Oldalak

2011. július 14., csütörtök

Kétszer csípnek: történelmi magyar paprikafajták

Legfontosabb fűszernövényünk, a paprika,  már a 16. században felbukkant a főúri kertekben, balkáni közvetítéssel került hozzánk - innen ered a törökbors elnevezés. Valójában csak a 18. század második felétől lett a magyar konyha fűszere. Erdélyben azonban napjainkig sem vált olyan népszerű fűszerré, mint az Alföldön. A legenda szerint egy magyar szolgálólány csente el magvait a budai Mehmed pasa kertjéből. A törökök, akik szintén kedvelték a tüzes aromájú termést, a spanyolok vagy a portugálok közvetítésével ismerkedtek meg vele a 16.-17. században. 
A közönséges paprika vad változata a mexikói vadpaprika, a két fő termesztett változata a csemegepaprika és a fűszerpaprika. Három történelmi magyar fajt ismerünk: magyar fűszerpaprika vagy pirospaprika – termése lehet az édestől a csípős ízűig, almapaprika és a cseresznyepaprika. 

Capsicum annuum L. var. longum
A magyar fűszerpaprika

Ez az a paprikafajta, amelyet mi magunk is magyarnak tartunk. Termesztése a 18. századtól kezdődött, de a fajtaválaszték jelentős mértékű gazdagodása csak az elmúlt egy évszázadban következett be. Az
1930-as évekig csak csípős fajtája létezett, az édes változata genetikai mutációval jött létre, ezt nemesítették tovább. Nagyarányú termesztésének és házi vagy kisüzemi feldolgozásának Szeged volt a legismertebb központja. A szegedi paprika megfelelő termesztéséhez évi 2500 óra forró napsütés, tápanyagokban gazdag, a Tisza hordalékával dúsított talaj, genetikailag nemesített vetőmag, és mintegy 250 éves tapasztalat szükséges. A szegedi körzettel egyidejűleg, részben ennek hatására alakult ki a közeli Kalocsán és környékén az azonos technológiájú, hasonló volumenű paprikatermelés és -feldolgozás. A „kalocsai” paprika egyébként a Dunántúlra is átnyúló, mintegy 60 falut magában foglaló körzetben termesztett és feldolgozott őrlemény gyűjtőneve. Az első világháború óta, a Magyarországon termett fűszerpaprika beszerzési nehézségei miatt, a szomszédos országok magyarok lakta vidékein újabb, a szegedi hagyományokat folytató termesztési körzetek is kifejlődtek. Ilyen a jugoszláviai Horgos és környéke, mely eredetileg a szegedi tájkörzethez tartozott, a csehszlovák állam önellátó politikája által is támogatott Érsekújvár környéke, valamint az ezeknél kisebb jelentőségű romániai Érmellék néhány faluja és a kárpátaljai Nagydobrony. A szegediek - eleinte és szinte napjainkig - az őrlemény előállítását szintén házilag végezték. A feldolgozás modernizálódása egyrészt a lábbal hajtott külüben való törés, vízi- és szárazmalmokban való őrlés helyébe lépő gőzmalmi őrlés – az ún. paprikamalmok – hálózatának kifejlődését: egy helyi iparág létrejöttét eredményezte, másrészt jellegzetes bérmunkaformát, a paprikahasító lányokét is kialakította.  A leszüretelt paprikákat megmossák és felfüggesztve szárítják körülbelül három hétig. Ez egyben az utóérlelés is. Ezután következik a fertőtlenítés. Ezen az úton halad végig a szárított paprika, hogy fertőtlenítő gőzben megfürödve porrá darálják. Erre az iparágra külön kereskedelem is épült. A kolbászba és szalámiba azért tették a paprikát, hogy tartósítsa és fertőtlenítse, így alakult ki a különleges, fűszeres, jellegzetesen magyar ízvilág. Ebből a fajtából pálinka is készül, amelyre azt mondják, hogy háromszor csíp. :-)



