Oldalak

2010. szeptember 27., hétfő

A zsálya, a halhatatlanság füve

A zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakos virágúak (Labiatae) családjába tartozó illatos félcserje, akár 60-100 centiméterre is megnő. Közeli rokonai az ürömfélék. Botanikai neve a latin salvere (menteni, gyógyítani) szóból ered, ami arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringhoz hasonlóan tartósításra használták, de  gyógynövényként is fontos szerepet töltött be. Elsősorban vizelethajtóként, sebek kezelésére (kígyómarás) és a menstruáció fokozására használták, mivel ösztrogén hatású anyagokat tartalmaz. Az arab orvosok a halhatatlanság füveként tekintettek rá. Ez a hit a középkorban is tovább élt. A druidák úgy gondolták, hogy feltámasztja a halottakat. Franciaországban "minden jó" névvel illették, kolostorokban termesztették. Nagy Károly elrendelte a királyi kertben való termesztését.  A pestisjárványok idején az egész testet bedörzsölték vele. Londonban a bábák a teres nőknek zsályás sört (ale típusú) ajánlottak. Súlyos betegeknél a szoba fertőtlenítésére zsályaleveleket tettek a tűzre.
Az indiai ajurvédikus orvosok is menstruációs panaszokra, a szoptató anyák emlőgyulladására, valamint kedélybetegség, álmatlanság, aranyér és szembetegség gyógyítására rendelték el. 
Hagyományosan antibakteriális, gyulladáscsökkentő és összehúzó hatású szerként használják. 


Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb forrás szerint mértékletesen kell alkalmazni, főleg idegrendszeri stimulánsok és antidepresszánsok szedése esetén. A zsályalevél különféle csersavakat tartalmaz:  kávésavat, nikotinamidot és a mérgező hatású tujont, ami az abszintben is előfordul. Szoptatós anyáknak nem ajánlott! Jótékony hatását a flavonoidoknak köszönheti.

Zsályatea (max. 1-2 csésze naponta!)
A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak. A zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejtik ki, izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. Egyes országokban ezért is nevezik "növényi aszpirinnek". A meleg zsályatea kitűnő toroköblítő a szájban fellépő betegségek enyhítésére is szolgál.  A porított levél szájvizek, fogporok készítésére is alkalmas. Náthánál és szamárköhögésnél tejben főzik meg a leveleket.


Fűszerként
Kesernyés íze miatt kitűnő étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő, megkönnyíti az emésztést. Elsősorban szárnyasok és pástétomok fűszere, zsíros ételekhez ajánlják, kolbászokban is előfordul.  A virágokat salátába is keverik. Németországban a búcsúkon szokásos süteménybe teszik, mert feltételezték, hogy megóv a részegségtől. Ennek ellenére borokat is ízesítettek vele. Olívaolajban jól tárolható, salátaolajnak kiváló.
Receptek: http://www.mindmegette.hu/kereses/recept/zs%C3%A1lya


2010. szeptember 20., hétfő

A parlagfű nyomában

Ambrosia artemisiifolia
A parlagfűről leggyakrabban allergiaszezonban hallunk, ugyanis pollenje erősen allergén, a lakosság relatív nagy részét érinti. Valóban káros-e ez a növény? Jót teszünk-e, ha mind egy szálig kiírtjuk?

Weixl-Várhegyi László (mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta) cikkében védelmébe veszi a parlagfüvet. Ugyanerre a kettősségre hívja fel a figyelmet a Lélegzet folyóirat egy cikke. Éppen ezért a tények nyomába eredtem, mi az igazság. 

Tény, hogy a parlagfű Európában nem őshonos, Észak-Amerikából származik, először a múlt század végén (1878) jegyezték fel Svájcban. Nem véletlen, hogy az I. világháború idején kezdett elterjedni Európában, hazánkban az 1920-as években jelent meg. Egyes német források szerint az amerikai katonák hozták át rakományaikkal, bakancsaikkal és terjesztették el, annak ellenére, hogy a növény már korábban is megjelent. Nem véletlen, hogy először vasúti töltéseken, utak mentén terjedt el, valamint "parlagon heverő" területeken, nevét is innen kapta. A parlagfű invazív növény, vagyis ahol megjelenik, ott "elözönli" a vidéket.  Könnyen szaporodik és rendkívül vitális, életképes. Pollenje erősen allergén, de az allergia a lakosság csak egy részét érinti. Az ellenérvek között szerepel, hogy az allergia megjelenése többtényezős, okai elsősorban az egyén immunrendszerétől és öröklött hajlamaitól függ. Épp ezért vetődik fel a kérdés, hogy jogos-e az irtása?  Nem szélmalomharc-e? 


A probléma az, hogy nem igazán tudjuk, hogy mire való. Weixl-Várhegyi cikkében "Lajos atya" szerint ehető, sőt a gyógynövénykönyvek sok hasznos tulajdonságát említik. Erre való utalást azonban a fent említett cikken kívül ezidáig nem találtam. Az igaz, hogy az ürömfélék jól hasznosíthatóak. A fekete ürmöt fűszerként használják a majoránna helyettesítésére. A fehér üröm íze illata a citromra hasonlít, likőrök illetve az ürmös bor ízesítésére való. Ürömféle a jól ismert tárkony is. Szerintem amíg nem találunk konkrét célt, amire a hétköznapokban használható lenne, és amíg ez el nem terjed, addig a parlagfüvet üldözni fogják, mert senkinek sem fog igazán hiányozni.

