Igazi reformétel nagyanyáink eledele, a csíramálé. Egy különleges és egészséges, de elfeledett édesség. Jókai az Aranyemberben dicséri a "fenséges és mézédes csíramálé"-t. A böjti időszak kedvelt eledele volt a tápanyagban dús, olcsó étel. A háború utáni időkben a fő tápanyag és édességforrás volt. Igen elterjedt eledel, erre utal a sokféle elnevezés: a Kisalföldön, Csallóközben: kőtés, kötis, a Garam és az Ipoly mentén: biracs, az Alföldön: csíramálé, a Duna-kanyarban: méra, a Kelet-Dunántúlon: csiripiszli, a Rábaközben: szalados.
A búza- vagy rozsmagvakat nedves kendők között kicsíráztatjuk. Fontos,
hogy csak csírázásra alkalmas magvakat használjunk. Vas megyében, a Duna-kanyarban és Kisújszállás környékén a csírát megszárítják és lisztté őröltetik, majd a lisztből készül vízzel keverve a málé. Máshol a csírázott magvakat mozsárban megtörik, darálóval ledarálják, de újabban botmixerrel aprítják. A csíratöretet áztatják és a csíralé lesz az alapja a málénak. A csíralébe lisztet kevernek egy csipet sóval, majd vékony tésztát sütnek belőle. A sok B-vitamin mellett rengeteg keményítőt tartalmaz, amely a sütés során édessé válik, hozzáadott cukrot nem tartalmaz. 150 fokon sütik, amíg aranybarna lesz. Telítetlen zsírsavai csökkentik az érelmeszesedés kockázatát. A rák megelőzésére szolgáló AVEMAR-t is csírákból vonják ki. Gazdag ásványi anyag és magas vitamintartalma miatt jól illeszkedik a reformkonyhába, kifejezetten immunerősítő hatású. Minden korosztálynak ajánlott.