Salátaboglárka vagy mocsári gólyahír?

Kora tavasszal, ha kis sárga virágot látunk, a többség határozottan állítja, hogy mocsári gólyahír. Leggyakrabban a salátaboglárkát hiszik gólyahírnek. Mindkettő a boglárkafélék családjába tartozik, de a virágok szirmai különböznek. A mocsári gólyahír jóval ismertebb, pedig a salátaboglárka sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel, hiszen kiváló gyógynövény. Míg a salátaboglárka ehető, a mocsári gólyahír mérgező. A különbséget a népi elnevezések is jól tükrözik. Mindkét virág bimbójával a kapribogyót hamisítják.

Salátaboglárka - Népi nevei: arannyal versengő, aranyverselő, aranyfű, golyvarontófű.

Salátaboglárka
 (Ranunculus ficaria)

Termőhely: dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de szinte egész Európában elterjedt. 

Tőlevelei szív vagy vese alakúak, hosszú nyelűek.

Virágok: 2-3 cm átmérőjűek. 3-5, ritkábban akár 7 elliptikus csészelevele van, alapjuk zsák alakú, sarkantyús. A sziromlevelek száma 8-12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik. Sok porzó- és számos termőlevél fejlődik a virágban.

Gyógyhatása: hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény. A virágzás előtt (!) gyűjtött friss leveleket magas C-vitamin tartalmuk és vértisztító hatásuk miatt skorbut ellen használják, illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.

Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt. 
Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. 

Receptek: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/salataboglarka.html

Összetéveszthetősége: A mocsári gólyahírrel sokszor közös a lelőhelye, de a mocsári gólyahír mérgező alkaloidát tartalmaz! A gólyahír levelei hasonló alakúak, de nagyobbak, ugyancsak nagyobb a virága is. A salátaboglárkát szárazabb termőhelyen ajánlatos gyűjteni, ahol a mocsári gólyahír már nem él meg.

Mocsári gólyahír - Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő. 

Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Termőhely: nedves, üde rétek; lápok, mocsarak; zárt, üde erdők. Nedves, vizes talajokon él.

Tőálló levelei hosszú nyelűek, vese alakúak vagy szívesek, szélük csipkés vagy fogas.

Virágai az egykörű virágtakaró 5 (ritkán 7) élénksárga csészelevélből áll.  A virágok átmérője 3-5 centiméter, de élénk sárga színük miatt még ennél is nagyobbnak tűnnek.

Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert. Enyhén mérgező.

Böjt és tavaszi megtisztulás

A keresztény kultúrkörben a 40 napos böjt első napja hamvazószerda, amellyel Jézus böjtjére és kínszenvedéseire emlékeznek a katolikus hívek.
Húst utoljára húshagyókedden lehet fogyasztani, a farsang utolsó napján, amely egyben a télbúcsúztatás ünnepe is. A farsangot záró karnevál szóban a különböző magyarázatok szerint a "carne" hús elhagyása őrződött  meg. A hamvazószerda elnevezés eredete arra a szokásra nyúlik vissza, hogy a 12. századtól a papok az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzoltak a hívek homlokára, és ezt mondták: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt egyes helyeken felfüggesztetik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ezt nevezik torkoscsütörtöknek. 

A húsvét előtti nagyböjtöt nevezték negyvenlőböjtnek is, mert csak naponta egyszer, napnyugta után ettek 40 napon át. Fontos megjegyezni, hogy a vasárnapokat nem számolták bele a böjtbe. Böjt idején tilos volt a bál, a hús, a zsír, a zsíros étel fogyasztása, a férfiak abbahagyták az ivást. :-) A jezsuiták azt tartották, hogy a böjti napokon is szabad tojást és tejtermékeket fogyasztani. A kedvenc böjti ételek voltak a gabonafélékből készült cibere és kiszi, valamint a hüvelyesekből (borsó, bab, lencse) készült ételek. A cibereleves búza vagy rozskorpából készült, melyet cserépedényben forró vízzel felöntöttek, néhány napig erjesztették, majd behabarták liszttel, tejföllel, és főztek még bele kölest vagy hajdinát. A kiszi hasonló étel, savanyú, kocsonyás zabból készült lisztpép. 

