Bálint napja: ültess fát vagy kotlóst! :)

A Bálint napot nem érezzük magyar ünnepnek, mert évekig nem ünnepeltük. Pedig számtalan magyar néphit, babona, jóslás kötődik hozzá. Ezen a napon nemcsak az emberek, hanem "minden madár társat választ", különösen a verebek. És nem utolsó sorban: Isten éltesse Bálint gazdát! 

A  magyar népi hagyomány szerint a Bálint napi időjárásból a várható termésre jósoltak: hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek.

Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Ma ezt nem javasoljuk. Bálint gazda szerint inkább tervezzük meg, nyáron milyen növényeket szeretnénk a kertünkbe. Ma inkább kotlóst ültessünk! :)

A gazdasszonyok Bálint napján ültették a kotlóstyúkokat: fészket készítettek a kotlósnak, tojásokat raktak alá, hogy azokat kiköltse, de csakis páratlan számú tojás kerülhetett a kotlós alá, mert így lett szerencsés a fészekalj. Ha a kotlós erre az időre kész volt kotlani, akkor bármilyen – liba, kacsa – tojást is kikelt.

Az ünnep az ókorba nyúlik vissza. Szent Bálint vértanú kivégzésének napja, 269. február 14., közel esik a római, pogány Lupercus pásztoristen ünnepének napjához február 15., amikor szerelmi sorshúzással boronálták egymáshoz az ifjú párokat, 496-ban Gelasius pápa elrendelte, hogy e szokás helyett inkább Szent Bálint legyen a házasságra készülők védőszentje.

De a magyar néphagyományban is van a szerelemmel kapcsolatos szokásoknak nyoma. A babonák legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy találják, hódítsák és tartsák meg életük remélt párját. Például, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha már megvolt a jelölt, olyan almát kellett fogyasztaniuk, aminek kilenc magja van. Amennyiben megették a gyümölcsöt, magvait pedig beleszórták a kiválasztott férfi zsebébe, a szerelem szinte biztosnak tűnt.

Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A hangonyiak (Borsod m.) úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. Balaton környéki adatok szerint a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket. A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Ez a legjobb, amit ma tehetünk! :)

Az aranyat érő szegfűszeg

Syzyium aromaticum 

A szegfűszeget fűszerként leginkább kompótok, sütemények és forralt borok ízesítésre használjuk, de illik szárnyasokhoz és más húsok pácolásához is. Illata elmaradhatatlan a karácsonyi készülődésben, nyáron pedig a rovarűzésben. Kis túlzással, a szegfűszegnek köszönhetjük Amerika felfedezését is. :-)

Fája

A szegfűszeg fája a mirtuszfélék családjába tartozik, amely az indonéz Maluku-szigeteken őshonos örökzöld fa. A különleges termőhely korábbi neve a Fűszer-szigetek volt.  Fáját féltve őrizték, halálbüntetést ígérve mindazoknak, akik megpróbálták határokon kívülre csempészni. Ez igaz volt a madarakra is... Az első szegfűszegszüretre az ültetés után 6-8 évet kell várni. A fűszert a virág ki nem nyílt bimbója adja, amelyet akkor szüretelnek, amikor 1,5-2 cm hosszú. 

Története

Szegfűszegtermelő

A kínai Han korszakban (i.e. 3. század) az udvari népnek szegfűszeget kellett tartaniuk a szájukban, amikor a császár elé járultak, hogy friss legyen a leheletük. A Római Birodalom területén arab kereskedők közvetítésével terjedt el. A szegfűszeg az egyik legfontosabb fűszerré vált az európai kereskedelemben a szerecsendióval és a borssal együtt. A rómaiak panaszkodtak is, hogy csak borsos áron :-) lehetett hozzájuk jutni. Az Ezeregy éjszaka meséiben Szindbád, a hajós, is kereskedett szegfűszeggel.  A 15. században a szegfűszeg-kereskedelem ellenőrzésének monopóliuma még a portugálok kezében volt, ekkor szó szerint aranyárban volt: 1 kg szegfűszeget 7 g aranyért adtak. Többek között ez a drágaság vezérelte Kolumbuszt, hogy Indiába hajózzon, de a sziget megtalálása csak később Magellán flottájának sikerült, Magellán halála után. Ekkor rövid ideig a spanyolok kezébe került a fűszerkereskedelem,  ám a 17. századra a hollandok szerezték meg a kizárólagos jogokat. Később a franciák sikerrel ültették a szegfűszeg fát gyarmataikon, Mauritiuson. Azóta termelik Madagaszkáron, Zanzibáron, Indiában és Srí Lankán.