2010. szeptember 7., kedd

A vörös áfonya

Vaccinium vitis-idaea
Ösztönösen vonzódom minden bogyóhoz, amelyik vörös vagy fekete színű. Mivel némelyik mérgező, jó tudni, melyik mire jó. Méretre, ízre, színre a ribizlihez leginkább a vörös áfonya hasonlít. Ezt a fanyar gyümölcsöt azonban nem csak mi, emberek, de a rókák, medvék és a madarak is szívesen fogyasztják. :-)

A vörös áfonya elsősorban az északi féltekén, Amerikától Eurázsiáig őshonos örökzöld félcserje. Magyarországon védett növény, ezért nehezebb hozzájutni a terméséhez. A Zempléni-hegységben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő. 

Az ősi finn  eposzban, a Kalevalában,  egy Marjatta nevű szűzlány egy szem áfonya evésétől teherbe esik, fiút szül,  aki születésétől fogva olyan erős, ha nem erősebb, mint Vejnemöjnen. 

Vörös áfonya lekvár
A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban, melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők az olyan krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, a koleszterin-lerakódás, a szívinfarktus, a bőrproblémák, a daganat és a memóriazavar. Az antioxidáns hatású bioaktív anyagok hatástalanítják a szabad gyököket, így korlátozzák a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok kialakulását.

Az apró gyümölcs az antioxidánsok mellett sokféle ásványi anyagot, például nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket és ként is tartalmaz, valamint kitűnő A-, B-, és C-vitamin-forrás.


A leveléből készült teát, valamint a bogyó levét egyaránt használják felfázás és gyulladások megelőzésére, kúrálására. A levelekből főzött teát vesemedence-gyulladás, hólyaghurut ellen isszák, fertőtleníti a húgyutakat. A kezelés ideje alatt főleg növényi táplálék fogyasztása javasolt, mivel hatóanyaga csak semleges vagy lúgos közegben hat. Teakészítés: 2 evőkanál drogot 300 ml vízben 15 percig főzzük, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Lehetőleg cukor nélkül fogyasszuk, a tea egyik felét reggel éhgyomorra, másik felét délután. A kezelés minimum három napig tartson, de ha szükséges, folytatható 1-2 hétig is. A levélből készült forrázat szemgyulladás esetén igen hatásos borogatószer.

A bogyók savanykás íze miatt szinte mindig főzött és a cukrozott állapotban fogyasztják, dzsemet, kompótot, gyümölcslevet vagy szirupot készítenek belőlük.

Vörös áfonya ital készítése
A nyers gyümölcsöt is gyakran tartósítják egyszerűen porcukorral, amely a legtöbb a tápanyagot és ízt segíti megőrizni. Ez a szirupos gyümölcs tárolható szobahőmérsékleten, de ebben az állapotban lehet fagyasztani is. A legolcsóbb ősi megoldás, ha tiszta vízbe tesszük. Oroszországban ez az áfonyavíz, amelyet üdítőitalként isznak. A skandináv konyhában vadhúsok és camembert sajtok mellé tálalják mártásként. Lengyelországban körtével keverik szószokban. Finnországban zabkásával fogyasztják. Svédországban vörös áfonya likőrt készítenek, más országokban a vodkát ízesítik vele.  

2010. szeptember 2., csütörtök

Amaránt, a fehérjebomba

Amaranthus caudatus
Az amarántról először lúgosító hatása kapcsán hallottam, aztán főként a magvakból készült termékeket láttam a boltokban. Az amarántfajták azonban eltérnek abban, hogy melyiket termesztik a magja, a levele miatt, de dísznövényként is szívesen ültetik.    
Az amaránt (Amaranthus) egy kultúrnövény-nemzetség, amely a világ számos részén elterjedt. A Magyarországon az őshonos fajok neve: disznóparéj. A növény neve a görög amarantos szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág).    
A magjáért termelt amaránt fajok a következők: Amaranthus caudatus, Amaranthus cruentus, and Amaranthus hypochondriacus, ezek főként Ázsiában (Indiában és Nepálban) és Amerikában (Mexiko, Guatemala, Peru) őshonosak. Ismertek voltak az azték és inka kultúrákban, az ott élő népek alapvető táplálékforrása volt. A keresztény Európából érkező telepesek számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított, ezért betiltották a termesztését. A 70-es években fedezték fel újra az Egyesült Államokban, ahol kutatásokat végeztek összetevői elemzése céljából.           
Gyakran a "jövő növénye"-ként emlegetik, mert termesztése egyszerű, sok gyümölcsöt és magot hoz, nagy mértékben szárazságtűrő, könnyű szüretelni, a magvak nagy mennyiségű fehérjét és esszenciális aminosavakat tartalmaznak. Az amaránt kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink valamint egyéb mikroelem forrás. Mérési adatok szerint az amarántmag lisztje a búzalisztnél kétszer-háromszor több lizint, ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, s nagy a magnéziumtartalma is. Vas- kalcium- és magnéziumtartalma és hasznosulása miatt a vegetáriánusok számára kiemelkedő fontosságú tápanyag. Ezen kívül gluténmentes, amely az arra érzékenyek számára jó hír. Az amaránt-félékben sokkal több fehérje található, mint a többi gabonában, (rizs, búzaliszt, zab, rozs).    
Fehérje (%) Lizinhányad (%) Szénhidrát (mg) Kalcium (mg) Vas (mg) Magnézium (mg)
Amaránt 16 8,5 63 162 10 280
Búza 10 3,5 71 41 3,3 20
Amaránt/búza 160% 243% 89% 395% 300% 1400%
Kukorica 9 2,5 74 20 1,8 7
Rozs 13 4 73 38 2,6 -
Hajdina 12 5,8 72 33 2,8 -
Rizs 7 2,7 77 32 1,6 13
 