A böjtöt már az egyiptomi orvosok is alkalmazták gyógyító jelleggel. Napjainkban a különböző kultúrák beáramlásával a böjtök egész tárházát ismertük meg. Ezek célja általában nem vallási, hanem egészségügyi meggyőződésre vezethető vissza.  Lényege a szervek méregtelenítése, a megújulás, amely általában együtt jár a fogyással is. A tisztítókúrákat érdemes a természet megújulásával szinkronban csinálni. Akiket nem kötnek a vallási előírások, azok 1-2 hetet várhatnak ennek megkezdésével, amikor megérkezik a tavasz. A hőmérséklet emelkedésével sokkal könnyebb bármilyen böjtöt elkezdeni, hiszen ilyenkor automatikusan kevesebb táplálékra vágyunk és több folyadékot iszunk.

Általában az a tapasztalat, hogy azok fognak böjtbe, akik amúgy is egészségesen élnek, de persze vannak megtisztulni vágyók is. Mindenkinek maga számára kell megtalálnia a legmegfelelőbb böjtöt a saját szokásainak és egészségi állapotának megfelelően.  Mindenkinek arról érdemes lemondani, amit általában fogyaszt, de a káros szokásokról is érdemes megszabadulni (dohányzás, kávé, alkohol): a húsevőknek a húsról, a vegáknak a zöldségekről - na jó, nem... ;-))), a szénhidrátfüggőknek a kalóriadús szénhidrátokról. A megrögzött húsevőknek a húsról való lemondás is heti kétszer is nagy eredmény lehet.  Akinek nincs miről lemondania, az feltehetően egészségesen él! :-) 


A böjt helyett választhatjuk az egyszerűbb méregtelenítési módokat is, amelyekkel nem kell hosszú távra lemondanunk szokásainkról. Méregteleníteni lehet vízzel, különféle zöldség- és gyümölcslevekkel, gyógyteákkal, különféle készítményekkel.  Ezen a héten ezeket a módszereket vizsgáljuk meg.

Az áztatás művészete

Ahogy korábban szó volt róla, a növények természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. valamint a csonthájasok. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonafélékben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A tökéletes áztatáshoz folyadékra, savas környezetre, melegre és időre van szükség. A zöldségek és gabonafélék fitinsavtartalmától függően eltérő időre van szükség áztatásra. A meleg vízbe egy kanál joghurtot, írót vagy kefirt tegyünk, öntsük rá a gabonamagokra, babra vagy lencsére, keressünk egy meleg helyet a konyhában és hagyjuk 8-10 órát ázni. A bab esetében ez 48 óra is lehet, az áztatóvizet folyamatosan cserélve. Ezután célszerű átöblíteni a zöldségeket, amellyel fokozhatjuk az ízhatást.

A tápanyagfelhasználás javítása

Főzni (vagy más módon feldolgozni) elsősorban azokat a zöldségeket kell, amelyek nyersen nem finomak. :-)

Másfelől egyes elméletek szerint, a növények nem akarják, hogy megegyük őket, mert ez gátolja a fajok fennmaradását. (Persze honnan tudnák, hogy nekünk mi jó? Na, mindegy. :) Ezért természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonaneműekben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Kivételt jelent a szójabab, amelyből a sok fitinsav ellenére viszonylag nagy adagban szívódik fel kalcium. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A hagyományos táplálékfeldolgozási eljárások, mint a savanyítás/erjesztés, főzés, csíráztatás, áztatás ebből a szempontból javítják a tápanyagok minőségét, ugyanis csökkentik a polifenolok, oxalátok és a fitinsav jelenlétét. Ezért van, hogy a savanyított (fermentált) táplálékok fogyasztása kiemelten javasolt a bennük megőrződött tápanyag-koncentráció (vitaminok, nyomelemek) mellett. Az áztatásnak is pont ezért van kiemelt jelentősége a hagyományos  és modern konyhában, mert az áztatás során ezek a gátló anyagok kioldódnak a hüvelyesekből és gabonákból.

A főzésről 1.

A Fűvészblog  központjában a növények és az egészség áll. A gasztroblogokkal ellentétben nem témája a főzés, ugyanakkor nehéz megkerülni a növények felhasználását, különösen a fűszernövények estén. Ezért a bejegyzések gyakran hivatkoznak más oldalak receptjeire. 

A növények leginkább nyersen és frissen tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet számára hasznosak. A különböző tartósító eljárások során a tápanyagok különböző mértékben módosulnak, ezek azonban lehetővé teszik, hogy ne csak az érés idején fogyaszthassunk növényi eredetű ételeket.