Pomader

Illata

Indonéziában cigarettadohányba is keverik a szegfűszeget. Fontos füstölőanyag a japán és kínai kultúrában. Illatanyagát használja a parfümipar is. A francia eredetű illatlabdák, a pomaderek, illatosításához is használják. Ilyen például a szegfűszeggel tűzdelt narancs is, amelynek elkészítése a Karácsony természetesen című bejegyzésben található. A pomaderek a betegségektől is védtek.

Orvosság

A rügyben 20%-ban található az eugenol olaj, amelyet baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak köszönhetően az ősi ayurvédikus és kínai orvoslásban is használtak. A középkorban a járványok elleni védőanyaként ismerték, az orvosok nyakukba akasztották füzérként és egyesével rágcsálták. A nyugati orvostudományban is széles körben alkalmazzák. Légúti megbetegedésekben jó hurutoldó hatású. A fogászatban: fájdalomcsillapítóként és fertőtlenítőként hasznos. Emésztésjavító hatása miatt szélhajtóként is ismert. Csökkenti a vércukor és vérzsír szintjét. A karácsonyi vacsora után érdemes pár szemet elrágni. Olaját használják bőrirritációk, égési sebek enyhítésére is. 

Kedvencünk a vanília

Vanília

Az egyik legnépszerűbb fűszerünk a vanília, sütemények, fagylaltok, likőrök, sőt a kóla és a pipadohány kedvelt összetevője. Amikor csak kétféle fagyit lehetett kapni, az egyik a vanília volt. A különösen hosszú termésidő és a megfelelő aroma előállításához szükséges, bonyolult eljárás miatt az igazi vanília nagyon drága. Sokkoló lehet, de az általunk fogyasztott vanília 90%-át szintetikus úton állítják elő.

Vaníliaültetvény

A vanília növény Mexikóban, Hondurasban és Costa Ricában őshonos, az aztékok a termésével ízesítették kedvenc italukat a csokoládét. A csoki-vanília párosítás ilyen ősi gyökerekre nyúlik vissza! :) A 16. században, a gyarmatosítások során a spanyolok hozták Európába a fűszert,  I. Erzsébet, angol királynő, udvarában is ismert volt, de a franciák és hollandok tették népszerűvé. 

A vanília az orchideák családjába tartozik, az egyetlen ehető termésű közülük. A Vanilla nemzetségnek csaknem 110 faja él a világon. A hosszú, nálunk közismert illatos termések a fragranstól és a pomponától származnak. Húsos, hosszúra fejlődő, fára kapaszkodó trópusi kúszónövény. Tokterméseiben nagyon apró magok fejlődnek. Csírázásukhoz különleges gombák jelenlétére van szükség és hosszú évekre, míg virágzó növényekké fejlődnek. A múlt század elején az előkelő téli kertek növénye lett. 

Beporzás

A vanília hazánkban a nyár folyamán virágzik, de a reggel nyíló virágok csak egy napig virágoznak. A beporzást délelőtt kell elvégezni egy fapálcával, hacsak nincs mexikói Melipona-méhünk vagy kolibrink. :) Sokáig a beporzás nehézsége miatt nem tudták termelni, csak Mexikóban. A terméshez 7-9 hónap szükséges. 

Szárítás, Madagaszkár

A fűszervanília jellegzetes illata és feketés-barna színe az utókezelés alatt alakul ki. A szüretelés után a terméseket leforrázzák, majd gyapjúval kipárnázott hordókban fermentálják.  9—12 nap után a fermentálódás és száradás befejeződik, és készen áll az illatos, viaszos fényű fűszer, amelyen merőlegesen álló tű alakú kristályok a vanília legfontosabb hatóanyagának, a vanilinnek (2%) a kiválását jelzik. Ezen kívül kalciumot és foszfort is tartalmaz.
 

Természetes vaníliák a madagaszkári Bourbon vanília (Vanilla pompona, gazdag, kiérlelt aroma), a mexikói vanília (édeskés aroma), a Tahiti vanília (Vanilla tahitensis, mósusz illat), az indonéz vanília (fás, füstös aroma). Ezekből alkohollal lehet készíteni esszenciát, amelyet sütésnél felhasználhatunk. A szintetikus vanília helyett érdemes ezt használni.