Amaránt mag
A nyers, egész mag főzve, enyhén fűszerezve a hajdinakásához hasonló kitűnő köret. Lisztje, kelt tésztában 5-10, egyéb esetekben 10-50%-ban helyettesítheti a búzalisztet.
Ennél jóval sokrétűbb a pattogatott amaránt mag felhasználhatósága, amelyhez ma már a legtöbb bioboltban hozzá lehet jutni. A legegyszerűbb, ha reggeli müzlibe tesszük vagy magában keverjük tejbe, joghurtba. Ezen kívül a péksüteményekben, a levesekben, a salátákban, a különböző édességekben találjuk meg.     Mexikóban elsősorban pattogatott formában fogyasztják, de népszerű az alegría (boldogság) nevű édesség, amely mézzel, mogyoróval és más magvakkal keverve. Formája kerek, amellyel a napot és az életet szimbolizálja.     Receptek: http://www.vegetarianus.hu/irasok/gabonak/amarant.html Vannak olyan fajták, amelyeknek a levelét használják fel. Ezek elsősorban Ázsiában (Kína, Indonézia, Vietnam), Afrikában és Európában  (Görögország) népszerűek.  Egyes fajok gyökere is ehető. 

2010. augusztus 27., péntek

Basmati rizs, "az illat királynője"

Rizsföldeken dolgozó indiaiak
A basmati rizs nem csak finom, illatos, de a dietetikusok is jó szívvel ajánlják. Ha egyszer megkóstoljuk, nem tudunk róla lemondani. 

A basmati hosszú szemű rizsfajta, amelynek különleges illata van, íze kifinomult, dióra emlékeztet. Neve jelentése: "az illatos" a szanszkrit, de azt is jelenti: "a puha a rizs." Több ezer éve a Himalája lábánál kezdték termeszteni, ma India és Pakisztán a legnagyobb termelői és exportőrei, de elsősorban  a Punjab régió rizsföldjein termelik az "igazi"  basmati rizset. Indiában a rizs az egyik legfontosabb eledel. A mintegy 10.000-féle rizs közül a termelésben a basmati 1%-ot tesz ki. A basmati rizs hosszabb szemű, mint a legtöbb más típusú rizs. A főtt basmati rizsszemek pedig  nem ragadósak, főzés után kétszeresére nőnek. Kétféle létezik: fehér és barna, de ezen belül a basmatinak számos fajtája ismert.

Rizs növény
A basmatinak az ayurvédikus orvoslás szerint fontos spirituális és testi jelentősége van. Az ayurvédában a basmatit "tisztának" tekintik,  ezért hasznos a test számára és könnyen emészthető. Úgy vélik, kiváló az anyagcsere kiegyensúlyozására és az energiatermelés szempontjából. Szerencsésebb elkerülni az előfőzött változatokat, mert kevesebb az életerő bennük. A főzésidő közti különbség azonban akár 20 perc is lehet!, ez a csomagoláson szerepel. 

A basmati rizsnek közepes a glikémiás indexe (56 és 69 között),  kevésbé emeli a vércukorszintet, így fogyasztása sokkal egészségesebb összehasonlítva más gabonákkal és a fehér lisztből készült termékekkel szemben, diétában kitűnően alkalmazható. 

A basmati rizs nagyon fontos B-vitaminokokat tartalmaz mint például a tiamin és a niacin. Tiamin részt vesz  a szénhidrát- és aminosav-anyagcserében. Segít a szív, az izmok és az idegrendszer normális működésének fenntartásában. A niacin egy másik B-vitamin, amely szükséges az idegrendszer és az emésztőrendszer normális működéséhez, valamint a  növekedés és az egészséges bőr fenntartásához.

A barna basmati rizs háromszor több rostot tartalamz, mint a fehér (0,5 g). A barna basmati rizs sokkal táplálóbb, mint a fehér fajta, mert kevésbé feldolgozott, ezért nagyobb a B-vitamin tartalma. Nem tartalmaz glutént. A rostok segítenek csökkenteni a koleszterin- és a vércukorszintet. 100 g basmati rizs 1 mg vasat tartalmaz (5%-a a napi szükségletnek).


Főtt basmati rizs
Főzés előtt alaposan meg kell mosni, kétszer-háromszor, de a hagyományos indiai konyhában fél óráig is áztatják. A gabonák, a hüvelyesek,  a magvak és a diófélék számtalan olyan anyagot tartalmaznak, amelyek gátolják a tápanyagok felszívódását. Áztatással nagy mértékben növelhetjük ezek tápanyagértékét, amelyet a tradicionális konyhák gyakran alkalmaznak. 1: 1,3 a rizs és víz ideális aránya, amelyet némi zsiradékkal (vaj, olaj, ghí) egészíthetünk ki.  Főzés után hagyjuk kicsit állni. Arról megoszlanak a vélemények,  hogy kell-e sózni, ezt nagyban befolyásolja, hogy mivel esszük.