A fűszer- és gyógynövények esetén a leggyakoribb tartósító eljárás a szárítás. Ekkor a víz távozik a növényből, de így a legkisebb veszteséggel őrizhetjük meg a hatóanyagokat. A vízzel a vízben oldódó C és B vitaminok is távoznak. A  C vitamin bomlása oxidatív barnulást okoz. A szárított gyümölcsök és zöldségek koncentráltan tartalmazzák a hatóanyagokat. A fűszernövényeket is gyakran szárítva használjuk fel, a gyógynövényekből pedig teát készítünk. 

Főzés során a zöldségek vitamintartalma 50%, sütésnél 25%, míg párolásnál körülbelül 10%-kal csökken. A hevítés az ásványi anyagokat (pl: K, Mg, Fe) nem károsítja, nagy részük azonban a főzővízbe kerül. Ezért célszerű ezeket a leveket is felhasználni.  Habár a ballasztanyagok a főtt ételben maradnak, hatásuk az enzimekéhez hasonlóan csökken. A flavonoidtartalom (gyógyhatású vegyületcsoportok) főzés hatására 50%-kal csökken. 

A savanyítás (erjesztés)  során a cukorból tejsav képződik, amely segít megőrizni a C vitamint (pl.: savanyú káposzta, kovászos uborka, bor). Ezért ezt a fajta tartósítás kiemelt jelentőségű a tradicionális és egészséges konyhaművészetben.

A sokoldalú homoktövis

Hippophaë rhamnoides

Az immunerősítők között a homoktövis kiemelt szerepet kap, sejtvédő, antioxidáns hatásai miatt. Az ázsiai orvoslásban régóta ismertek gyógyhatásai, az utóbbi évtizedekben már a nyugati orvoslás is kezdi elismerni.

A homoktövis az ezüstfafélék családjába tartozó nemzetség. Fő elterjedési területük Ázsia. A homoktövis sűrű bozótokat alkotó, ágas-bogas, 1,5-3 méter magas, kétlaki, lombhullató, tövises cserje. Napkedvelő növény, de a téli hideget is jól viseli, jól tűri a fagyokat. Az étkezésre és gyógyításra használt fajtája Szibériában őshonos. Jól alkalmazkodik sós talajokhoz, megtalálható mészkövön, márgás-agyagos homokkő málladékon, de elsősorban homokon fejlődik zavartalanul. Nyugat-Európában főleg tengerpartokon él, ahol a sós víz miatt más faj nem marad meg, Közép-Ázsiában száraz, félsivatagos területeken él. Alkalmas a homokos talajok megkötésére is.

A Kárpát-medencében egyetlen faja, a Hippophae rhamnoides, őshonos. Hazánkban a homoktövis a Duna menti homokdűnék jellegzetes növénye, főként a Szigetközben, Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren él nagyobb számban. Ma védett növény, eszmei értéke 10.000 Ft.
 

A tüskék miatt nehéz a bogyók betakarítása, ezt tovább nehezíti, hogy a gyümölcsök erősen kötődnek a hajtáshoz, amely kiszakadva jelentős léveszteséghez vezethet. Elterjedt gyakorlat, hogy az egész ágat levágják, -32 C fokra hűtik, hogy könnyebb legyen lerázni a bogyókat. :( A gépi betakarítás 50 %-os hatékonyságú, viszont ezt csak kétévente egyszer lehet alkalmazni. A hidegháború alatt még a homoktövis-termesztésben is versenyeztek: a kelet-német és szovjet tudósok kísérleteztek nagyobb terméshozamú fajok termesztésével, amellyel az amerikai kontinensen ugyanúgy a mai napig próbálkoznak.

A bogyók fontos téli táplálékforrásul szolgálnak a madaraknak, különösen a fenyőrigóknak. Kiemelkedő a C-vitamin  tartalma, amely a citrom C-vitamin tartalmának a tízszerese, a narancsénak a tizenötszöröse. (A csipkebogyónak valamivel magasabb a C-vitamin tartalma.) Tartalmaz még nagy mennyiségben karotinoidokat, E-vitamint, aminosavakat, ásványi anyagokat, ß-szitoszterint és a polifenolokat.

