 |
| (Cichorium intybus var. foliosum) |
A radicchiot (radikkiót) leginkább salátakeverékekből ismerjük, de egyre gyakrabban lehet egészben is kapni. Íze kesernyés, mint a cikóriáé, ami az emésztés elősegítése szempontjából hasznos. Különleges színét egy fura kertészeti megoldás adja, amely egy belga kertésztől származik. Vörös-fehér színét a fény megvonásától kapja. A sötétben a klorofill lebomlik, helyette pedig az intibin nevű vörös színanyag kerül túlsúlyba.
Termesztése
A cikóriát már a rómaiak is ismerték, Plinius írt vértisztító hatásáról, továbbá álmatlanság ellen ajánlotta. Modern termesztése a 15. században kezdődött, az olasz Veneto és Trentino régiókban, de a vörös színhez szükséges termelési módot, a "fehérítést", amely a vörös-fehér színt eredményezi, Francesco van Den Borre 1860-ban találta ki. Miután felszedik a radikkiót, vízbe teszik egy sötét helyre, ahol a fény hiányában alakul ki különleges, márványos színe. Ősszel és tavasszal termesztik. Az őszi vetésnél a hideg miatt a kesernyés íz megszelídül. A napos helyet és a tápanyagban gazdag talajt kedveli.
Gyógyhatása
A vörös színt adó ibitin nyugtató és fájdalomcsillapító hatású. A levelekben található illóolaj a bélférgek ellen hatásos, ezért az állatok takarmányába is keverik.
Felhasználása
Nálunk leginkább salátába keverve fogyasztják, Olaszországban viszont olíva olajjal grillezve, sütve, töltve, rizottóba, spagettibe és pizzába keverve is készítik.
Fajtáit a régiókról nevezték el.
Radicchio Rosso di Chioggia a legelterjedtebb kerek fajta, borvörös, tömött levelekkel, márványos erezettel.
Radicchio Rosso di Verona ovális, közép-vörös színű levelű fajta.
 |
| A zöld növény |
A cikóriát már a rómaiak is ismerték, Plinius írt vértisztító hatásáról, továbbá álmatlanság ellen ajánlotta. Modern termesztése a 15. században kezdődött, az olasz Veneto és Trentino régiókban, de a vörös színhez szükséges termelési módot, a "fehérítést", amely a vörös-fehér színt eredményezi, Francesco van Den Borre 1860-ban találta ki. Miután felszedik a radikkiót, vízbe teszik egy sötét helyre, ahol a fény hiányában alakul ki különleges, márványos színe. Ősszel és tavasszal termesztik. Az őszi vetésnél a hideg miatt a kesernyés íz megszelídül. A napos helyet és a tápanyagban gazdag talajt kedveli.
Gyógyhatása
A vörös színt adó ibitin nyugtató és fájdalomcsillapító hatású. A levelekben található illóolaj a bélférgek ellen hatásos, ezért az állatok takarmányába is keverik.
Felhasználása
Nálunk leginkább salátába keverve fogyasztják, Olaszországban viszont olíva olajjal grillezve, sütve, töltve, rizottóba, spagettibe és pizzába keverve is készítik.
Fajtáit a régiókról nevezték el.
Radicchio Rosso di Chioggia a legelterjedtebb kerek fajta, borvörös, tömött levelekkel, márványos erezettel.
Radicchio Rosso di Verona ovális, közép-vörös színű levelű fajta.
Radicchio Variegato di Castelfranco bézs-fehér színű fajta, piros foltos laza levélzettel.
Radicchio Rosso di Treviso Tardivo az egyik legviccesebb küllemű fajta, levelei hosszúkásak, keskenyek, mélyvörös színűek, a szár fehér színű. Díszítésre leginkább ez alkalmas.
Radicchio Rosso di Treviso Precoce hasonlít leginkább a cikóriára, hosszúkás, mélyvörös leveleinek erezete fehér, ovális fejet képez.
Radicchio Grumolo lehet zöld vagy bordó, ez hasonlít a leginkább a fejes salátához.