Capsicum annuum var. grossum
Almapaprika 


Az étkezési paprika számos fajtája közül az egyik általánosan ismert az almapaprika. Lapos, kerek, esetleg szív alakú, vastag húsú, fehér paprika. Kizárólag savanyítás céljára termesztik. Hagyományosan csípős, de az újabb igényeknek megfelelően ma már édes változata is van. Az almapaprika háztáji termesztése a melegágyi palántaneveléssel kezdődött, majd a kellően megerősödött palántákat szabadföldre kitűzdelték, kapálták, gyakran öntözték. Az így megtermelt paprikát főleg savanyították, üvegbe elhelyezve, belenyomkodva és ecetes lével felöntve kedvelt téli savanyúságként használták a paraszti gazdaságokban. Nagyobb tételben a savanyúságkereskedők vásárolták fel, akik hordókban savanyították. Ma más savanyúsággal díszítve, nemzeti színekben hozzák forgalomba. A beérett almapaprika felhasználása ma is - főként a konzerviparban - savanyúságnak általános.


Capsicum annuum var. cerasiforme
Cseresznyepaprika


Jó termőképességű, középkorai fajta. Növény- magassága 40–50 cm, dús lombozatú. Bogyója csüngő cseresznye alakú, sima felületű. Színe sötétzöld, éretten fénylő piros, erősen csípős ízű, festék- és szárazanyag-tartalma magas. Savanyításra, ételízesítésre kiválóan alkalmas. Felfűzve, megszárítva jól tárolható. Mexikói rokona a Cascabel paprika. Felhasználása: nyersen, félszárazon és szárítva is használható levesek, hús- és halételek fűszerezésére. Ecetben jól elrakható, ezért a boltokban főként így találjuk.

2011. június 12., vasárnap

Az istenek ajándéka: a tea. - Teázz velünk!

A teázásnak hazánkban feledésbe merült a kultúrája. Legtöbben a reggeli teán kívül sose teáznak, sőt sokan csak akkor, ha betegek. :) Erre a helyzetre hatalmas csapást mért az Amerikából beszivárgó cukrozott jeges tea, amely most a cukoradóval sújtandó élelmiszerek élén áll. Gyermekkorunk "menzateája", vagy a korcsolyapályán árult cukros-citromos lötty sem tett jót a tea megfelelő fogyasztási szokásai megőrzésének. Sokan ma is úgy készítik a családi teát, hogy kristálycukrot és mesterséges citromlevet öntenek bele... :(

Pedig a teázás is lehet épp oly közösségi szokás, mint egy baráti vacsora vagy borozás. Megvan a maga rituáléja, hangulata, mélysége. Mindenkinek érdemes megkeresnie a saját teáját, ami hozzá illik, amitől jobban érzi magát. Érdemes felkeresni a teaházakat, kipróbálni a különféle teákat, de nem az automatizált változatokat.  

Hazánkban a 19. század végére terjedt el a teázás szokása. Az ötórai tea az úri családokban a vendégfogadásra szolgált, de a bálokon is szolgáltak fel teát, és a cukrászdákban is be lehetett ülni egy teára.  Az egyik legfinomabb teakeveréket Gerbeaud Emil kísérletezte ki tízféle teából. A hazai piacot a kínai tea uralta, indiai teából kisebb volt a választék. A Transz-szibériai vasútvonal beindításával (1900) egyre nagyobb mennyiségben érkezett hazánkba orosz karavántea, amelynek ára a szállítás gyorsulásával folyamatosan csökkent. Fokozatosan bekerült a kispolgárság, majd az 1930-as években a munkásosztály mindennapjaiba. A teázás lassan elvesztette szertartásos jellegét.

Camellia sinensis
Kínában úgy tartják, hogy a teát maguk az istenek hozták el a Földre. A teanövény Ázsiában őshonos, Kínában 5000 éve termesztik. Két faja ismert: Camellia (Thea) sinensis (kínai) és a Camellia (Thea) Assamica (assami változat). A Camellia assamica trópusi növény, meleget igényel és akár 15 m magasságot is elérheti. A Camellia sinensis sokkal ellenállóbb, a hideget is jól tűri, alacsonyabb, robosztusabb növény, maximális magassága 6 m.

