Neve őshazájára, a párás tengerpartra utal: marinum: tenger, ros: harmat; vagyis a „tenger harmata". A rozmaring a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él. Ezeken a helyeken számtalan típusa, változata alakult ki, amelyek akár országonként is változhatnak.
Rosmarinus officinalis |
Ovidius szerint ünnepre az ünneplők is vagy rozmaringgal, vagy rózsával, vagy ibolyával koszorúzták magukat. A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik egész Európában, még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették.
Franciaországban a rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. A 13. században rozmaringos borból desztilláltak a rozmaringszeszt, rozmaringvizet. Nem csoda, hogy a gyógyászaton kívül igen népszerű az illatszer- és a kozmetikaiparban is. A reneszánszban divatos rozmaringkoszorúhoz a növényt hazánkba is Krakkóból hozatták.
A leveléből készült, a 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer, a „Magyar királyné vize" (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert, amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékonynak tekintették. A rozmaringszeszt Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezték el, mert Praevotius, olasz történetíró szerint, Erzsébetet egy remete tanította meg a receptjére, hogy a köszvényét tudja vele gyógyítani. A történet hitelét a kutatók nem tudták igazolni. Abban a korban hazánkban nem volt elterjedt növény, a fűvészkönyvek nem említették.
Virágzó rozmaring |
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. 1 csésze vízbe 1 teáskanál rozmaringlevelet áztatunk 10 percig. Naponta 2-3 csészével javasolt fogyasztani.Főzetének kitűnő rovarirtó hatást tulajdonítanak.
Rozmaring fürdő
Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Mozgásszervi betegségeknél enyhíti az izomfájdalmakat, ülőfürdő esetén fertőtleníti a húgyutakat. 50 gramm friss rozmaringlevelet keverjünk össze 1 evőkanál olívaolajjal, és forraljuk fel 1 l vízben. Hagyjuk negyedórán át állni, majd szűrjük le, és öntsük a főzetet a fürdővizünkhöz.
Rozmaringolaj
Illóolaja kiváló hajkondicionáló, használják (külsőleg) bedörzsölő szerekben fájdalomcsillapításra, valamint izom és ízületi panaszok esetén. Serkenti a keringést, az emésztőszerveket és az idegrendszert. A rozmaringot azonban - szintén jótékony olaja miatt - szappanhoz, és gyógyborokhoz is adják.
Fűszerként
Étvágyfokozó, illetve emésztést elősegítő hatását használják fel az ételkészítésnél, amikor a baromfi-, bárány-, vadhúsokat sütés előtt rozmaringlevéllel szórják be. Leginkább a franciás és olaszos ételek ízesítője. Mártások, vadas és szárnyas sültek, zsíros húsételek (rablóhús, roston sült), töltelékek, őz, szarvas, de nyúlhús ízesítésére is kiválóan alkalmas. Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is óvatosan szabad csak adagolni.