2010. augusztus 25., szerda

A kóla-titok

Cola acuminata
Ha a kóla szót hallják, sokan egyből arra gondolnak: "Milyen egészségtelen!" - mégis rengetegen isszák. Mi ennek a paradoxonnak az oka? Amerikában kapható a koffein- és cukormentes változat is, ami valójában csak ízesített barna víz, mégis sokan "egészségük érdekében" függnek tőle. 

A Cola acuminata fa Afrika nyugati és középső részén honos  örökzöld trópusi növény. 12-15 éves korában kezd gyümölcsöt hozni, mintegy 100 éves koráig. A dióhéjban legfeljebb 10 mag lakik. Nyugat-Afrikában, Madagaszkár szigetén, Jamaicában, Brazíliában, Mexikóban és Kolumbiában termesztik. Európában már az 1500-as évek végén ismerték, de 1885 óta vált közismertté. 

A 19. századi gyógyszerészek a kóladiót orvosságként használták. Ki gondolta volna, hogy a kóla elődje alkoholos  ital volt, amelyet 1884-ben egy amerikai gyógyszerész John Stith Pemberton borból és kokainból készített?!  Az  egy évvel későbbi alkoholtilalom miatt, kénytelen volt alkoholmentes változatot készíteni. A kóladió és kokalevél (Erytroxylon coca növény levele kokaint tartalmaz) kivonatot cukorral keverte össze, az édes sziruphoz szénsavas vizet adott, és az így kapott üdítőitalt könyvelője nevezte el "koka-kólá"-nak.  Az 1903-es receptváltásig egy pohár a piros-fehér címkés változatban nagyjából kilenc milligramm kokain volt,  amelyet ma már kivonnak a kokalevelekből. Az eredetileg gyógyhatásúnak árult ital feltalálója szerint egy sor betegségre jelentett gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. A gyáros maga is morfinfüggő volt, és több ízben eladta a receptet, amely a mai napig titkos. Tartalmaz citrom- és narancsolajat, valamint vaníliát is. Ha tudományosan nézzük az összetevőket, mindegyik külön-külön káros, a koffein és cukor is dehidratál, a foszforsav kioldja a kalciumot, a szénsav pedig az oxigént. Tehát még szomjasabbak leszünk tőle, és még többet akarunk inni belőle - az ördögi körből csak a víz segít kilépni.


Kóladió (guru)
Afrikában a növény szárított magvait nevezik kólának, a frisset pedig gurunak. Sok nyugat-afrikai országban szokás rágni a kóladiót egyénileg vagy közösségben a vitalitás fokozása érdekében, valamint az éhség leküzdése ellen. Különösen fontos a muszlimok számára, akik nem ihatnak alkoholt. Rendszerint étkezés előtt, általában a friss magvakat rágják, de ahol nem terem, ott a száraz magvakat megtörik, mézzel, tejjel italt készítenek belőle, és ezt fogyasztják.  A bennszülöttek a friss magvakat lomblevelekbe göngyölik, kosarakba csomagolják és időnként friss vízzel lemossák, majd újból átkötik, ily módon a magvak 8-10 hónapig frissen maradnak.  Sajnos tény, hogy ezeken a vidékeken  azonban magas a száj- és emésztőszervi rákos megbetegedések előfordulási aránya.

Különböző színű kóladió
A joruba kultúrában és vallásban,  főként Nigériában a kóladiót vallási tárgyként is használják, amelyet az ima közben ajánlanak fel, például az  elődök tiszteletére, vagy fontos események kapcsán, mint névadás, esküvő vagy temetés. Szintén használják a hagyományos Obi jóslásban. Ez a szokás terjedőben van az Egyesült Államokban és a Karibi-térségben, de nálunk is ki lehet próbálni.  
Az afrikai bennszülöttek számára a kóladió nemcsak mint élvezeti szer játszik szerepet, hanem az udvariassági formák kifejezője. A fehér vagy halványrózsaszín kóladióval történő kínálás barátságot, szívesen látást, beleegyezést, kedvező választ jelent, a vörössel való kínálás mindezeknek az ellenkezőjét.

Kóladió
A szárítás során a magban levő kólavörös festék bomlik, és a szárított magvak barna színűekké válnak, kemények, szagtalanok, kesernyés ízűek. A kóladióból és kivonatából cukor hozzáadásával drazsékat készítenek, ezen kívül alkoholmentes alkoholtartalmú italokat, pl. kólabor (Vinum colae), és felhasználják kevert italok ízesítésére, fűszerezésére is. 

A kóladió hatása jórészt magas koffeintartalmával  (0,6-3,5%) magyarázható amely serkenti a központi idegrendszer működését, elősegíti az éberséget és a szellemi élénkséget, antidepresszáns hatású. Leginkább a koffeinnek köszönhető, hogy függőséget alakít ki. Enyhe vérnyomásemelő, koszorúértágító hatású, növeli a szívfrekvenciát és a légzésszámot. Gyenge vízhajtó, és segíti a zsírok lebontását, azonban diéta miatt nem érdemes sem kólát inni, sem kóladiót szerezni. A hozzászokás miatt fokozatosan emelni kell az adagot, ha továbbra is azonos hatást kívánunk elérni. Álmatlanságot okoz. A kóladió magjának élettani hatása ugyanakkor nem egyszerűsíthető le a koffeinre, amelynek hatását a tanninok (csersavak) nagyban befolyásolják, ezek a leginkább a borokból ismert "kerek savak".  

