 |
| Chioggia cékla |
A gyűrűs cékla gömbölyű, kívül vörös, belül piros-fehér csíkos, nálunk kevéssé ismert fajta. Pedig fel lehet vele dobni a menüt. Régi fajta, olasz neve Tonda di Chioggia (kerek kiódzzai), az olasz városról kapta a nevét, ezért Chioggia cékla néven is emlegetik, de bikaszemnek is hívják. A fajt 1840 körül írták le először.
 |
| Reszelt cékla |
A cékla a Földközi-tenger vidékéről származik, feltehetően Észak-Afrikából, i.e. 3000 éve már ismerték. Hazánkban a 19.-20. században terjedtek el a különböző fajai - ezt a gyűrűst kivéve. Beltartalmi értékei a vörösnek magasabbak, de a változatosság gyönyörködtet. Kevéssé fény és hőigényes, az alpesi területeken is megterem, de az öntözést igényli. A laza szerkezetű talajt szereti. Április végétől augusztus végéig havonta érdemes vetni. Olaszországban tavasszal és kora ősszel vetik, mert nyáron a termése száraz. Levelét külön árulják. Az intenzív monokultúrás termelés mellett a talajok regenerálására is ajánlott.
A cékla gyógyhatását annak köszönheti, hogy tele van antioxidánssal, ezért a cékla a rákos megbetegedések elleni védekezés egyik fő növénye. Vitamin- és vastartalma magas, különösen a vörösé, vérképző és májtisztító hatású. Főként nyersen érdemes fogyasztani, íze édeskés. Készíthetünk belőle salátát, savanyúságot, levest, de sütve és párolva köretnek is mutatós. Levelei salátában is finomak. Vessétek minél többen!