A tea sárgásfehér virágú örökzöld cserje. Kemény héjú gyümölcse hasonlít a mogyoróhoz, hosszúkás levelei bőrszerűek. A fiatal levelek fonák oldalát, valamint a rügyeket bolyhos pihe borítja.  A Camellia sinensis levelei kisebbek és keményebbek, mint assami rokonáé, és enyhébb főzetet adnak. A világ nagy teaültetvényeinek az alapja jórészt az assami hibrid, amely kereszteződése a két ős fajtának. A tea ágait és leveleit folyamatosan nyesni kell, egyrészt a virág és a gyümölcsképződés megakadályozása végett, másrészt, hogy a növényt használható magasságban tartsák. A teacserje 3-5 év alatt éri el legtermékenyebb, kifejlett állapotát.

Amíg a növények ápolása férfimunka, addig az aratást hagyományosan nők végzik. A levelek szedése türelmet és nagy kitartást igényel. A betakarítás márciustól szeptemberig tart, a rügyeket és a leveleket gyűjtik különböző módokon. 

Puer tea
A teafajták minőségét és ízét legfőképpen a domborzat, a klíma, a napsütéses órák száma, a talaj, az évszak és természetesen a feldolgozás módja határozza meg.  
A fekete teát két módszerrel állítják elő; az egyik a hagyományos módszer: fonnyasztás, sodrás, rostálás, erjesztés, szárítás, válogatás, illetve a másik, a modern CTC eljárás (Crushing, Tearing, Curling) során a fonnyasztás utáni levelek egy gépbe kerülnek, ahol 2 henger először összepréseli, széttépi a leveleket, majd a folyamat végén a hengereket elhagyva a leveleket könnyedén összesodorja.  
A puer (Pu-Erh: kínaiul öreg földet jelent): a teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. A puer teának ugyanazok az alkotóanyagai, mint a fekete és a zöld teának,  de földes íze van, salaktalanító hatása miatt pedig „zsírgyilkosnak" tartják.
A zöld teát nem fermentálják, fonnyasztás után vízgőzzel kezelik, hogy megakadályozzák a további fermentációt. Ezután sodorják leveleket, szárítják és szortírozzák. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák, mert az eljárás nem teszi tönkre az értékes hatóanyagokat. Gyorsítják az anyagcserét, ezért fogyasztószerek alapanyagaként is használják. A kínaiak leginkább ezeket fogyasztják. Az oolong esetén az oxidációt a folyamat közepén állították meg. A fehér tea nagyon fiatal levelekből készül, amelyek nem oxidálódtak. A fehér teák ízletes italt eredményeznek, gyakran alig érezhető, édes utóízzel. 

Ismerd meg a különféle teákat, és teázz velünk! :)

2011. május 29., vasárnap

Kamilla vagy százszorszép?

A kamilla és a százszorszép távoli rokonok, mindkettő a fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik, fehér szirmú, sárga fészkű virágok. A kamilla szirma csak fehér, a százszorszépé lehet rózsaszín is. A százszorszép ugyan százszor szebb :), de jóval korábban nyílik, és sokkal kisebbre nő, mint a kamilla. Leveleik is különböznek, míg a kamilla levelei osztottak, addig a százsszorszép levele lapát alakú. Ezek a fő támpontok a megkülönböztetésükben. A gyógyításban viszont a kamilla sokkal ismertebb és jelentősebb. 


Kamilla, orvosi székfű (Matricaria recutita)

Népies nevei: orvosi székfű, bubulyka, katóka, pipiske, anyafű, szentivánpipitér, szüzekanyja, anyaméhfű, teafű, piperefű

Az ország minden táján megtalálható, kedveli a szikes legelőket, a száraz réteket. 20-40 cm magas, egyéves növény. Levelei 2-3-szorosan sallangosan osztottak.