A növény tehát nem összességében ördögi és üldözendő, de a mesterséges, cukrozott ital fogyasztása azért megfontolandó. 

2010. augusztus 22., vasárnap

A gyömbér

Gyömbér (Zingiber officinale)
A gyömbér az egyik legősibb fűszer- és gyógynövény,  5000 éve használják. A legtöbb változata Indiában él, ezért feltehetően ott őshonos. Az ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti: fokozza az intelligenciát és határozottabbá tesz. Vallásos ünnepeik előtt gyömbért ettek, mert úgy gondolták, hogy így leheletük isteneik számára kellemes lesz. A Mahabharatában fűszerként szerepel. Kínában az i.e. 3000 -ben íródott fűvészkönyvben már megemlítik. A kínai tengerészek  ismerték a gyomorra gyakorolt jótékony hatását,  ezért gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. Az ókori görögök emésztést elősegítő tulajdonsága miatt nagy étkezések után kenyérrel együtt ették. Később a gyömbért beledolgozták a kenyérbe, innen  származik a gyömbérkenyér. Jelentős szerepet töltött be a római kereskedelemben, de nem fűszerként, hanem inkább gyógyhatásai miatt. Miután a rómaiak felfedezték szerelmi hatóerejét, boraikat fűszerezték vele. Európában a rómaiak terjesztették el, de a birodalom bukásával majdnem teljesen eltűnt. Később Marco Polo hozta vissza Európába távol-keleti utazásai után. A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítéka volt, fiatalítószerként és afrodiziákumként használták. Angliában I. Erzsébet királynő támogatta a hazánkban a Shrekből népszerű gyömbérfigura elkészítését.  Később gyomornyugtató italokat és gyömbérsört készítettek belőle.  Ez utóbbi neve ellenére nem alkoholos ital. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik. A világtermelés közel 25 százalékát Kína adja.

Gyömbérgyökér
A gyömbér gumós gyökerű, trópusi évelő növény. Minden évben egy méter hosszú szárat hoz, vékony, lándzsa alakú levelekkel, sárga és bíbor virággal. A növény gyökértörzse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig ingerol-tartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. A hatóanyagok koncentrációja közvetlenül a héj alatt a legmagasabb, ezért ha gyökér formában fogyasztjuk, csak nagyon vékonyan hámozzuk, de az is elég, ha a gyökeret csupán erősen megmossuk, és kicsit megdörzsöljük. A  gyökér illóolaja  csökkenti a nyálkahártyák irritációját. Gyulladáscsökkentő hatású, amelyet  jól lehet használni megfázás és hörghurut esetén. Köztudottan jó emésztési zavarok enyhítésére (enyhe gyomorrontás, puffadás), de émelygésnél, hányingernél is segítségünkre lehet a gyömbér. Jó emésztésserkentő és étvágyjavító hatású. Növeli az immunrendszer fertőzésekkel szembeni ellenálló-képességét. 

Gyömbérolaj
Gyömbérolaj
A hagyomány szerint a gyömbérolaj felhevíti a hűvös, szomorú vagy félénk természetűeket.  A gyömbéres aromafürdő és masszázsolaj javítja a vérkeringést, melegít, ezért reumás panaszok és izomfájdalom esetén alkalmazható. Főleg a hát alsó szakaszán hatásos. Néhány csepp gyömbérolajat keverjünk össze 15 ml semleges olajjal, majd ezzel a keverékkel masszírozzuk be a fájó, sajgó testrészeket. A masszázsolaj elkészítése: három-négy csepp szükséges egy evőkanál mandulaolajban elkeverve. Fürdő készítésénél három cseppet kell egy kiskanál mézben feloldani, majd a fürdővízhez adni.
Az illatszeriparban is igen kedvelt a gyömbér illóolaj, mivel nagyon szép élénkzöld színe, pikáns, fűszeres illata van. Általában férfiparfümök adalékanyaga. Ritkán használják a bőrápolótermékekbe, mert az érzékeny bőrt izgathatja, de mivel nagyon jó vérbőségfokozó, segíthet a narancsbőr és a visszértágulatok kezelésében. Illóolaja gyorsítja a sebek és zúzódások gyógyulását, a kínai orvosok szerint jó fogfájás, malária, hidegrázás, orrdugulás, orr- és homloküreg-gyulladás, hasmenés, vérhas, köhögés ellen is.

Gyömbértea
Gyömbérfigura
A népi gyógyászatban már régóta használják. Friss gyömbér rágcsálását, gyömbértea, vagy egykanálnyi mézbe csöpögtetve a gyömbérgyökér-törzsből frissen kipréselt lé fogyasztását ajánlják. Kísérletek azt is kimutatták, hogy a koleszterinszint és a magas vérnyomás csökkentésében és a szívinfarktust kiváltó belső vérrögképződés megelőzésében is segít, és hatásos növényi véralvadásgátló. Tompítja a mozgással összefüggő egyensúlyzavarokat. Serkenti az emésztőnedvek kiválasztását, így könnyebb lesz az emésztés, növeli az étvágyat. Az utazás okozta émelygést is csökkenti.
Téli betegségek megelőzésére javasolt a gyömbértea fogyasztása (áztassunk be két deciliter vízbe, tíz percig hat vékony szelet gyömbért, majd mézzel édesítve fogyaszthatjuk). A kellemesen csípős, kissé erősebbre főzött gyömbértea csökkenti a bélgázok kialakulását, mivel erjedésgátló, hasmenés ellen is jó, valamint kitűnő görcsoldó, legyen szó bél vagy menstruációs görcsről. (Fél liter teához kb. 2 dkg reszelt friss gyömbér kell.) Frissítő gyömbéritalt készíthetünk, ha gyömbért (lehet szárított is) teszünk a mézes, citromos limonádéba.