Nyersen ehető, bár íze nagyon fanyar és olajos, ezért fagyasztva vagy gyümölcslevekbe keverve vagy más módon cukrozva fogyasztják. Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé és olajtermék formájában fogyaszthatjuk. A bogyók préselése során három réteg válik szét:  tetején van egy narancssárga és sűrű réteg, a középső rész nagy mennyiségben tartalmaz telített és telítetlen zsírokat,  valamint az alsó réteg  gyümölcshús és a gyümölcslé, amiből szirupot csinálnak. A felső két réteget kozmetikai célokra használják.  

Homoktövis mézben

Sokan a "népi gyógyászat" körébe sorolják, de egyre több klinikai vizsgálat igazolja a gyógyhatásait. Ázsiában évszázadokon át a  köhögés enyhítésére, az emésztés és vérkeringés javítására, és fájdalomcsökkentőként használták. Alvadásgátló és gyulladáscsökkentő hatása miatt tüdő-, gyomor-, szív-, vér- és anyagcsere-zavarok elleni gyógyszerkehez adagolják az indiai, kínai és tibeti gyógyászatban, de rákmegelőző hatása is ismert.

A leveleiből főzött tea általános roboráló hatással rendelkezik. Magjából értékes - telítetlen zsírsavakban gazdag (linol- és linolénsav) - zsíros olajok nyerhetők, amelyet kozmetikai készítményekben (külső és belső hámsérüléseknél) és gyógyászati célra (sugárbetegségek gyógyítására) alkalmaznak. A bogyóból készült vitaminkoncentrátum, antioxidáns és sejtvédő hatású.

Ismert gyógyhatásai: 

• az immunrendszer védelme és erősítése,
• fokozza az anyagcserét, így segít az optimális testsúly megtartásában, 
• kedvezően hat a gyomor- és nyombélfekélyekre is, védi a májat,
• magas C-vitamin-tartalma miatt nagyon jó a meghűléses betegségek megelőzésére,
• késlelteti az öregedési folyamatot, 
• speciális zsírsavösszetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását, 
• reumás panaszok kiegészítő kezelésénél jótékony hatású, 
• javíthatja a szemidegek működését is, 
• jó fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő,
• javítja a szívműködést, 
• gátolja bizonyos tumorok növekedését, enyhíti a rákos betegek sugárterápiája által kiváltott sugárkárosodásokat.

Kozmetikai hatásai is ismertek: 

• gátolja a hajhullást és lassítja a ráncok megjelenését, 
• elősegíti az öregségi foltok megszűnését, 
• külsőleg használva jó hatása van égési sebek, bőrfekélyek, szájgyulladás esetén,
• csökkenti a narancsbőr kialakulását, 
• kedvezően befolyásolja a pigmentációs folyamatokat, tartóssá teszi a barnaságot.

A gyógyító kakaó

Theobroma cacao

A Dél-Amerikában őshonos kakaófák az Amazonas és Orinoco ártereinek és Ecuador folyópartjain nőnek, általában magas fák árnyékában. Termesztését a maják kezdték el i.e .1500 körül, magját  tápszernek és pénznek egyaránt használták. Peruba is az  indiánok közvetítésével jutott el. A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek. A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették, a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj: kanalak, pohár, edények; levelek: háztető; kakaóbab: gyógyszer) gyártottak. Európába egyes források szerint Kolumbusz, mások szerint Cortés révén került. A spanyoloktól került tovább Afrikába, Ázsiába. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egy időben terjedt el Európában.

Az örökzöld kakaófa több fajának fája akár 15 m magasra is felcseperedhet a természetben,  de az ültetvényeken nem nő 3 m-nél magasabbra. Elsősorban kétfajta fát termesztenek:  a Forasterót (80%) és Criollót (5%), illetve ezek hibridjét. A ritkább, alacsony hozamú Criollo kakaója finomabb a Forasteróénál. A fák egész évben virágzanak és teremnek. A kb. 20 cm hosszú termésekben 40-60 mag (kakaóbab) van pépes terméshúsba ágyazva. A friss kakaóbab íze élvezhetetlen: a kakaó jellegzetes íze fermentálás, szárítás és pörkölés után jelenik meg.