Már az ókorban is nagyra becsülték, az egyiptomiak a Napisten ajándékának tekintették, a mumifikálásnál használt balzsamozó olaj egyik összetevője volt. Hippokratész menstruációs panaszokra, Plinius a  fejfájás, vese-, máj- és hólyagpanaszok gyógyítására ajánlotta. A rómaiak a kamillát tömjén és italok készítésére használták.  A középkorban az angolszászok a kilenc szent gyógynövény egyikének tekintették.

Gyűjtési ideje: június-július. 

A kamillában előforduló illóolajok főleg gyulladáscsökkentő, sebgyógyulást elősegítő és görcsoldó hatásúak. Belsőleg a gyomor-bél traktus betegségeinek és a menstruációs zavarok kezelésére, külsőleg pedig kenőcsök, borogatások, fürdők és inhaláció formájában a bőr és a nyálkahártyák gyulladásainak csillapítására használják. Dél-Európában a kamilla enyhe nyugtatószernek számít. Gargarizálással vagy szájöblögetéssel megszüntethető a fogíny, a száj és a torok gyulladásai. 

Sokoldalúan lehet felhasználni, készíthetünk belőle teát, fürdőt, borogatást, gargalizálhatunk vagy gőzölhetünk vele.

Kamillaolaj készítése: morzsoljunk szét maréknyi kamillavirágzatot, keverjük össze 150 ml szójaolajjal, zárjuk le légmentesen üvegbe, és tegyük napos helyre. Naponta rázzuk fel, és ha sötétre színeződik az olaj, szűrjük át vászonruhán. A virágzatokat alaposan nyomkodjuk ki. Töltsük újra légmentesen zárható üvegbe. 

Százszorszép (Bellis perennis) 

Népies nevei: tavaszfű, pászkamorzsa, rukerc, boglár, bojtoka, perevirág

Réteken, legelőkön előforduló, 5-15 cm magasra növő, évelő növény. Fehér, sugaras szimmetriájú virágok, 5-nél több sziromlevél. Levelei lapát alakúak. Kora tavasztól nyílik ősz végéig. Chaucer "a nap szemének" hívta.  

A százszorszépet a homeopátiában zúzódások, izomfájdalmak valamint bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. A népi gyógyászatban légúti hurutok kezelésére használták. A növény jó nyálkaoldó hatású. 

Ahogy Edina is rávilágított, most már értjük miért van tele vele az óvodák és iskolák udvara! :-)

Ha levelét égetjük, füstje elűzi a legyeket és darazsakat.

2011. május 18., szerda

Sárga paradicsom

Ereklye (vagy örökség) paradicsomnak nevezzük azokat a fajtákat, amelyek nem hibridek, hanem ősi, régóta termő fajok. Ezek mindig életképesebbek a hibrideknél. A sárgák között nagyon sok a hibrid, amely különböző fajok keresztezésével jött létre. Az itt bemutatott fajokhoz hazánkban nehéz hozzájutni, de néhánynak a magja itt is kapható.

Arany paradicsom (Goldie)

Aranyszínű ereklyeparadicsom, amelynek magjait apáról fiúra adták tovább 150 éven keresztül. Íze rendkívül finom.
Súlya 20-30 gramm.



Citromos paradicsom (Limmony)
Világossárga paradicsom, jellegzetes citromos ízű, húsa nagyon omlós. Markáns ízét egy sav jelenléte okozza, ellentétben a többi sárga paradicsommal, amelyek inkább édes ízűek. Súlya 20-30 gramm, sima, hibátlan, tömör, tartalmas belsővel rendelkezik. Ez egy Oroszországból származó ereklyeparadicsom, nem hibrid.





Banánláb paradicsom (Banana Legs)
10 cm hosszú 2,5-5 cm átmérőjű, banán alakú paradicsom. Húsos, kevés magvú, jó ízű, bőtermő fajta. A többségük napsárga, de némelyiken zöld csíkok lehetnek.



Kubai sárga szőlő paradicsom (Cuban Yellow Grape)
Ovális, cseresznyeparadicsom, amely magas, erőteljes töveken terem. Meglehetősen édes, és biztos, hogy a gyerekeknek kedvence lehet, illetve azoknak a felnőtteknek, akik szeretik a kerti harapnivalót. Hosszú fürtökben terem, de a paradicsomokat egyesével is lehet szüretelni.