Fűszerként
A gyömbér felhasználása
Az indiai és kínai konyha régóta alkalmazza húsok, nehezen emészthető ételek ízesítésére. Hazánkban pecsenyéket, zsíros ételeket, nehéz főzelékféléket (bab, lencse) fűszereznek vele, de ízesíthetünk süteményeket, édességeket, szószokat is vele. A japánok sushi mellé savanyított gyömbért esznek. A gyömbér fokozza az emésztőnedvek termelődését, így segít a nehéz, zsíros ételek emésztésében, s mérsékli a bélgázok képződését.

2010. augusztus 20., péntek

Szezámmag, a magok királya

Szezámmagok
A szezámmagra úgy találtam rá, hogy a só helyettesítésének lehetőségeit kutattam. Arra nem is gondoltam, mekkora kincsre akadtam, hiszen magas kalciumtartalma miatt a tejtermékeket is pótolja, valamint zsemlemorzsa helyett panírozásra is kiválóan alkalmazható.   


A szezámmag és szezámolaj fogyasztása olyan ősi, mint a rizsfogyasztás,  5-6 ezer éves múltra tekint vissza. Először az asszír mitológiában jelent meg, amelyben az istenek a világ teremtése előtt szezámmagból készült bort ittak - ez sok mindent megmagyaráz. :-) A hindu mitológia szerint Jama istenség által megáldott mag a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált. Kínában ötezer éve használják a szezámmagból sajtolt olajat tintához és főzéshez, a várandós asszonyok és a gyermekes anyák a legínségesebb időkben is kaptak egy adag szezámmagot.
Indiából Kínán és Japánon keresztül nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán országban. III. Ramszesz idején már Egyiptomban is ültették, amelyről a hieroglifákon is megemlékeztek. A korai orvostudomány és a népi gyógyászat sok jó tulajdonsággal ruházta fel. Az agy, az idegszövetek és a szívizom erősítőjének tartották. Ezért krónikus fáradság, álmatlanság, szívbetegségek és a szexuális vágy csökkenése esetén ajánlották. Hippokratész is nagyra becsülte tápértékét, Galénosz pedig szezámot javasolt a szoptatós anyáknak, hogy ne apadjon el a tejük. A szezámmag szezamint és szezamolint is tartalmaz  ezekről úgy tartják, hogy megelőzik a magas vérnyomást, és segítenek a májnak a méreganyagok feldolgozásában. Az ókori görögök ezért halvát ettek alkoholfogyasztás után, akik igen gyakran áldoztak Dionüszosz oltárán.  A római katonákkal is mézzel elkevert szezámmagot etettek erejük és férfiasságuk növelése érdekében. 

Sesamum indicum
A szezám méteres magasságú trópusi lágyszárú növény, latin neve az indiai származásra utal. Toktermésében megérett magvaiból készül a világhíres szezámolaj, amely B-, D- és E-vitamint, értékes aminosavakat, foszforsavat és lecitint tartalmaz. A növényt könnyű termeszteni, inkább a betakarítás okoz gondot. A termést ugyanis rendkívül óvatosan kell eltávolítani a növényről, mivel a legkisebb rázkódásra a földre hullanak a magok. Erre utal a "Szezám tárulj!" varázsige az Ezeregy éjszaka meséiből. Ma a legnagyobb termelők: India, Kína, Mianmar, Szudán, Nigéria.
A szezámmag a magok királyának tartják, mert ásványi anyag tartalma nagyon magas. Nagy mennyiségű proteint és vasat tartalmaz, ezen kívül sok benne a kalcium. Kalciumban például súlyarányosan gazdagabb, mint a tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz) és vetekszik a tehénsajtok kalciumtartalmával. A szezámin csökkenti a vér- és máj-koleszterinszintet. Ezt a bélből való koleszterinfelszívódás gátlásával és a májban lévő, koleszterinszintézist végző enzim működésének akadályozásával éri el. A szezámmag erős antioxidáns, gomba- és vírusölő hatású, és elősegíti a súlycsökkenést. A hasznos anyagok hatékonyabb felszívódása miatt érdemes megőrölni vagy mozsárban összetörni.

Tahini
A szezámmag több formában kapható: lehet hántolatlan, hántolt, pirított, illetve fekete. A péksüteményekhez általában hántolatlan szezámmagot használnak. Az előpirított szezámmagnak csodálatos illata van, de a csomag kibontása után hamar elveszti aromáját. Jobb, ha mindig a főzéshez szükséges mennyiséget pirítjuk meg. A fekete szezámmag kevésbé elterjedt, kissé erősebb aromájú és különösen finom olyan ételekben, ahol a magokat egészben fogyasztják (tehát nem pattog ki és nem őröljük meg mozsárban). Mindegyik fajtát (hántolatlan, hántolt fehér és fekete) piríthatjuk olaj nélkül, serpenyőben, grillezve illetve forró olajba dobva. Mindegyik módszer más illatot eredményez. Salátához talán a serpenyőben szárazon pirított fekete szezámmag illik a leginkább.