A kovász ereje

Kenyérsütés az ókori Egyiptomban

A kovászt évezredek óta  ismerte és használta az emberiség. A népi kultúrában olyan fontos volt, hogy az anyák ezt adták lányuknak ajándékba, amikor férjhez mentek. Vajon miért feledkeztünk el róla az elmúlt évtizedekben? A jó kovászhoz idő kell, a gyorsétterem-kultúra pedig nem kedvez ennek az ősi, lassú műfajnak. Pedig nem lett kevesebb időnk, csak rosszabbul osztjuk be. A kenyérkovász készítéséhez nyolc óra kell, ha este készítjük, reggelre megkel. 

A kovász egy erjesztett tészta, amely a kenyértészta beoltására szolgál. Kelesztés során a lisztből és vízből álló tésztából a természetesen előforduló (vad) élesztők segítségével kelttészta lesz. Az élesztőgombák elszaporítása a kenyértészta lazítását segíti elő, ezáltal a kenyér tömörebb, ízesebb, táplálóbb és eltarthatóbb lesz. 

Kovász

A friss lisztben különféle élesztők és baktériumspórák találhatóak, ezért nem kell élesztőt hozzáadni. Amikor búzaliszt vízzel érintkezik, a benne található amiláz enzimek lebontják a keményítőt kettős cukrokká (szacharóz és maltóz), a maltáz átalakítja ezeket a cukrokat a glükózzá és a fruktózzá, hogy az élesztő tovább tudja ezeket bontani. Az élesztő szaporodásához melegre és tápanyagra (cukrokra) van szükség. 

Tejsavbaktérium

A kovász tejsavbaktérium kultúrát tartalmaz, amely szimbiotikus kapcsolatban áll az élesztővel. A tejsavbaktériumok a tejcukrot és egyéb cukrokat tejsavvá alakítják. Segítségükkel állítják elő a joghurtot, sajtot, savanyú káposztát, kovászos uborkát, sört, bort, kimchit, csokoládét és más erjesztett ételeket. A savanyítással és az áztatással csökkentjük a gabonában lévő fitinsav jelenlétét, amely gátolja a hasznos tápanyagok felszívódását. Így természetes módon javítjuk az étel minőségét, hiszen a vitaminok és ásványi anyagok is jobban megőrződnek benne. 

Az emberi szervezetben is megtalálható ez a tejsavbaktérium, elsősorban a gyomorbélrendszerben, a bélflórában. A tejsavas erjedés során savas környezet jön létre, amely gátolja a káros baktériumok terjedését. A kovásznak savanykás íze és illata van, ne ijedjünk meg tőle.

Teknő

A kovász lisztből és vízből készül, meleg helyen tárolják, elegendő időt hagyva arra, hogy megkeljen. Ez normál kenyér esetén nyolc óra is lehet, rozskenyérnél 16 óra. Egy kis darabot meg kell őrizni a következő tésztához ezt nevezik az anyakovásznak. Az új menyecske ezt vitte magával a szülői házból, ezzel sütötte az első kenyeret az új családjának. Ha liszttel és vízzel tápláljuk a kovászt, végtelen hosszú ideig megmarad, és mindig lesz kovász a következő sütéshez. Gyakran szárítva őrzik vászonzacskóban, majd vízzel újraélesztik. 

A finomítatlan, teljes kiőrlésű lisztek tartalmazzák a legtöbb mikroorganizmust. Tovább növeljük a kovász hatékonyságát, ha nem klórozott vizet, hanem főtt krumlpli levét használjuk, amely még több keményítőt tartalmaz. Olaszországban összetört szőlőszemeket adnak hozzá, hogy a szőlő héján lévő élesztőket fogják munkára.

Sütésnél a kenyér 25%-a legyen kovász, amely egy kiló liszt esetén 25 deka kovászt jelent. Mivel a kovász nem egyformán erjed a hőmérséklet és a páratartalom miatt, ezért a különböző helyen készülő kenyereknek mindig más ízt ad. A kovászos kenyérből kevesebb is elég.