Sárga körteparadicsom (Yellow Pear)

Miniatűr, körte alakú paradicsom, 5-10 cm hosszú, és sötét sárga színű. Édessége miatt sokan "kerti cukorkának" tekintik. A nagyobb tövek folyamatos és biztos terméshozamot biztosítanak.



Dr. Wyche sárga paradicsoma (Dr. Wyche's Yellow)

Ez kétségtelenül az egyik legjobb ízű sárga paradicsom , amely egyesíti a zamatos édességet a jellegzetes paradicsom ízzel. Súlya 30 gramm is lehet. Nagyméretű és nagyon húsos paradicsom.


2011. május 17., kedd

Fekete vagy lila paradicsom?

A fekete paradicsom Ukrajnából (más források szerint Oroszországból) származik, de Amerikában is vannak őshonos fajai. Színe a feketétől a mély liláig változik, alakja lehet cseresznye, tojás, kerek vagy óriás. Íze gazdag, intenzív. Nemcsak a salátát lehet vele színesíteni, de abban is segít, hogy hosszabb ideig éljünk. A fekete paradicsom gazdag gyógyhatású anyagokban, amely a tudósok szerint hatásos fegyver a rák és a szívbetegségek ellen. A paradicsom színe azért lila, mert tartalmazza ugyanazt azt az egészséget támogató pigmentcsoportot, amely az áfonyában és szederben található. Némelyiket genetikai módosítással hoztak létre a tátikával keresztezve, mások évszázadok óta teremnek. Íme néhány típus kedvcsinálónak:


Cherokee lila

Íze miatt lett rendkívül népszerű, nem feltétlenül a szokatlan színe miatt. Craig LeHoullier 1990-ben fedezte fel, és kezdte termeszteni. A magokat ajándékba kapta azzal a kísérőszöveggel, hogy ez az indiánok ősi növénye, innen kapta nevét is. Craignek 1500-féle lila paradicsoma van, de még mindig a Cherokee a kedvence. Színe lila, felül zöldes.


 

Fekete cseresznye paradicsom

Egy tökéletesen kerek, cseresznye alakú, íze alapján klasszikus fekete paradicsom, édes, mégis gazdag és összetett. Bőhozamú, magasra növő növény.

Kumato

A kumatót Spanyolországban kezdték termeszteni, ma már Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Kanadában és Mexikóban is megtaláltató a speciálisan kiválasztott termelők földjein. 80-120 g súlyú, zöld és vöröses barna színű, sokkal édesebb, mint a az átlagos paradicsom a magas fruktóztartalma miatt, és tovább is lehet tárolni. Ez az ínyenc paradicsomok közé tartozik, ezért magjait nem árulják a nagyközönségnek, csak a szigorú vizsgálatokon átesett termelőknek.  



Orosz lila paradicsom

Ez a szilva alakú paradicsom Ukrajnából származik. A 8-10 cm hosszú és kiváló ízű kb. 170 gramm súlyú termések édesek, lédúsak és igen húsosak. Termesztése igen kifizetődő a bő hozam miatt, az egyik legjobb lila-fekete paradicsom a piacon.





 Fekete zebra paradicsom

Ezen a mély bordó paradicsomon szaggatott zöld csíkok találhatóak, belül mahagóni színű húsa van. Édes és lédús, az íze is hordozza a gazdag komplexitását a fekete paradicsomnak. Ezt keresztezéssel hozták létre egy fekete  és a zöld zebra paradicsomból, ezért mérete és alakja hasonlít a zöld zebrára.

2011. május 7., szombat

Szeretik a csigák a sört?

A csigáknak nagy szerepe van abban, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek ki a kertbe. Amíg a felnőttek dolgoznak, a gyerekek nagy örömmel gyűjtik az üres csigaházakat. Annál boldogabbak, ha csigát is találnak a házban. Kipróbálják, hogy vajon működik-e a mondóka. :) De mi van akkor, ha csak csigát találnak ház nélkül? Hát, ellenük érdemes védekezni.

