltött be. Elsősorban vizelethajtóként, sebek kezelésére (kígyómarás) és a menstruáció fokozására használták, mivel ösztrogén hatású anyagokat tartalmaz. Az arab orvosok a halhatatlanság füveként tekintettek rá. Ez a hit a középkorban is tovább élt. A druidák úgy gondolták, hogy feltámasztja a halottakat. Franciaországban "minden jó" névvel illették, kolostorokban termesztették. Nagy Károly elrendelte a királyi kertben való termesztését.  A pestisjárványok idején az egész testet bedörzsölték vele. Londonban a bábák a teres nőknek zsályás sört (ale típusú) ajánlottak. Súlyos betegeknél a szoba fertőtlenítésére zsályaleveleket tettek a tűzre.

Az indiai ajurvédikus orvosok is menstruációs panaszokra, a szoptató anyák emlőgyulladására, valamint kedélybetegség, álmatlanság, aranyér és szembetegség gyógyítására rendelték el. 
Hagyományosan antibakteriális, gyulladáscsökkentő és összehúzó hatású szerként használják. 


Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb forrás szerint mértékletesen kell alkalmazni, főleg idegrendszeri stimulánsok és antidepresszánsok szedése esetén. A zsályalevél különféle csersavakat tartalmaz:  kávésavat, nikotinamidot és a mérgező hatású tujont, ami az abszintben is előfordul. Szoptatós anyáknak nem ajánlott! Jótékony hatását a flavonoidoknak köszönheti.

Zsályatea (max. 1-2 csésze naponta!)

A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak. A zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejtik ki, izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. Egyes országokban ezért is nevezik "növényi aszpirinnek". A meleg zsályatea kitűnő toroköblítő a szájban fellépő betegségek enyhítésére is szolgál.  A porított levél szájvizek, fogporok készítésére is alkalmas. Náthánál és szamárköhögésnél tejben főzik meg a leveleket.

Fűszerként

Kesernyés íze miatt kitűnő étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő, megkönnyíti az emésztést. Elsősorban szárnyasok és pástétomok fűszere, zsíros ételekhez ajánlják, kolbászokban is előfordul.  A virágokat salátába is keverik. Németországban a búcsúkon szokásos süteménybe teszik, mert feltételezték, hogy megóv a részegségtől. Ennek ellenére borokat is ízesítettek vele. Olívaolajban jól tárolható, salátaolajnak kiváló.
Receptek: http://www.mindmegette.hu/kereses/recept/zs%C3%A1lya

* Szent János növényei: http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20J%C3%A1nos%20n%C3%B6v%C3%A9nyei.html

A parlagfű nyomában

Ambrosia artemisiifolia

A parlagfűről leggyakrabban allergiaszezonban hallunk, ugyanis pollenje erősen allergén, a lakosság relatív nagy részét érinti. Valóban káros-e ez a növény? Jót teszünk-e, ha mind egy szálig kiírtjuk?

Weixl-Várhegyi László (mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta) cikkében védelmébe veszi a parlagfüvet. Ugyanerre a kettősségre hívja fel a figyelmet a Lélegzet folyóirat egy cikke. Éppen ezért a tények nyomába eredtem, mi az igazság. 

Tény, hogy a parlagfű Európában nem őshonos, Észak-Amerikából származik, először a múlt század végén (1878) jegyezték fel Svájcban. Nem véletlen, hogy az I. világháború idején kezdett elterjedni Európában, hazánkban az 1920-as években jelent meg. Egyes német források szerint az amerikai katonák hozták át rakományaikkal, bakancsaikkal és terjesztették el, annak ellenére, hogy a növény már korábban is megjelent. Nem véletlen, hogy először vasúti töltéseken, utak mentén terjedt el, valamint "parlagon heverő" területeken, nevét is innen kapta. A parlagfű invazív növény, vagyis ahol megjelenik, ott "elözönli" a vidéket.  Könnyen szaporodik és rendkívül vitális, életképes. Pollenje erősen allergén, de az allergia a lakosság csak egy részét érinti. Az ellenérvek között szerepel, hogy az allergia megjelenése többtényezős, okai elsősorban az egyén immunrendszerétől és öröklött hajlamaitól függ. Épp ezért vetődik fel a kérdés, hogy jogos-e az irtása?  Nem szélmalomharc-e? 