Hozzávalók: 1 kg liszt, 2,5 dkg élesztő és só, 25 dkg kovász, 0,5 l víz kell hozzá. A dagasztás 5-10 perc, majd állni hagyjuk 15 percet, átgyúrjuk, majd újabb 20 percet pihentetjük. Sütés előtt vizes kefével lemossuk, bevágjuk. 1 órát sül, majd kivesszük és ismét lemossuk vizes kefével. A kovász miatt sokáig eláll, de ezt senki nem tudja, mert hamar elfogy. A kovászos uborkához el kell rakni egy darabot belőle. :-)

Angyalgyökér, a vikingek ajándéka

Angelica archangelica

Az angyalgyökér Skandináviában őshonos, elterjedését a Vikingeknek köszönhetjük. :-) Neve görög eredetű, egy mítosz szerint Gábriel arkangyal ajánlotta a gyógynövényként való használatát. Izlandon vadon nő a természetben, és a legnagyobb mértékű bioaktív összetevőket is itt tartalmazza. A legtöbb gyógynövény a mediterrán vidékről származik, az angyalgyökér túlélő típus, átvészelte a Jégkorszakot. A második évben kétméteresre is megnő, szárából furulyát csinálnak a skandináv gyerekeknek.

A növény minden részét (gyökér, levél, termés) hasznosítják gyógyászati célokra. A gyökerét, a levelét és a termését az első év őszén illetve a második év tavaszán gyűjtik.

Az angyalgyökér jó gyomorerősítő és étvágyjavító gyógynövény. Bizonyítottan jó baktériumok, gombás fertőzések, sőt vírusos fertőzésekkel szemben. Az angelikából készített fürdő és bedörzsölőszerek jótékony hatással vannak a reumás panaszokra.

Fűszerként: az Észak-európai országokban levelét nyersen salátába, főzelékekbe teszik, szárát pedig sütemények díszítésére használják. Keserű italok alapanyaga. 

Aranyalma

Malus spectabilis

Ettetek már aranyalmát? A népmesékből tudjuk, hogy milyen értékes. Tündérszép Ilona éjjelenként aranyalmáért járt Burkus király kertjébe, de Árgyélus királyfi leleplezte és megszerette a holló képében járó lányt. Az aranyalma viszont nemcsak a mesében létezik! :-)  
Kínában őshonos, erre utalnak az angol és német elnevezések is: Chinese apple, Chinesischer Apfel. Eredeti élőhelyén vadalma, 500 és 2000 méter magasan terem, Európában már 1750 óta ismerik. Hazánkban elsősorban kastélyparkokba ültették. Az aranyalmafa kicsi, virága és gyümölcse is kiváló dekoráció a kertben. Elsősorban díszfaként ismert, de gyümölcse ehető, sőt finom! Virága bimbóként rózsaszín, kinyílva fehér.  Gyümölcse augusztus végén, szeptember elején érik, kicsit nagyobb, mint a cseresznye, kompótnak, levesnek is főzik. Panyolán pálinka készül belőle, amit a pálinkák királynőjének neveznek. 

Mentaszüret: a menta begyűjtése és szárítása

Borsmenta

A menta történetéről és jótékony hatásairól már született bejegyzés a Fűvészblogon. A mentát virágzás előtt kell begyűjteni, évente akár háromszor is. Ne a tövénél vágjuk le, hanem hagyjunk pár centi szárat és levelet rajta. 

Gyógynövényként és fűszerként a leveleit használjuk, ezért ha szárral együtt szárítjuk, akkor is el kell távolítani a leveleket a szárról. Szárítás előtt nem kell a gyógynövényeket megmosni, terítsük szét egy textilkendőn vagy papír felületen és szellős helyen szárítsuk a leveleket.  A szárítás  nem túl meleg, száraz és árnyékos helyen történjen, hogy minél több mentol maradjon benne. Általában 2-3 hét a szárítási idő. Utána fémdobozban tároljuk. Illata nagyon intenzív marad. 

Citromos-mentás szóda

A szárított mentát fűszerként és teaként egyaránt használhatjuk. Az ásványvizet/szódát citrommal és mentával ízesítve finom, frissítő italt kapunk. A mentát frissen le is fagyaszthatjuk, így mindig könnyedén tudjuk felhasználni. Szörpöt is főzhetünk belőle. Javítja az emésztést és a memóriát.

Törökországban a joghurtba teszik, rendkívül frissítő lehet. A zöld teát is érdemes egy kis mentával feldobni. Karintiában a túrós nudlit (Kasnudeln) mentával ízesítik.  Az angolok mentaszószt főznek húsokhoz, főleg bárányhoz. Legismertebb mentás édesség az After Eight, de  csokis  sütikben is finom. Tehetjük gyümölcssalátába, fagyiba is.

