Levendulaszezon

Levendulaszezon van, most sokfelé virít ez a gyönyörű virág, amely végig-kísérte a történelmet. Nemcsak frissen illatos, de szárítva is megőrzi jellegzetes illatát. Készülhet belőle tea, szappan, olaj, fürdő, limonádé, lekvár és fagyi is.

Az egyik legkedveltebb gyógynövényünk a levendula, jótékony hatásait azonban már az ókorban felfedezték. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. Az rómaiak felismerték a gyógyító és antibakteriális tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborokba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül teleszórták vele a padlót, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, de vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.

A középkorban a kolostorok lakói életben tartották a gyógynövényekről tanultakat. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Tudorok korában a levendula használata újraéledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták.

Viktória királynő lelkesen hasz-nálta a levendulát. Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitchamből hozták. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk eltávolítására, parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként, de nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon.

Napjainkban az aromaterápiában altatóként és stresszoldóként használják, ugyanakkor a depresszió elleni kezelésben is alkalmazható.  A provanszál vagy toszkán levendulamezők igazán jókedvre derítik az embert.  Teát is készítenek belőle, ezzel borogatják a sebeket, a homlokra téve enyhíti a homloküreg-gyulladást, a fejfájást, a másnaposság tüneteit, a fáradtságot, a feszültséget és a kimerültség érzetét. 

Legkönnyebben a molyok ellen, illetve a ruhásszekrények illatosítására használt zsá-kocskát tudjuk házilag elkészíteni. Ha szeretjük az illatát, a szoba illatosítására is tehetünk a vázákba levendulacsokrokat. Készíthetünk belőle teát a virágokat leforrázva, amely vérnyomáscsökkentő, fejfájás-csillapító, nyugtató hatású. Stresszoldásra levendulaolajat, illetve komplett fürdőszettet: szappant,  testápolót használhatunk.  Fürdő készítéséhez forrázzunk le 50 g levendulát 1 liter forrásban lévő vízzel, hagyjuk állni 10 percig, majd öntsük a fürdővízbe. 

Fűszerként sütemények, kekszek, lekvárok, szörpök és fagyik kedvelt ízesítője, de más karakteres fűszerekkel, például rozmaringgal, húsokhoz is használhatjuk virágait. Igazán sokoldalú növény!

Az istenek ajándéka: a tea. - Teázz velünk!

A teázásnak hazánkban feledésbe merült a kultúrája. Legtöbben a reggeli teán kívül sose teáznak, sőt sokan csak akkor, ha betegek. :) Erre a helyzetre hatalmas csapást mért az Amerikából beszivárgó cukrozott jeges tea, amely most a cukoradóval sújtandó élelmiszerek élén áll. Gyermekkorunk "menzateája", vagy a korcsolyapályán árult cukros-citromos lötty sem tett jót a tea megfelelő fogyasztási szokásai megőrzésének. Sokan ma is úgy készítik a családi teát, hogy kristálycukrot és mesterséges citromlevet öntenek bele... :(

Pedig a teázás is lehet épp oly közösségi szokás, mint egy baráti vacsora vagy borozás. Megvan a maga rituáléja, hangulata, mélysége. Mindenkinek érdemes megkeresnie a saját teáját, ami hozzá illik, amitől jobban érzi magát. Érdemes felkeresni a teaházakat, kipróbálni a különféle teákat, de nem az automatizált változatokat.  

Hazánkban a 19. század végére terjedt el a teázás szokása. Az ötórai tea az úri családokban a vendégfogadásra szolgált, de a bálokon is szolgáltak fel teát, és a cukrászdákban is be lehetett ülni egy teára.  Az egyik legfinomabb teakeveréket Gerbeaud Emil kísérletezte ki tízféle teából. A hazai piacot a kínai tea uralta, indiai teából kisebb volt a választék. A Transz-szibériai vasútvonal beindításával (1900) egyre nagyobb mennyiségben érkezett hazánkba orosz karavántea, amelynek ára a szállítás gyorsulásával folyamatosan csökkent. Fokozatosan bekerült a kispolgárság, majd az 1930-as években a munkásosztály mindennapjaiba. A teázás lassan elvesztette szertartásos jellegét.