A probléma az, hogy nem igazán tudjuk, hogy mire való. Weixl-Várhegyi cikkében "Lajos atya" szerint ehető, sőt a gyógynövénykönyvek sok hasznos tulajdonságát említik. Erre való utalást azonban a fent említett cikken kívül ezidáig nem találtam. Az igaz, hogy az ürömfélék jól hasznosíthatóak. A fekete ürmöt fűszerként használják a majoránna helyettesítésére. A fehér üröm íze illata a citromra hasonlít, likőrök illetve az ürmös bor ízesítésére való. Ürömféle a jól ismert tárkony is. Szerintem amíg nem találunk konkrét célt, amire a hétköznapokban használható lenne, és amíg ez el nem terjed, addig a parlagfüvet üldözni fogják, mert senkinek sem fog igazán hiányozni.

A vörös áfonya

Vaccinium vitis-idaea

Ösztönösen vonzódom minden bogyóhoz, amelyik vörös vagy fekete színű. Mivel némelyik mérgező, jó tudni, melyik mire jó. Méretre, ízre, színre a ribizlihez leginkább a vörös áfonya hasonlít. Ezt a fanyar gyümölcsöt azonban nem csak mi, emberek, de a rókák, medvék és a madarak is szívesen fogyasztják. :-)

A vörös áfonya elsősorban az északi féltekén, Amerikától Eurázsiáig őshonos örökzöld félcserje. Magyarországon védett növény, ezért nehezebb hozzájutni a terméséhez. A Zempléni-hegységben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő. 

Az ősi finn  eposzban, a Kalevalában,  egy Marjatta nevű szűzlány egy szem áfonya evésétől teherbe esik, fiút szül,  aki születésétől fogva olyan erős, ha nem erősebb, mint Vejnemöjnen. 

Vörös áfonya lekvár

A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban, melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők az olyan krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, a koleszterin-lerakódás, a szívinfarktus, a bőrproblémák, a daganat és a memóriazavar. Az antioxidáns hatású bioaktív anyagok hatástalanítják a szabad gyököket, így korlátozzák a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok kialakulását.

Az apró gyümölcs az antioxidánsok mellett sokféle ásványi anyagot, például nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket és ként is tartalmaz, valamint kitűnő A-, B-, és C-vitamin-forrás.

A leveléből készült teát, valamint a bogyó levét egyaránt használják felfázás és gyulladások megelőzésére, kúrálására. A levelekből főzött teát vesemedence-gyulladás, hólyaghurut ellen isszák, fertőtleníti a húgyutakat. A kezelés ideje alatt főleg növényi táplálék fogyasztása javasolt, mivel hatóanyaga csak semleges vagy lúgos közegben hat. Teakészítés: 2 evőkanál drogot 300 ml vízben 15 percig főzzük, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Lehetőleg cukor nélkül fogyasszuk, a tea egyik felét reggel éhgyomorra, másik felét délután. A kezelés minimum három napig tartson, de ha szükséges, folytatható 1-2 hétig is. A levélből készült forrázat szemgyulladás esetén igen hatásos borogatószer.

A bogyók savanykás íze miatt szinte mindig főzött és a cukrozott állapotban fogyasztják, dzsemet, kompótot, gyümölcslevet vagy szirupot készítenek belőlük.

Vörös áfonya ital készítése

A nyers gyümölcsöt is gyakran tartósítják egyszerűen porcukorral, amely a legtöbb a tápanyagot és ízt segíti megőrizni. Ez a szirupos gyümölcs tárolható szobahőmérsékleten, de ebben az állapotban lehet fagyasztani is. A legolcsóbb ősi megoldás, ha tiszta vízbe tesszük. Oroszországban ez az áfonyavíz, amelyet üdítőitalként isznak. A skandináv konyhában vadhúsok és camembert sajtok mellé tálalják mártásként. Lengyelországban körtével keverik szószokban. Finnországban zabkásával fogyasztják. Svédországban vörös áfonya likőrt készítenek, más országokban a vodkát ízesítik vele.  

Amaránt, a fehérjebomba

Amaranthus caudatus

Az amarántról először lúgosító hatása kapcsán hallottam, aztán főként a magvakból készült termékeket láttam a boltokban. Az amarántfajták azonban eltérnek abban, hogy melyiket termesztik a magja, a levele miatt, de dísznövényként is szívesen ültetik.    