Feldolgozás
A fermentálásnak kétféle módja van: a nedves kakaóbabot vagy farudakra fektetett banánlevelekre teszik, vagy a kakaóbabot nyitott faládákba teszik, amelyeket tető alatt tartanak. A folyamat végén a magok barnássá, porózusakká válnak, a héj meglazul. Ezután 5-7 nap szárítás következik. A kakaóbabot 120-140 C-on pörkölik, ezek után alakul ki a jellegzetes íze.

Csokoládé
A kakaóbabból kakaómassza és kakaóvaj lesz, amelyekből a kakaópor és csokoládé készül. A kakaóbabból először kakaómassza készül. Az őrölt kakaóbab a pörkölés és őrlés után cseppfolyóssá váló zsírtól folyékony masszává áll össze. A kakaómassza kb. 55% kakaóvajat tartalmaz. Ennek egy részét hidraulikus sajtókkal préselik ki. A sajtóban maradt anyagban, a kakaópogácsában, 10-20% zsír van. A kakaópogácsát kakaóporrá őrlik. A különböző színű és ízű kakaóporokat lúgosítással állítják elő. A csokoládé alapanyaga a kakaómassza, amelyet cukorral - és tejcsokoládé gyártásakor - tejporral kevernek. A jellegzetes csokoládéízt "koncsolással" érik el: a csokoládémasszát hengerekkel, lapátokkal vagy más alkalmatosságokkal teli nagy tartályokban mechanikus kezelésnek vetik alá 60 C-on. Ekkor szabadulnak fel azok az aromák, amelyek élvezetessé teszik a csokoládét.

Gyógyhatása
A kakaó kedvező élettani hatásaiért a flavonoidok közé tartozó természetes növényi vegyületek, a flavanolok felelősek. Az indiánok nagyra becsülték üdítő hatását. Nemcsak frissek, de szépek is lettek tőle, mert bőrük rugalmasságát és fényességét szintén neki köszönhették. Cortes észrevette, hogy a katonák élénkebbek, teherbíróbbak lettek a kakaótól. A benne lévő flavonoidok és polifenolok antioxidánsok, semlegesítik a káros szabad gyököket, hozzájárulnak az érelmeszesedés kockázatának csökkentéséhez. A jó minőségű csokoládékban rengeteg ásványi anyagot találhatunk, mint pl. a magnézium,  vas, kálium, kalcium, réz. A kakaóvaj, így a csokoládé is (pl. az olívaolajhoz hasonlóan) jelentős mennyiségű egyszeresen telítetlen zsírsavat (Omega-6) tartalmaz, amelyek nem emelik meg a vér koleszterinszintjét. Mindenek felett a csokoládé remek hangulatjavító. A legújabb kutatások szerint a kuna indiánok, akik naponta nagy mennyiségű házi-készítésű kakaóitalt fogyasztanak,  sokkal ritkábban szenvednek szív és érrendszeri, illetve rákos betegségekben. "A kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy egy flavanolban gazdag étrend különösen jó eszköz a világ két legveszedelmesebb betegsége ellen" mondta Hollenberg.

A roboráló csipkebogyó

A csipkebogyó más néven (bicske, büdzsge, csikte, hecsedli, höcsli) tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál. Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását.  A Bibliában Mózes elhivatottságának szimbóluma, Isten égő csipkebokorként jelent meg számára. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett.

Gyűjtés, szárítás

Rosa canina (vadrózsa, gyepűrózsa)

A vadrózsa erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon és töltéseken akadhatunk rá. A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, a csipkebogyót augusztus végétől lehet gyűjteni, ugyanis ilyenkor legmagasabb a C-vitamin-tartalma. A dér csípte bogyók puhák és lekvár készítésére alkalmasak. A begyűjtött bogyókat az eredeti C-vitamin-tartalom minél teljesebb megőrzése érdekében célszerű kettéhasítani vagy felaprítani, és gyorsan megszárítani szellős, tiszta, pormentes helyen, pl. padláson, vékony rétegbe kiterítve. A magokat távolítsuk el a bogyókból. 

Tea

A tea készítéséhez sokféle recept van, a forró vízzel a C vitamin tartalom elpusztul. A legjobb, ha az összetört bogyókat enyhe "forrázás" (45-60 C) után ázni hagyjuk, és magukat a bogyókat is elfogyasztjuk. A csipkebogyó teája a C-vitamin tartalma miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való. Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is. Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére. A kiázott bogyókat is érdemes megenni. 