Camellia sinensis

Kínában úgy tartják, hogy a teát maguk az istenek hozták el a Földre. A teanövény Ázsiában őshonos, Kínában 5000 éve termesztik. Két faja ismert: Camellia (Thea) sinensis (kínai) és a Camellia (Thea) Assamica (assami változat). A Camellia assamica trópusi növény, meleget igényel és akár 15 m magasságot is elérheti. A Camellia sinensis sokkal ellenállóbb, a hideget is jól tűri, alacsonyabb, robosztusabb növény, maximális magassága 6 m.

A tea sárgásfehér virágú örökzöld cserje. Kemény héjú gyümölcse hasonlít a mogyoróhoz, hosszúkás levelei bőrszerűek. A fiatal levelek fonák oldalát, valamint a rügyeket bolyhos pihe borítja.  A Camellia sinensis levelei kisebbek és keményebbek, mint assami rokonáé, és enyhébb főzetet adnak. A világ nagy teaültetvényeinek az alapja jórészt az assami hibrid, amely kereszteződése a két ős fajtának. A tea ágait és leveleit folyamatosan nyesni kell, egyrészt a virág és a gyümölcsképződés megakadályozása végett, másrészt, hogy a növényt használható magasságban tartsák. A teacserje 3-5 év alatt éri el legtermékenyebb, kifejlett állapotát.

Amíg a növények ápolása férfimunka, addig az aratást hagyományosan nők végzik. A levelek szedése türelmet és nagy kitartást igényel. A betakarítás márciustól szeptemberig tart, a rügyeket és a leveleket gyűjtik különböző módokon. 

Puer tea

A teafajták minőségét és ízét legfőképpen a domborzat, a klíma, a napsütéses órák száma, a talaj, az évszak és természetesen a feldolgozás módja határozza meg.  
A fekete teát két módszerrel állítják elő; az egyik a hagyományos módszer: fonnyasztás, sodrás, rostálás, erjesztés, szárítás, válogatás, illetve a másik, a modern CTC eljárás (Crushing, Tearing, Curling) során a fonnyasztás utáni levelek egy gépbe kerülnek, ahol 2 henger először összepréseli, széttépi a leveleket, majd a folyamat végén a hengereket elhagyva a leveleket könnyedén összesodorja.  

A puer (Pu-Erh: kínaiul öreg földet jelent): a teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. A puer teának ugyanazok az alkotóanyagai, mint a fekete és a zöld teának,  de földes íze van, salaktalanító hatása miatt pedig „zsírgyilkosnak" tartják.

A zöld teát nem fermentálják, fonnyasztás után vízgőzzel kezelik, hogy megakadályozzák a további fermentációt. Ezután sodorják leveleket, szárítják és szortírozzák. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák, mert az eljárás nem teszi tönkre az értékes hatóanyagokat. Gyorsítják az anyagcserét, ezért fogyasztószerek alapanyagaként is használják. A kínaiak leginkább ezeket fogyasztják. Az oolong esetén az oxidációt a folyamat közepén állították meg. A fehér tea nagyon fiatal levelekből készül, amelyek nem oxidálódtak. A fehér teák ízletes italt eredményeznek, gyakran alig érezhető, édes utóízzel. 

Ismerd meg a különféle teákat, és teázz velünk! :)

A gyömbér

Gyömbér (Zingiber officinale)

A gyömbér az egyik legősibb fűszer- és gyógynövény,  5000 éve használják. A legtöbb változata Indiában él, ezért feltehetően ott őshonos. Az ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti: fokozza az intelligenciát és határozottabbá tesz. Vallásos ünnepeik előtt gyömbért ettek, mert úgy gondolták, hogy így leheletük isteneik számára kellemes lesz. A Mahabharatában fűszerként szerepel. Kínában az i.e. 3000 -ben íródott fűvészkönyvben már megemlítik. A kínai tengerészek  ismerték a gyomorra gyakorolt jótékony hatását,  ezért gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. Az ókori görögök emésztést elősegítő tulajdonsága miatt nagy étkezések után kenyérrel együtt ették. Később a gyömbért beledolgozták a kenyérbe, innen  származik a gyömbérkenyér. Jelentős szerepet töltött be a római kereskedelemben, de nem fűszerként, hanem inkább gyógyhatásai miatt. Miután a rómaiak felfedezték szerelmi hatóerejét, boraikat fűszerezték vele. Európában a rómaiak terjesztették el, de a birodalom bukásával majdnem teljesen eltűnt. Később Marco Polo hozta vissza Európába távol-keleti utazásai után. A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítéka volt, fiatalítószerként és afrodiziákumként használták. Angliában I. Erzsébet királynő támogatta a hazánkban a Shrekből népszerű gyömbérfigura elkészítését.  Később gyomornyugtató italokat és gyömbérsört készítettek belőle.  Ez utóbbi neve ellenére nem alkoholos ital. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik. A világtermelés közel 25 százalékát Kína adja.