Az amaránt (Amaranthus) egy kultúrnövény-nemzetség, amely a világ számos részén elterjedt. A Magyarországon az őshonos fajok neve: disznóparéj. A növény neve a görög amarantos szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág).    

A magjáért termelt amaránt fajok a következők: Amaranthus caudatus, Amaranthus cruentus, and Amaranthus hypochondriacus, ezek főként Ázsiában (Indiában és Nepálban) és Amerikában (Mexiko, Guatemala, Peru) őshonosak. Ismertek voltak az azték és inka kultúrákban, az ott élő népek alapvető táplálékforrása volt. A keresztény Európából érkező telepesek számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított, ezért betiltották a termesztését. A 70-es években fedezték fel újra az Egyesült Államokban, ahol kutatásokat végeztek összetevői elemzése céljából.           

Gyakran a "jövő növénye"-ként emlegetik, mert termesztése egyszerű, sok gyümölcsöt és magot hoz, nagy mértékben szárazságtűrő, könnyű szüretelni, a magvak nagy mennyiségű fehérjét és esszenciális aminosavakat tartalmaznak. Az amaránt kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink valamint egyéb mikroelem forrás. Mérési adatok szerint az amarántmag lisztje a búzalisztnél kétszer-háromszor több lizint, ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, s nagy a magnéziumtartalma is. Vas- kalcium- és magnéziumtartalma és hasznosulása miatt a vegetáriánusok számára kiemelkedő fontosságú tápanyag. Ezen kívül gluténmentes, amely az arra érzékenyek számára jó hír. Az amaránt-félékben sokkal több fehérje található, mint a többi gabonában, (rizs, búzaliszt, zab, rozs).    

	Fehérje (%)	Lizinhányad (%)	Szénhidrát (mg)	Kalcium (mg)	Vas (mg)	Magnézium (mg)
Amaránt	16	8,5	63	162	10	280
Búza	10	3,5	71	41	3,3	20
Amaránt/búza	160%	243%	89%	395%	300%	1400%
Kukorica	9	2,5	74	20	1,8	7
Rozs	13	4	73	38	2,6	-
Hajdina	12	5,8	72	33	2,8	-
Rizs	7	2,7	77	32	1,6	13

 

Amaránt mag

A nyers, egész mag főzve, enyhén fűszerezve a hajdinakásához hasonló kitűnő köret. Lisztje, kelt tésztában 5-10, egyéb esetekben 10-50%-ban helyettesítheti a búzalisztet.

Ennél jóval sokrétűbb a pattogatott amaránt mag felhasználhatósága, amelyhez ma már a legtöbb bioboltban hozzá lehet jutni. A legegyszerűbb, ha reggeli müzlibe tesszük vagy magában keverjük tejbe, joghurtba. Ezen kívül a péksüteményekben, a levesekben, a salátákban, a különböző édességekben találjuk meg.     Mexikóban elsősorban pattogatott formában fogyasztják, de népszerű az alegría (boldogság) nevű édesség, amely mézzel, mogyoróval és más magvakkal keverve. Formája kerek, amellyel a napot és az életet szimbolizálja.     Receptek: http://www.vegetarianus.hu/irasok/gabonak/amarant.html Vannak olyan fajták, amelyeknek a levelét használják fel. Ezek elsősorban Ázsiában (Kína, Indonézia, Vietnam), Afrikában és Európában  (Görögország) népszerűek.  Egyes fajok gyökere is ehető. 

Basmati rizs, "az illat királynője"

Rizsföldeken dolgozó indiaiak

A basmati rizs nem csak finom, illatos, de a dietetikusok is jó szívvel ajánlják. Ha egyszer megkóstoljuk, nem tudunk róla lemondani. 