Kozmetikai hatásai

Magas C vitamin tartalmának  köszönhetően fokozza bőr nedvességfelvevő és megtartó képességét, javítja a sejtmembránok működését, ezzel ellenállóbbá teszi a sejteket az őket károsító szabadgyökök ellen. Erősíti a vénák falát, segíti a csontok erősödését és fokozza a szervezet védekezőképességét, így a hűvös késő őszi időszakban megóv a meghűléses betegségektől. A-B1-B2-P és K- vitaminok is találhatók a vadrózsa termésében, ezért óvja a bőr és a szem egészségét. Jót tesz az idegrendszernek, gátolja az öregedési folyamatokat. A bogyókban lévő flavonoidok gyulladás gátló és immunerősítő hatásuk miatt hasznosak, míg a pektinek az emésztését tartják rendben. 

A magjából préselt olaj rengeteg retinolt és omega-3 ill. omega-6 zsírsavakat tartalmaz, amelyet gyakran használnak kozmetikumokban, gyógyítva ezzel az aknét, az ekcémát és a dermatitiszt. Rendszeres használat mellett eltünteti az apró ráncokat, a bőr hegesedésének nyomait és E-vitamin tartalmának köszönhetően bársonyosan tartja a bőrt.

Szörp, likőr, bor, lekvár, leves, befőtt

Ezek készítéséhez számos recept található cukor és/vagy alkohol hozzáadásával készülnek, ezért erre külön nem térek ki. Ezek közül azonban leginkább a lekvár, befőtt és a leves ajánlható, mert a tápanyagokhoz a bogyók elfogyasztásával jutunk. 

Receptek: http://receptkereso.com/search/csipkebogy%C3%B3/

Egy tál lencse

Lens culinaris

Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak az elsőszülöttség jogát. Mit tudhat a lencse? 

 A lencse ősi kultúrnövény, a hüvelyesek családjába tartozik. Őshazája a Közel-Keleten van, Ázsiában ma is népszerű táplálék, az újkőkorszakban kezdték termeszteni Egyiptomban és Mezopotámiában. Önbeporzó, lágyszárú, egyévi növény. Mivel a fényigénye igen magas, a mediterrán területeket kedveli. Változatos színű és méretű fajtái vannak. A kis magvú lencsék kiváló ízűek, könnyen főnek, vékony héjúak. Biztosan és bőven teremnek, jobban tűrik a szárazságot. Vízfelvevő képességük jó, ezért megfőzve csaknem olyan nagyok, mint a nagy magvúak. A nagy magvú lencsék mutatósabbak, ezért belföldön keresettebbek. Sárga, narancsvörös, zöld, barna és fekete színűek lehetnek. A világ legnagyobb lencsetermelői: India, Kanada és az Egyesült Államok.

A lencse fehérjetartalma 23-26%, a szójabab és a kender után a harmadik legjobb fehérjeforrás vegetáriánusoknak - emiatt népszerű Indiában, de Etiópiában is nemzeti eledelnek számít. Magas a rost, A, B1, B2, B6 vitaminok, vas, kálium, kalcium, magnézium, folsav tartalma is. Glikémiás indexe alacsony, tisztítja a beleket, méregtelenítő hatású,  ezért diétában jól alkalmazható. Mint minden hüvelyes a lencse is tartalmaz a tápanyagok felszívódását gátló anyagokat (fitinsavat és tanninokat), ezért nyersen nem fogyasztható, főzés előtt az általunk ismert fajtákat 8-10 órát áztatni kell. A puffadás megelőzhető, ha az első főzővizet 20 perc után leöntjük, és borsikafűvel ízesítjük. Nálunk levesként, főzeléknek fogyasztják, de salátában is hasznos rost- és fehérjeforrás. Kelet-Indiában lisztet őrölnek belőle, és lepényt sütnek belőle: papadam.

Lencsefajták

Zöld színű lencse: Európában terjedt el, hazánkban a nagy magvú, más néven "tányér", zöldes vagy barnássárga színű lencsék fogyasztása a legjellemzőbb. Ezeket a fajtákat főzés előtt be kell áztatni és főzési idejük is hosszabb.

Sárga lencse: enyhén édeskés, dió ízű. Az indiai konyha kedvelt zöldsége, őrölve és köretként készítik el. Ezt a fajtát főzés előtt pár órára be kell áztatni, majd leöblíteni.