A csigák általában éjjel aktívak, nappal csak akkor, ha sok eső esik. Jelenlétük csalhatatlan jele, ha a leveleken rágás- és váladéknyomok, vagy az ágyásokban járatok találhatóak. A csigák ellen kapható szerek mérgezőek, ezért célszerű természetbarát módszereket használni.

Az egyik, nem éppen kíméletes, de biztos megoldás, hogy a csiga járataira hamut vagy sót szórnak.

Más módszerek kifejezetten a csigák összegyűjtését célozza. Ilyenek például:

- az este kidobott nedves rongy vagy deszka,
- az ágyás körüli árok mésszel vagy szuperfoszfát porral leszórva,
- a szeletekre vágott friss burgonya, vagy a tökfélék, különösen a sárgadinnye erős illata,
- vizezett (rossz nyelvek szerint: a csapolt) sör leásva konzervdobozban.  

Csigacsapda

Amint a kép mutatja, ennek is megvan a maga dizájnja. :-) 

A németek annak is megadják a módját, hogy a csigák megfelelő edényből ihassák a sört.

2011. április 12., kedd

Zamatos turbolya

Anthriscus cerefolium

A hétvége nagy felfedezettje a zamatos turbolya. Népies nevei: illatos turbolya, olasz saláta, ormánka, esztergamag. Első ránézésre leginkább a petrezselyem zöldjéhez hasonlít levele, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. Az egész Kárpát-medencében megtalálható vadon, de termesztik is. 13 féle turbolya faj létezik, hazánkban 4 található. 

Ilyenkor tavasszal a zamatos turbolya zsenge leveleit salátaként lehet fogyasztani. Az íze nagyon különleges, édeskés és ánizsos – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. Már a rómaiak is kedvelték mint leves- és salátaízesítőt. A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere.  Olaszországban a mai napig a salsa verde (piemonti zöldmártás) fontos alkotórésze. Készíthetünk belőle levest és pesztót is. 

Felhasználása: kora tavasszal gyűjtjük még a virágbimbók megjelenése előtt, majd mélyhűtőben, fagyasztva lehet tárolni. Szárítani is lehet, de úgy sokat veszít aromájából. 

A középkorban a gyógyászatban alkalmazták női bajok és sárgaság ellen. Teáját a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi megbetegedésekben és vérnyomáscsökkentőként használják. Levelének forrázata borogatás formájában az arcbőr tisztítására és rugalmasságának megőrzésére alkalmas. 

2011. április 3., vasárnap

Jóféle sáfrány vagy sáfrányos szeklice?


A sáfrány a világ egyik legdrágább fűszere, grammonkénti értéke minden időben drágább volt az aranyénál.  1g fűszerhez 110-150 virág bibéjére van szükség, fél kiló sáfrányt egy futballpályányi virágból lehet összegyűjteni. A történelem folyamán sokszor kegyetlenül büntették a sáfrány hamisítását: volt, akit elégettek, mást elevenen ástak el miatta. Ma ezt már nem veszik ennyire komolyan, a sáfrányos szeklicét "magyar sáfrányként" árulják  a piacon - büntetlenül. A képeken jól látható a különbség a két növény és bibéik között. 

Kerti jóféle sáfrány (más nevei: spanyol sáfrány, valódi sáfrány, bécsi sáfrány)

Crocus sativus
Régi kultúrnövény, a Földközi-tenger mellékétől egészen Indiáig még ma is termesztik, legnagyobb mennyiségben Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Iránban, Olaszországban és Marokkóban. Délnyugat-Ázsiában őshonos. Említik a Bibliában és ősi indiai szent iratokban. Évelő, hagymás növény, 4-6 évig van el egy helyen, utána érdemes átültetni. 