Gyömbérgyökér

A gyömbér gumós gyökerű, trópusi évelő növény. Minden évben egy méter hosszú szárat hoz, vékony, lándzsa alakú levelekkel, sárga és bíbor virággal. A növény gyökértörzse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig ingerol-tartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. A hatóanyagok koncentrációja közvetlenül a héj alatt a legmagasabb, ezért ha gyökér formában fogyasztjuk, csak nagyon vékonyan hámozzuk, de az is elég, ha a gyökeret csupán erősen megmossuk, és kicsit megdörzsöljük. A  gyökér illóolaja  csökkenti a nyálkahártyák irritációját. Gyulladáscsökkentő hatású, amelyet  jól lehet használni megfázás és hörghurut esetén. Köztudottan jó emésztési zavarok enyhítésére (enyhe gyomorrontás, puffadás), de émelygésnél, hányingernél is segítségünkre lehet a gyömbér. Jó emésztésserkentő és étvágyjavító hatású. Növeli az immunrendszer fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességét. 

Gyömbérolaj

Gyömbérolaj

A hagyomány szerint a gyömbérolaj felhevíti a hűvös, szomorú vagy félénk természetűeket.  A gyömbéres aromafürdő és masszázsolaj javítja a vérkeringést, melegít, ezért reumás panaszok és izomfájdalom esetén alkalmazható. Főleg a hát alsó szakaszán hatásos. Néhány csepp gyömbérolajat keverjünk össze 15 ml semleges olajjal, majd ezzel a keverékkel masszírozzuk be a fájó, sajgó testrészeket. A masszázsolaj elkészítése: három-négy csepp szükséges egy evőkanál mandulaolajban elkeverve. Fürdő készítésénél három cseppet kell egy kiskanál mézben feloldani, majd a fürdővízhez adni.

Az illatszeriparban is igen kedvelt a gyömbér illóolaj, mivel nagyon szép élénkzöld színe, pikáns, fűszeres illata van. Általában férfiparfümök adalékanyaga. Ritkán használják a bőrápolótermékekbe, mert az érzékeny bőrt izgathatja, de mivel nagyon jó vérbőségfokozó, segíthet a narancsbőr és a visszértágulatok kezelésében. Illóolaja gyorsítja a sebek és zúzódások gyógyulását, a kínai orvosok szerint jó fogfájás, malária, hidegrázás, orrdugulás, orr- és homloküreg-gyulladás, hasmenés, vérhas, köhögés ellen is.

Gyömbértea

Gyömbérfigura

A népi gyógyászatban már régóta használják. Friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják. Kísérletek azt is kimutatták, hogy a koleszterinszint és a magas vérnyomás csökkentésében és a szívinfarktust kiváltó belső vérrögképződés megelőzésében is segít, és hatásos növényi véralvadásgátló. Tompítja a mozgással összefüggő egyensúlyzavarokat. Serkenti az emésztőnedvek kiválasztását, így könnyebb lesz az emésztés, növeli az étvágyat. Az utazás okozta émelygést is csökkenti.

Téli betegségek megelőzésére javasolt a gyömbértea fogyasztása (áztassunk be két deciliter vízbe, tíz percig hat vékony szelet gyömbért, majd mézzel édesítve fogyaszthatjuk). A kellemesen csípős, kissé erősebbre főzött gyömbértea csökkenti a bélgázok kialakulását, mivel erjedésgátló, hasmenés ellen is jó, valamint kitűnő görcsoldó, legyen szó bél vagy menstruációs görcsről. (Fél liter teához kb. 2 dkg reszelt friss gyömbér kell.) Frissítő gyömbéritalt készíthetünk, ha gyömbért (lehet szárított is) teszünk a mézes, citromos limonádéba.