Francia zöld lencse: színe inkább szürkés árnyalatú. Íze enyhén borsos. Levesbe és hideg salátákhoz illik a legjobban. A puy lencsét nem kell beáztatni, kis magvú, főzési ideje még hideg vízben feltéve is csak kb. 25 perc.

Fekete lencse: apró magvú fajta. Főzés előtt nem kell beáztatni. A lencsék kaviárjaként emlegetik, a vegetáriánusok kedvenc élelmiszere. Felhasználható köretként szárnyasok és halak mellé.

Vörös lencse: a dél-ázsiai konyha gyakran használt alapanyaga. Felhasználása előtt nem kell beáztatni. Főzési ideje kb. 10-20 perc, ezalatt elveszíti vörös színét, megbarnul és pürés állagúvá válik. Könnyen csíráztatható. Elsősorban bioboltokban és keleti élelmiszereket árusító üzletekben szerezhető be. 

Receptek: http://www.nosalty.hu/lencse_alapanyag_317

A fahéj titkai

Cinnamomum verum,
  C. zeylanicum

Ha megérezzük a fahéjillatot, rögtön jobb kedvre derülünk. A sütemények, a forralt borok, karácsonyi esték jutnak róla eszünkbe. A fahéj azonban nem csak fűszer, hanem gyógyító hatással is bír. A szerelmi bájitalok elengedhetetlen alkotóeleme.   

A fahéjfa Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán őshonos, a babérfélék családjába tartozó, örökzöld, kisebb méretű fa. Magassága a 10-13 métert is eléri, de  az ültetvényeken sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kérge (Cinnamomi cortex). Leveléből illóolajat nyernek (Aetheroleum cinnamomi), amely a kéregből szerzett olajjal azonos hatású, de enyhébb. 

A mindenki által ismert kérget a három év alatti fák fiatal ágairól hántják le. Miután lehántják a fáról, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik azzá a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogyan mi ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízű. A történelem során utazók, kereskedők vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték, a görögök és rómaiak fűszerként és gyógynövényként használták az emésztés javítására. A Bibliában is többször említik: Mózes megparancsolta szent kenetként való használatát, a Példabeszédek könyvében a kedves ágyát illatosították vele.
 

A középkori kolostorokban gyógyhatását egyre több betegség kezelésére használ-ták: homloküreg-gyulladásra, megfá-zásra és náthára. A franciák, portugálok és angolok közel 300 éven át harcoltak egymással a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzésé-ért, amelyet először a portugálok nyertek el a 16. század elején. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. A 19. században fedezték fel újra mint gyógynövényt, gyomor- és méhbántalmakra használták. Később már felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen is ajánlották.

Az élelmiszeriparban kétféle fahéj kapható: a ceyloni fahéj és a kasszia (Cassia) vagy kínai fahéj.  Az ókori Egyiptomban már mindkettőt ismerték. A valódi fahéj a Cinnamomum verum (másnéven C. zeylanicum). Fahéj-fűszert azonban a kasszia nevű (Cinnamomum aromaticum), szintén babérféle fa kérgéből is lehet készíteni. Míg a valódi fahéj csak a belső, vékony kéregrészekből készül, a kasszia fahéj a teljes kéregből, így fásabb, vastagabb, és erősebb illatú a fűszere. A kasszia fahéjcsomag szinte mindig egy darab, viszonylag vastag összegöngyölt fahéjtekercset tartalmaz, addig a ceyloni fahéjcsomag metszetén látszik, hogy több vékonyabb réteget tartalmaz, melyek szivarszerűen rudakká vannak összesodorva. A kumarin nevű mérgező vegyület mindkettőben megtalálható, de a ceyloni csak kis mértékben tartalmazza. Az általában elfogyasztott mennyiség azonban még nem okoz egészségkárosodást. 

Jótékony hatásai: 

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg anti-bakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaj szintén antibakteriális, antivirális és antifungális (gombaölő) hatású. Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya) gyógyulását. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Kitűnő afrodiziákum, fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt is. A fahéj kiváló zsírégető, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét valamint a vércukorszintet, ezáltal elűzi a farkaséhséget is. A cellulitisz elleni krémek gyakori összetevője, mivel stimulálja a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, a felszabaduló energia pedig rendkívül jó zsírégető. A diabétesz elleni harcban kiemelt jelentőségű.