Vodkával felöntve 4-6 hét múlva mentaesszenciát kapunk, amelyet ízesítésre felhasználhatunk süteményekbe, teákba, húsokhoz.

Mirabolán, a cseresznyeszilva

Prunus cerasifera

A cseresznyeszilva vagy paradicsomszilva (Prunus cerasifera) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa. 6-15 m magasra nő, levelei 4-6 cm hosszúak. A Balkánon és Kis-Ázsiában őshonos. Nálunk különféle neveken ismert: cseresznyeszilva, mirabolánszilva, potyóka, paradicsomszilva, mirobalán, lotyó- vagy fosószilva. A németek törökcseresznyének is hívják. Korán érő fajta, időnként már június közepétől szedhetjük. A sárga hasonlít a mirabellára. Gyümölcse fanyar, ezért inkább lekvárnak, kompótnak, pálinkának főzik. Ezek után ne lepődjünk meg, ha valaki mirabolán pálinkával kínál bennünket. :)

Tavasszal az egyik legkorábban virágzó fajta, előfordul, hogy már februárban virágba borul. Virágát a Bach virágterápiában "A higgadtság virágának" hívják. Esszenciája oldja a belső feszültségeket, segít lecsillapítani az érzelmi túlfűtöttséget, stresszoldó hatású. Több faja létezik, a pirostól a sárgáig, a virág színe főként fehér, de ennek is többféle variációja létezik. Sokan díszfának ültetik, lila (vörös) levelei és fehér vagy rózsaszín virágai miatt különleges díszítő elem lehet a kertben. Erre a célra különösen kedveltek a vöröslombú vérszilvák.:)

Sárga mirabella

Virágzó mirabella

Ki ne ismerné az apró, sárga szilvát, amely úton-útfélen terem? Mórabóra a közkeletű neve (gyerekek közt: nórabóra, mert annak van értelme :), de hívják még  potyókának is. Állagára és emésztésjavító hatására utalnak az alábbi nevei: fosószilva, fosóka, lotyószilva. Ezek a nevek összemossák a cseresznyeszilvával, amelynek a termése piros. 

Prunus domestica ssp. syriaca

Héja vékony, húsa tömött, illatos, bő levű, cukros, magvaváló,  zamatos. Korán és bőven terem. Melegebb vidékeken már július második felében érik. Hazánkban senki nem termeszti, mégis mindenütt terem. :) Őshazája Kis-Ázsia, a Bosporus és a Fekete-tenger közti vidék. Franciaországban Lorraine régióban évente 15.000 tonna mirabellát termesztenek, amely a világ termelés 70%-át adja. A Mirabelle de Lorraine márkanév, amely jó minőségű cseresznyeszilvát takar, átlagosan 22 mm átmérővel. 


                                                                                                         Két fajtáját különböztetik meg termőhely szerint: Metzben kisebb, puhább és kevésbé édes terem, ebből inkább lekvárt főznek. Nancyban nagyobb, édesebb és keményebb, amelyet főleg nyersen fogyasztanak. Az édesebb fajtákból lekvárt főznek, süteményt sütnek, de bort, brandyt és pálinkát is készítenek belőle. 

Kétszer csípnek: történelmi magyar paprikafajták

Legfontosabb fűszernövényünk, a paprika,  már a 16. században felbukkant a főúri kertekben, balkáni közvetítéssel került hozzánk - innen ered a törökbors elnevezés. Valójában csak a 18. század második felétől lett a magyar konyha fűszere. Erdélyben azonban napjainkig sem vált olyan népszerű fűszerré, mint az Alföldön. A legenda szerint egy magyar szolgálólány csente el magvait a budai Mehmed pasa kertjéből. A törökök, akik szintén kedvelték a tüzes aromájú termést, a spanyolok vagy a portugálok közvetítésével ismerkedtek meg vele a 16.-17. században. 

A közönséges paprika vad változata a mexikói vadpaprika, a két fő termesztett változata a csemegepaprika és a fűszerpaprika. Három történelmi magyar fajt ismerünk: magyar fűszerpaprika vagy pirospaprika – termése lehet az édestől a csípős ízűig, almapaprika és a cseresznyepaprika. 