Fűszerként

A gyömbér felhasználása

Az indiai és kínai konyha régóta alkalmazza húsok, nehezen emészthető ételek ízesítésére. Hazánkban pecsenyéket, zsíros ételeket, nehéz főzelékféléket (bab, lencse) fűszereznek vele, de ízesíthetünk süteményeket, édességeket, szószokat is vele. A japánok sushi mellé savanyított gyömbért esznek. A gyömbér fokozza az emésztőnedvek termelődését, így segít a nehéz, zsíros ételek emésztésében, s mérsékli a bélgázok képződését.

Receptek: http://www.nosalty.hu/gyomber_alapanyag_330

Rozmaring, a tündérfű

Neve őshazájára, a párás tengerpartra utal: marinum: tenger, ros: harmat; vagyis a „tenger harmata". A rozmaring a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él. Ezeken a helyeken számtalan típusa, változata alakult ki, amelyek akár országonként is változhatnak.

A rozmaring története

Rosmarinus officinalis

Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze. Az ókorban Arkhigenész már használta a rozmaringolajat. A görögök tömjén olcsó változatának tekintették.
Ovidius szerint ünnepre az ünneplők is vagy rozmaringgal, vagy rózsával, vagy ibolyával koszorúzták magukat. A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik egész Európában, még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették.
Franciaországban a rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. A 13. században rozmaringos borból desztilláltak a rozmaringszeszt, rozmaringvizet. Nem csoda, hogy a gyógyászaton kívül igen népszerű az illatszer- és a kozmetikaiparban is. A reneszánszban divatos rozmaringkoszorúhoz a növényt hazánkba is Krakkóból hozatták.

A leveléből készült, a 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer, a „Magyar királyné vize" (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert, amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékonynak tekintették. A rozmaringszeszt Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezték el, mert Praevotius,  olasz történetíró szerint, Erzsébetet egy remete tanította meg a receptjére, hogy a köszvényét tudja vele gyógyítani. A történet hitelét a kutatók nem tudták igazolni. Abban a korban hazánkban nem volt elterjedt növény, a fűvészkönyvek nem említették.

A rozmaring gyógyhatása

Virágzó rozmaring

Olasz kutatók szerint gátolja a bőr öregedését, megelőzi a mellrákot, vízhajtó hatásának köszönhetően hatásos a méregtelenítésben. Frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást. Ismeretes jó görcsoldó, baktériumölő tulajdonsága. Másnaposságra friss citromlével igyuk, ízesítsük cukorral, mézzel. Az így készült ital megszünteti a rossz közérzetet, pótolja a C-vitamint. A rozmaring és a citrom is fokozza a máj működését, így gyorsítja a szervezet méregtelenítését.

Rozmaring tea 
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. 1 csésze vízbe 1 teáskanál rozmaringlevelet áztatunk 10 percig. Naponta 2-3 csészével javasolt fogyasztani.Főzetének kitűnő rovarirtó hatást tulajdonítanak.

Rozmaring fürdő

Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Mozgásszervi betegségeknél enyhíti az izomfájdalmakat, ülőfürdő esetén fertőtleníti a húgyutakat. 50 gramm friss rozmaringlevelet keverjünk össze 1 evőkanál olívaolajjal, és forraljuk fel 1 l vízben. Hagyjuk negyedórán át állni, majd szűrjük le, és öntsük a főzetet a fürdővizünkhöz.

Rozmaringolaj

Illóolaja kiváló hajkondicionáló, használják (külsőleg) bedörzsölő szerekben fájdalomcsillapításra, valamint izom és ízületi panaszok esetén. Serkenti a keringést, az emésztőszerveket és az idegrendszert. A rozmaringot azonban - szintén jótékony olaja miatt - szappanhoz, és gyógyborokhoz is adják.