A basmati hosszú szemű rizsfajta, amelynek különleges illata van, íze kifinomult, dióra emlékeztet. Neve jelentése: "az illatos" a szanszkrit, de azt is jelenti: "a puha a rizs." Több ezer éve a Himalája lábánál kezdték termeszteni, ma India és Pakisztán a legnagyobb termelői és exportőrei, de elsősorban  a Punjab régió rizsföldjein termelik az "igazi"  basmati rizset. Indiában a rizs az egyik legfontosabb eledel. A mintegy 10.000-féle rizs közül a termelésben a basmati 1%-ot tesz ki. A basmati rizs hosszabb szemű, mint a legtöbb más típusú rizs. A főtt basmati rizsszemek pedig  nem ragadósak, főzés után kétszeresére nőnek. Kétféle létezik: fehér és barna, de ezen belül a basmatinak számos fajtája ismert.

Rizs növény

A basmatinak az ayurvédikus orvoslás szerint fontos spirituális és testi jelentősége van. Az ayurvédában a basmatit "tisztának" tekintik,  ezért hasznos a test számára és könnyen emészthető. Úgy vélik, kiváló az anyagcsere kiegyensúlyozására és az energiatermelés szempontjából. Szerencsésebb elkerülni az előfőzött változatokat, mert kevesebb az életerő bennük. A főzésidő közti különbség azonban akár 20 perc is lehet!, ez a csomagoláson szerepel. 

A basmati rizsnek közepes a glikémiás indexe (56 és 69 között),  kevésbé emeli a vércukorszintet, így fogyasztása sokkal egészségesebb összehasonlítva más gabonákkal és a fehér lisztből készült termékekkel szemben, diétában kitűnően alkalmazható. 

A basmati rizs nagyon fontos B-vitaminokokat tartalmaz mint például a tiamin és a niacin. Tiamin részt vesz  a szénhidrát- és aminosav-anyagcserében. Segít a szív, az izmok és az idegrendszer normális működésének fenntartásában. A niacin egy másik B-vitamin, amely szükséges az idegrendszer és az emésztőrendszer normális működéséhez, valamint a  növekedés és az egészséges bőr fenntartásához.

A barna basmati rizs háromszor több rostot tartalamz, mint a fehér (0,5 g). A barna basmati rizs sokkal táplálóbb, mint a fehér fajta, mert kevésbé feldolgozott, ezért nagyobb a B-vitamin tartalma. Nem tartalmaz glutént. A rostok segítenek csökkenteni a koleszterin- és a vércukorszintet. 100 g basmati rizs 1 mg vasat tartalmaz (5%-a a napi szükségletnek).

Főtt basmati rizs

Főzés előtt alaposan meg kell mosni, kétszer-háromszor, de a hagyományos indiai konyhában fél óráig is áztatják. A gabonák, a hüvelyesek,  a magvak és a diófélék számtalan olyan anyagot tartalmaznak, amelyek gátolják a tápanyagok felszívódását. Áztatással nagy mértékben növelhetjük ezek tápanyagértékét, amelyet a tradicionális konyhák gyakran alkalmaznak. 1: 1,3 a rizs és víz ideális aránya, amelyet némi zsiradékkal (vaj, olaj, ghí) egészíthetünk ki.  Főzés után hagyjuk kicsit állni. Arról megoszlanak a vélemények,  hogy kell-e sózni, ezt nagyban befolyásolja, hogy mivel esszük.

A kóla-titok

Cola acuminata

Ha a kóla szót hallják, sokan egyből arra gondolnak: "Milyen egészségtelen!" - mégis rengetegen isszák. Mi ennek a paradoxonnak az oka? Amerikában kapható a koffein- és cukormentes változat is, ami valójában csak ízesített barna víz, mégis sokan "egészségük érdekében" függnek tőle. 

A Cola acuminata fa Afrika nyugati és középső részén honos  örökzöld trópusi növény. 12-15 éves korában kezd gyümölcsöt hozni, mintegy 100 éves koráig. A dióhéjban legfeljebb 10 mag lakik. Nyugat-Afrikában, Madagaszkár szigetén, Jamaicában, Brazíliában, Mexikóban és Kolumbiában termesztik. Európában már az 1500-as évek végén ismerték, de 1885 óta vált közismertté. 