A fűszer a virág bibéje, amelyből virágonként összesen három darab nő. A növény ősszel virágzik, mindössze két hétig, ekkor szedik le, és szárítják a bibéjét. Szedése: a virágok kinyílása után 3 napon belül a bibéket csipesszel üvegedénykékbe gyűjtik (kézzel nem szabad csipkedni). A bibék szedését virításig (kb. 2-3 hét) legalább háromnaponként ismételjük. Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő! Nagy adag levesbe 2-3 szál elég. Aromás illata, sajátos, édeskés-kesernyés, fűszeres íze van. 

Gyógyhatása: Zsíros, nehéz ételek emésztését segíti, a húslevest aranysárgára festi, a tészta- és süteményféléknek is kellemes ízt ad. A „túlétkezést" könnyíti, az emésztési, fejfájási, közérzeti zavarokat szünteti. Az ára miatt gyógyszerként ritkán használják, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények összetevője lehet. A 14. században a pestis járvány idején a legkeresettebb volt a sáfrány alapú orvosság, egy ilyen szállítmány elrablása miatt még egy 14 napos "Sáfrány-háború" tört ki.

Sáfrányos szeklice (más elnevezései: kerti pórsáfrány, olajözön)

Carthamus tinctorius
A sáfrányos szeklice afrikai származású trópusi növény, de nálunk is több helyen termesztetik. Régi fűszer- és festőnövény. A fűszert a virágfészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják. Gyenge illatú, kesernyés ízű. 

Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.

Termése
Húslevesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák és italok, színezésére, ízesítésére használják. Használják még, főleg színezésre, a borászat, gyógyszerészet, és ízjavító hatása miatt a cukrász iparban is. Felhasználásakor a vörös szín eléréséhez jóval többet kell használni, mint a sárgához.

Gyógyhatása: A terméséből kivont olaj csökkenti a koleszterinszintet, a szívinfarktus megelőzésében is szerepe van, de vérnyomáscsökkentő hatása is ismert.  Sőt, még bőrápolóként is alkalmazzák. A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták. 

2011. március 29., kedd

Salátaboglárka vagy mocsári gólyahír?

Kora tavasszal, ha kis sárga virágot látunk, a többség határozottan állítja, hogy mocsári gólyahír. Leggyakrabban a salátaboglárkát hiszik gólyahírnek. Mindkettő a boglárkafélék családjába tartozik, de a virágok szirmai különböznek. A mocsári gólyahír jóval ismertebb, pedig a salátaboglárka sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel, hiszen kiváló gyógynövény. Míg a salátaboglárka ehető, a mocsári gólyahír mérgező. A különbséget a népi elnevezések is jól tükrözik. Mindkét virág bimbójával a kapribogyót hamisítják.

Salátaboglárka - Népi nevei: arannyal versengő, aranyverselő, aranyfű, golyvarontófű.

Salátaboglárka
 (Ranunculus ficaria)
Termőhely: dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de szinte egész Európában elterjedt. 

Tőlevelei szív vagy vese alakúak, hosszú nyelűek.

Virágok: 2-3 cm átmérőjűek. 3-5, ritkábban akár 7 elliptikus csészelevele van, alapjuk zsák alakú, sarkantyús. A sziromlevelek száma 8-12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik. Sok porzó- és számos termőlevél fejlődik a virágban.

Gyógyhatása: hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény. A virágzás előtt (!) gyűjtött friss leveleket magas C-vitamin tartalmuk és vértisztító hatásuk miatt skorbut ellen használják, illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.
Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt. 
Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. 


Összetéveszthetősége: A mocsári gólyahírrel sokszor közös a lelőhelye, de a mocsári gólyahír mérgező alkaloidát tartalmaz! A gólyahír levelei hasonló alakúak, de nagyobbak, ugyancsak nagyobb a virága is. A salátaboglárkát szárazabb termőhelyen ajánlatos gyűjteni, ahol a mocsári gólyahír már nem él meg.



Mocsári gólyahír - Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő. 

Mocsári gólyahír (Caltha palustris)
Termőhely: nedves, üde rétek; lápok, mocsarak; zárt, üde erdők. Nedves, vizes talajokon él.

Tőálló levelei hosszú nyelűek, vese alakúak vagy szívesek, szélük csipkés vagy fogas.