Halva

A tahini szezámkrém, amely őrölt szezámból, szezámolajból, vízből és tengeri sóból áll. Otthon is elkészíthető, de kapható készen is. Pirítósra kenve is fogyasztható.

A halva egy édesség, ami Indiából és Közép-Ázsiából ered. Ismert még Délnyugat-Ázsiában, Kelet- és Dél-Európában. Népszerű a Közel-Keleten és a Balkánon, de ismert a volt Szovjetunió  egyes területein is. Habár a hozzávalói nemzetről nemzetre változnak, az alap ugyanaz: szezámmag, cukor, méz és növényi olaj.



Szezámolaj
A szezámolaj fontos szerepet játszik az ayurvédikus gyógyászatban. Bőrre kenve segít megelőzni a bőrön található bakteriális fertőzéseket, s hatásos gyulladásgátlónak is tartják. Különböző olajok hatását összehasonlítva, a szezámolaj bizonyult a legeredményesebbnek a daganatos sejtek növekedésének megakadályozásában, amelyet a linolénsavnak köszönhetünk. Olaját egyre gyakrabban használja az aromaterápia hordozóanyagként. Sűrű, tömény illatú olaja eukaliptusz, rózsa vagy teafa olajával keverve masszázsolajnak kiváló. Napolajnak is használhatjuk. Méregtelenítő hatású, könnyen bejut a bőrbe és melegítő hatást vált ki. Leticintartalma miatt segít a bőr rugalmasságának megőrzésében. Antiallergén hatású.
Étkezéshez azért érdemes használni, mert a szezámolaj gazdag (41%) többszörösen telítetlen, omega-6 zsírsavakban,  és értékes antioxidánsokat tartalmaz
(szezamol és szezamolin).  Nagyszerű E-vitamin forrás, amely antioxidáns és csökkenti a koleszterinszintet, de tartalmaz vasat, magnéziumot, kalciumot, cinket és B6-vitamint. Célszerű a hidegen sajtolt változatot választani. A világos színű szezámolaj alkalmasabb az olajban sütéshez. A pörkölt szezámból készült sötét olaj zöldséghez és húshoz hozzáadva hatékonyabb.

2010. augusztus 16., hétfő

Rozmaring, a tündérfű


Neve őshazájára, a párás tengerpartra utal: marinum: tenger, ros: harmat; vagyis a „tenger harmata". A rozmaring a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él. Ezeken a helyeken számtalan típusa, változata alakult ki, amelyek akár országonként is változhatnak.

A rozmaring története
Rosmarinus officinalis
Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze. Az ókorban Arkhigenész már használta a rozmaringolajat. A görögök tömjén olcsó változatának tekintették.
Ovidius szerint ünnepre az ünneplők is vagy rozmaringgal, vagy rózsával, vagy ibolyával koszorúzták magukat. A Kárpát-medencébe a rómaiak hozták, akik egész Európában, még a Brit-szigeteken is elterjesztették és népszerűsítették.
Franciaországban a rozmaring hivatalos növénye volt a kolostorkerteknek és termesztését egy, a 8. század végén kiadott császári rendelet írta elő. A 13. században rozmaringos borból desztilláltak a rozmaringszeszt, rozmaringvizet. Nem csoda, hogy a gyógyászaton kívül igen népszerű az illatszer- és a kozmetikaiparban is. A reneszánszban divatos rozmaringkoszorúhoz a növényt hazánkba is Krakkóból hozatták.

A leveléből készült, a 17. és 18. században Európa-szerte népszerű illat- és gyógyszer, a „Magyar királyné vize" (Aqua Regináé Hungáriáé) néven volt ismert, amit a francia királyi udvarban is használtak köszvényes betegek kezelésére. Az európai népek hagyományos gyógyászatában a növény leveleinek szeszes kivonatait reumaellenes és fájdalomcsillapító hatású bedörzsölőszerként, illetve hajhullás ellen is hatékonynak tekintették. A rozmaringszeszt Árpád-házi Szent Erzsébetről nevezték el, mert Praevotius,  olasz történetíró szerint, Erzsébetet egy remete tanította meg a receptjére, hogy a köszvényét tudja vele gyógyítani. A történet hitelét a kutatók nem tudták igazolni. Abban a korban hazánkban nem volt elterjedt növény, a fűvészkönyvek nem említették.



A rozmaring gyógyhatása
Virágzó rozmaring
Olasz kutatók szerint gátolja a bőr öregedését, megelőzi a mellrákot, vízhajtó hatásának köszönhetően hatásos a méregtelenítésben. Frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást. Ismeretes jó görcsoldó, baktériumölő tulajdonsága. Másnaposságra friss citromlével igyuk, ízesítsük cukorral, mézzel. Az így készült ital megszünteti a rossz közérzetet, pótolja a C-vitamint. A rozmaring és a citrom is fokozza a máj működését, így gyorsítja a szervezet méregtelenítését.

Rozmaring tea 
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. 1 csésze vízbe 1 teáskanál rozmaringlevelet áztatunk 10 percig. Naponta 2-3 csészével javasolt fogyasztani.Főzetének kitűnő rovarirtó hatást tulajdonítanak.