A 19. századi gyógyszerészek a kóladiót orvosságként használták. Ki gondolta volna, hogy a kóla elődje alkoholos  ital volt, amelyet 1884-ben egy amerikai gyógyszerész John Stith Pemberton borból és kokainból készített?!  Az  egy évvel későbbi alkoholtilalom miatt, kénytelen volt alkoholmentes változatot készíteni. A kóladió és kokalevél (Erytroxylon coca növény levele kokaint tartalmaz) kivonatot cukorral keverte össze, az édes sziruphoz szénsavas vizet adott, és az így kapott üdítőitalt könyvelője nevezte el "koka-kólá"-nak.  Az 1903-es receptváltásig egy pohár a piros-fehér címkés változatban nagyjából kilenc milligramm kokain volt,  amelyet ma már kivonnak a kokalevelekből. Az eredetileg gyógyhatásúnak árult ital feltalálója szerint egy sor betegségre jelentett gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. A gyáros maga is morfinfüggő volt, és több ízben eladta a receptet, amely a mai napig titkos. Tartalmaz citrom- és narancsolajat, valamint vaníliát is. Ha tudományosan nézzük az összetevőket, mindegyik külön-külön káros, a koffein és cukor is dehidratál, a foszforsav kioldja a kalciumot, a szénsav pedig az oxigént. Tehát még szomjasabbak leszünk tőle, és még többet akarunk inni belőle - az ördögi körből csak a víz segít kilépni.

Kóladió (guru)

Afrikában a növény szárított magvait nevezik kólának, a frisset pedig gurunak. Sok nyugat-afrikai országban szokás rágni a kóladiót egyénileg vagy közösségben a vitalitás fokozása érdekében, valamint az éhség leküzdése ellen. Különösen fontos a muszlimok számára, akik nem ihatnak alkoholt. Rendszerint étkezés előtt, általában a friss magvakat rágják, de ahol nem terem, ott a száraz magvakat megtörik, mézzel, tejjel italt készítenek belőle, és ezt fogyasztják.  A bennszülöttek a friss magvakat lomblevelekbe göngyölik, kosarakba csomagolják és időnként friss vízzel lemossák, majd újból átkötik, ily módon a magvak 8-10 hónapig frissen maradnak.  Sajnos tény, hogy ezeken a vidékeken  azonban magas a száj- és emésztőszervi rákos megbetegedések előfordulási aránya.

Különböző színű kóladió

A joruba kultúrában és vallásban,  főként Nigériában a kóladiót vallási tárgyként is használják, amelyet az ima közben ajánlanak fel, például az  elődök tiszteletére, vagy fontos események kapcsán, mint névadás, esküvő vagy temetés. Szintén használják a hagyományos Obi jóslásban. Ez a szokás terjedőben van az Egyesült Államokban és a Karibi-térségben, de nálunk is ki lehet próbálni.  
Az afrikai bennszülöttek számára a kóladió nemcsak mint élvezeti szer játszik szerepet, hanem az udvariassági formák kifejezője. A fehér vagy halványrózsaszín kóladióval történő kínálás barátságot, szívesen látást, beleegyezést, kedvező választ jelent, a vörössel való kínálás mindezeknek az ellenkezőjét.

Kóladió

A szárítás során a magban levő kólavörös festék bomlik, és a szárított magvak barna színűekké válnak, kemények, szagtalanok, kesernyés ízűek. A kóladióból és kivonatából cukor hozzáadásával drazsékat készítenek, ezen kívül alkoholmentes alkoholtartalmú italokat, pl. kólabor (Vinum colae), és felhasználják kevert italok ízesítésére, fűszerezésére is. 

A kóladió hatása jórészt magas koffeintartalmával  (0,6-3,5%) magyarázható amely serkenti a központi idegrendszer működését, elősegíti az éberséget és a szellemi élénkséget, antidepresszáns hatású. Leginkább a koffeinnek köszönhető, hogy függőséget alakít ki. Enyhe vérnyomásemelő, koszorúértágító hatású, növeli a szívfrekvenciát és a légzésszámot. Gyenge vízhajtó, és segíti a zsírok lebontását, azonban diéta miatt nem érdemes sem kólát inni, sem kóladiót szerezni. A hozzászokás miatt fokozatosan emelni kell az adagot, ha továbbra is azonos hatást kívánunk elérni. Álmatlanságot okoz. A kóladió magjának élettani hatása ugyanakkor nem egyszerűsíthető le a koffeinre, amelynek hatását a tanninok (csersavak) nagyban befolyásolják, ezek a leginkább a borokból ismert "kerek savak".  

A növény tehát nem összességében ördögi és üldözendő, de a mesterséges, cukrozott ital fogyasztása azért megfontolandó.