Virágai az egykörű virágtakaró 5 (ritkán 7) élénksárga csészelevélből áll.  A virágok átmérője 3-5 centiméter, de élénk sárga színük miatt még ennél is nagyobbnak tűnnek.

Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert. Enyhén mérgező.

2011. március 6., vasárnap

Böjt és tavaszi megtisztulás

A keresztény kultúrkörben a 40 napos böjt első napja hamvazószerda, amellyel Jézus böjtjére és kínszenvedéseire emlékeznek a katolikus hívek.
Húst utoljára húshagyókedden lehet fogyasztani, a farsang utolsó napján, amely egyben a télbúcsúztatás ünnepe is. A farsangot záró karnevál szóban a különböző magyarázatok szerint a "carne" hús elhagyása őrződött  meg. A hamvazószerda elnevezés eredete arra a szokásra nyúlik vissza, hogy a 12. századtól a papok az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzoltak a hívek homlokára, és ezt mondták: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt egyes helyeken felfüggesztetik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ezt nevezik torkoscsütörtöknek. 


A húsvét előtti nagyböjtöt nevezték negyvenlőböjtnek is, mert csak naponta egyszer, napnyugta után ettek 40 napon át. Fontos megjegyezni, hogy a vasárnapokat nem számolták bele a böjtbe. Böjt idején tilos volt a bál, a hús, a zsír, a zsíros étel fogyasztása, a férfiak abbahagyták az ivást. :-) A jezsuiták azt tartották, hogy a böjti napokon is szabad tojást és tejtermékeket fogyasztani. A kedvenc böjti ételek voltak a gabonafélékből készült cibere és kiszi, valamint a hüvelyesekből (borsó, bab, lencse) készült ételek. A cibereleves búza vagy rozskorpából készült, melyet cserépedényben forró vízzel felöntöttek, néhány napig erjesztették, majd behabarták liszttel, tejföllel, és főztek még bele kölest vagy hajdinát. A kiszi hasonló étel, savanyú, kocsonyás zabból készült lisztpép. 


A böjtöt már az egyiptomi orvosok is alkalmazták gyógyító jelleggel. Napjainkban a különböző kultúrák beáramlásával a böjtök egész tárházát ismertük meg. Ezek célja általában nem vallási, hanem egészségügyi meggyőződésre vezethető vissza.  Lényege a szervek méregtelenítése, a megújulás, amely általában együtt jár a fogyással is. A tisztítókúrákat érdemes a természet megújulásával szinkronban csinálni. Akiket nem kötnek a vallási előírások, azok 1-2 hetet várhatnak ennek megkezdésével, amikor megérkezik a tavasz. A hőmérséklet emelkedésével sokkal könnyebb bármilyen böjtöt elkezdeni, hiszen ilyenkor automatikusan kevesebb táplálékra vágyunk és több folyadékot iszunk.


Általában az a tapasztalat, hogy azok fognak böjtbe, akik amúgy is egészségesen élnek, de persze vannak megtisztulni vágyók is. Mindenkinek maga számára kell megtalálnia a legmegfelelőbb böjtöt a saját szokásainak és egészségi állapotának megfelelően.  Mindenkinek arról érdemes lemondani, amit általában fogyaszt, de a káros szokásokról is érdemes megszabadulni (dohányzás, kávé, alkohol): a húsevőknek a húsról, a vegáknak a zöldségekről - na jó, nem... ;-))), a szénhidrátfüggőknek a kalóriadús szénhidrátokról. A megrögzött húsevőknek a húsról való lemondás is heti kétszer is nagy eredmény lehet.  Akinek nincs miről lemondania, az feltehetően egészségesen él! :-) 


A böjt helyett választhatjuk az egyszerűbb méregtelenítési módokat is, amelyekkel nem kell hosszú távra lemondanunk szokásainkról. Méregteleníteni lehet vízzel, különféle zöldség- és gyümölcslevekkel, gyógyteákkal, különféle készítményekkel.  Ezen a héten ezeket a módszereket vizsgáljuk meg.