Rozmaring fürdő
Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti. Mozgásszervi betegségeknél enyhíti az izomfájdalmakat, ülőfürdő esetén fertőtleníti a húgyutakat. 50 gramm friss rozmaringlevelet keverjünk össze 1 evőkanál olívaolajjal, és forraljuk fel 1 l vízben. Hagyjuk negyedórán át állni, majd szűrjük le, és öntsük a főzetet a fürdővizünkhöz.

Rozmaringolaj
Illóolaja kiváló hajkondicionáló, használják (külsőleg) bedörzsölő szerekben fájdalomcsillapításra, valamint izom és ízületi panaszok esetén. Serkenti a keringést, az emésztőszerveket és az idegrendszert. A rozmaringot azonban - szintén jótékony olaja miatt - szappanhoz, és gyógyborokhoz is adják.
 
Fűszerként
Étvágyfokozó, illetve emésztést elősegítő hatását használják fel az ételkészítésnél, amikor a baromfi-, bárány-, vadhúsokat sütés előtt rozmaringlevéllel szórják be. Leginkább a franciás és olaszos ételek ízesítője. Mártások, vadas és szárnyas sültek, zsíros húsételek (rablóhús, roston sült), töltelékek, őz, szarvas, de nyúlhús ízesítésére is kiválóan alkalmas. Morzsolt állapotban kerül forgalomba. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is óvatosan szabad csak adagolni.

2010. augusztus 14., szombat

A lédús görögdinnye

A görögdinnye Dél-Afrikából származik, ahol különféle ízekben vadon terem. A Nílus völgyében i.e. 2000 évvel már termesztették, valamint az egyiptomi sírkamrákban is találtak dinnyemagokat. A 10. században Kínában kezdték termeszteni, és ma is Kína a legnagyobb dinnyetermelő ország. Európában a mórok terjesztették el 13. században. Amerikába a 16. században került, az indiánok kedvelt gyümölcse lett a Mississippi völgyében. Más források szerint az afrikaiak vitték magukkal Amerikába.
 
Jelenleg 1200 faja létezik: magnélküli, óriás (29-68 kg), sárga belű, sárga héjú, fekete héjú, narancs ízű, kicsi fehér belű, szögletes. Fajták: http://agsyst.wsu.edu/WatermelonPhotos.html

A görögdinnyét az ókori népek lázcsillapításra és a szoptató anyukák tejtermelésének növelésére használták. Hamar felismerték, hogy vízhajtó hatású, így nagyon hatékony a méregtelenítésben - segíti a vese és máj tisztítófolyamatait. Jól alkalmazható a diétában, mert dinnye 92%-a víz, alacsony a kalóriatartalma (29 kcal) és könnyen felszívódó gyümölcscukrot tartalmaz. Könnyű, rostban gazdag táplálék, lábadozónak is ajánlják. Akár meghűléses, akár reumatikus lázzal állunk szemben, a görögdinnye kálium és más ásványtartalma megtisztítja a vért, az A vitamin pedig meggyógyítja a gyulladásos betegséget, ami a csuklónkban vagy a test bármely más pontján van. De a felső légzőszervi panaszok kezelésében is hatásos. Magját ne dobjuk ki, mert vese- és cukorbajra javasolt főzetet készíthetünk belőle. Ehhez mindössze 2 evőkanálnyi mag kell, amit nagyjából egy bögrényi vízben 15 percig forralunk.


A paradicsomhoz hasonlóan sok likopin található benne, amely számos szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedés megelőzésében lényeges szerepet játszik. A kedvező élettani hatás legfőbb oka a likopinmolekula antioxidáns tulajdonsága. A likopin kétszer olyan gyorsan képes befogni a szabad gyököket, mint a sárgarépából és sütőtökből ismert β-karotin. A bőrben az UV sugárzás káros hatását elsősorban a likopin fogja fel. Vas, cink és szelén is található benne, kitűnő forrása a magnéziumnak, és a kalcium, magnézium aránya megfelel a felszívódási követelményeknek. Férfiaknak Viagra helyett is ajánlják.  

Dinnyeművészet: http://izismile.com/2009/09/24/watermelon_carvings_the_solucar_solar_power_plant_in_sanlucar_la_mayor14_pics.html

Olaszországban puding készül belőle mandulával, fahéjjal. A dinnye magoktól megszabadított húsát leturmixolják, a levet cukorral és kukoricaliszttel egy serpenyőben elkeverik. A keveréket nagy tűzön néhány percig főzik, folyamatos kevergetés mellett, amíg a puding élénkpiros színű lesz. Fahéjjal ízesítik, és amikor kihűlt, étcsokoládé-szeleteket és pisztáciát tesznek a tetejére. A tálalásig az ízeket hűtőben érlelik össze.


A húsán kívül a héja és magja is ehető. A kínaiak a héját zöldségként wokban sütik meg fokhagymával, újhagymával, de ragut is készítenek belőle, sőt savanyítani is szokták a dinnyehéjat. A dinnyemag zsírban és proteinekben gazdag. Rágcsálnivalót szárítás, sütés és fűszerezés után nyerhetünk belőle - a vietnamiak kedvelt csemegéje. Hazánkban a kandírozott dinnyehéj, a dinnyehéj befőtt és a kisdinnye savanyúság ismert.
Receptek: http://www.mindmegette.hu/kereses/recept/g%C3%B6r%C3%B6gdinnye
http://www.videkize.hu/kandirozott_dinnyehej