 
Fűszerként

Étvágyfokozó, illetve emésztést elősegítő hatását használják fel az ételkészítésnél, amikor a baromfi-, bárány-, vadhúsokat sütés előtt rozmaringlevéllel szórják be. Leginkább a franciás és olaszos ételek ízesítője. Mártások, vadas és szárnyas sültek, zsíros húsételek (rablóhús, roston sült), töltelékek, őz, szarvas, de nyúlhús ízesítésére is kiválóan alkalmas. Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is óvatosan szabad csak adagolni.

A csodálatos lenmag

A sokoldalú menta

Menthe egy nimfa volt a görög mitológiában, akibe beleszeretett Hádész, az alvilág istene. Felesége, a féltékeny Perszefoné ,növénnyé változtatta a lányt. Sokkal romantikusabb az a változat, amelyben maga Hádesz rejtette el szerelmét fűszernövény képében a gyanakvó feleség bosszúja elől. Már ebből is látszik, hogy a menta gyógyít és fűszerez, szerelemre, halál ellen sok mindenre alkalmazható.

A mentát az egyiptomiak a szarkofágokba tették a halottak lábához, hogy kísérje őket a "hosszú úton" i.e. 1200-1600 körül. Az ókori görögök egy része afrodiziákumnak tartotta - erre utal a mitológia is - a házasulandók ezért mentakoszorút viseltek. Hippocrates ellenben azt állította, hogy megöli a spermát, ezért a fogamzásgátlásban mentakúpot használtak. A tejet és tejtermékeket mentalevelekkel tartósították, amely megakadályozza az alvadást. A Bibliában is megemlítik a mentát, a zsidók a templom padlóját borították vele, de a mai napig is a kóser konyha része. A rómaiaknál a vendégszeretet szimbóluma volt, az asztalt fertőtlenítették és illatosították vele - ezt az étvágy fokozására is használták. Erről Ovidius történetében olvashatunk, amelyben Philemont és Baucist két idegen - Zeusz és Hermész, vagyis Jupiter és Mercurius - meglátogatta. A római konyhában is jelen volt a menta,  a bort ízesítették vele, valamint főzéshez is használták. Mentakoszorút másnaposság ellen  is viseltek. De a lehelet frissítésére is szolgált. Japánban és Kínában is az ókor óta használják a borsmenta leveleket fertőtlenítésre. Kínában illatos füvekkel együtt koszorút fontak belőle, azt az ajtófélfára tették, és elégetésével fertőtlenítették a házat. Úgy tartották, hogy az illata élesíti az elmét, és megnyugtatja az idegeket. Jó az emlékezőképesség javítására és a meditáció előkészítésére.

 

A menta nemzetség mintegy 25 fajt és számos hibridet foglal magába. A két legismertebb faj a borsmenta és fodormenta. Mi a különbség a borsmenta és fodormenta között? Két külön faj, a különbség a menton és mentol arányában van. A borsmenta több mentolt tartalmaz mint a fodormenta, ezért erőteljesebb az illata is. A küllemük is eltér, a borsmenta sötétzöld, szinte lilás árnyalatú, sima felületű, míg a fodormenta halványzöld, fodros levéllel.

 

Borsmenta

Fodormenta

A menta jótékony hatásait évezredek óta ismerik. Csillapítja a rovarcsípések, bőrbetegségek okozta viszketést, megnyugtatja a napégette bőrt, lehűti az átforrósodott testet. Segít a fejfájásnál, akár feszültség, akár migrénes eredetű. Illata átjárja a testüregeket, kitisztítja azokat, és javítja a légzést. Hatékony a baktériumos fertőzésekkel szemben, csökkenti a pattanásokat és a faggyútúltermelést. Élénkíti a vérkeringést, segít a száraz bőr egészségtelen fakóságának megszüntetésében.

További felhasználás: http://www.vitaminsziget.com/ecikk.php?id=113

Mentalevelekkel könnyű nyári italokat, mojitot, citruskoktélt és limonádét ízesítenek. A franciák a forralt borba is teszik. Ezen kívül édességeket, húsokat, leveseket, zöldség- és gyümölcssalátákat és szószokat is készíthetünk mentával.   

http://www.nana.hu/gasztro/receptek/7-recept-mentaval-45609.html