Capsicum annuum L. var. longum

A magyar fűszerpaprika

Ez az a paprikafajta, amelyet mi magunk is magyarnak tartunk. Termesztése a 18. századtól kezdődött, de a fajtaválaszték jelentős mértékű gazdagodása csak az elmúlt egy évszázadban következett be. Az 1930-as évekig csak csípős fajtája létezett, az édes változata genetikai mutációval jött létre, ezt nemesítették tovább. Nagyarányú termesztésének és házi vagy kisüzemi feldolgozásának Szeged volt a legismertebb központja. A szegedi paprika megfelelő termesztéséhez évi 2500 óra forró napsütés, tápanyagokban gazdag, a Tisza hordalékával dúsított talaj, genetikailag nemesített vetőmag, és mintegy 250 éves tapasztalat szükséges. A szegedi körzettel egyidejűleg, részben ennek hatására alakult ki a közeli Kalocsán és környékén az azonos technológiájú, hasonló volumenű paprikatermelés és -feldolgozás. A „kalocsai” paprika egyébként a Dunántúlra is átnyúló, mintegy 60 falut magában foglaló körzetben termesztett és feldolgozott őrlemény gyűjtőneve. Az első világháború óta, a Magyarországon termett fűszerpaprika beszerzési nehézségei miatt, a szomszédos országok magyarok lakta vidékein újabb, a szegedi hagyományokat folytató termesztési körzetek is kifejlődtek. Ilyen a jugoszláviai Horgos és környéke, mely eredetileg a szegedi tájkörzethez tartozott, a csehszlovák állam önellátó politikája által is támogatott Érsekújvár környéke, valamint az ezeknél kisebb jelentőségű romániai Érmellék néhány faluja és a kárpátaljai Nagydobrony. A szegediek - eleinte és szinte napjainkig - az őrlemény előállítását szintén házilag végezték. A feldolgozás modernizálódása egyrészt a lábbal hajtott külüben való törés, vízi- és szárazmalmokban való őrlés helyébe lépő gőzmalmi őrlés – az ún. paprikamalmok – hálózatának kifejlődését: egy helyi iparág létrejöttét eredményezte, másrészt jellegzetes bérmunkaformát, a paprikahasító lányokét is kialakította.  A leszüretelt paprikákat megmossák és felfüggesztve szárítják körülbelül három hétig. Ez egyben az utóérlelés is. Ezután következik a fertőtlenítés. Ezen az úton halad végig a szárított paprika, hogy fertőtlenítő gőzben megfürödve porrá darálják. Erre az iparágra külön kereskedelem is épült. A kolbászba és szalámiba azért tették a paprikát, hogy tartósítsa és fertőtlenítse, így alakult ki a különleges, fűszeres, jellegzetesen magyar ízvilág. Ebből a fajtából pálinka is készül, amelyre azt mondják, hogy háromszor csíp. :-)

Capsicum annuum var. grossum

Almapaprika 


Az étkezési paprika számos fajtája közül az egyik általánosan ismert az almapaprika. Lapos, kerek, esetleg szív alakú, vastag húsú, fehér paprika. Kizárólag savanyítás céljára termesztik. Hagyományosan csípős, de az újabb igényeknek megfelelően ma már édes változata is van. Az almapaprika háztáji termesztése a melegágyi palántaneveléssel kezdődött, majd a kellően megerősödött palántákat szabadföldre kitűzdelték, kapálták, gyakran öntözték. Az így megtermelt paprikát főleg savanyították, üvegbe elhelyezve, belenyomkodva és ecetes lével felöntve kedvelt téli savanyúságként használták a paraszti gazdaságokban. Nagyobb tételben a savanyúságkereskedők vásárolták fel, akik hordókban savanyították. Ma más savanyúsággal díszítve, nemzeti színekben hozzák forgalomba. A beérett almapaprika felhasználása ma is - főként a konzerviparban - savanyúságnak általános.

Capsicum annuum var. cerasiforme

Cseresznyepaprika


Jó termőképességű, középkorai fajta. Növény- magassága 40–50 cm, dús lombozatú. Bogyója csüngő cseresznye alakú, sima felületű. Színe sötétzöld, éretten fénylő piros, erősen csípős ízű, festék- és szárazanyag-tartalma magas. Savanyításra, ételízesítésre kiválóan alkalmas. Felfűzve, megszárítva jól tárolható. Mexikói rokona a Cascabel paprika. Felhasználása: nyersen, félszárazon és szárítva is használható levesek, hús- és halételek fűszerezésére. Ecetben jól elrakható, ezért a boltokban főként így találjuk.