Egy tál lencse

Lens culinaris

Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak az elsőszülöttség jogát. Mit tudhat a lencse? 

 A lencse ősi kultúrnövény, a hüvelyesek családjába tartozik. Őshazája a Közel-Keleten van, Ázsiában ma is népszerű táplálék, az újkőkorszakban kezdték termeszteni Egyiptomban és Mezopotámiában. Önbeporzó, lágyszárú, egyévi növény. Mivel a fényigénye igen magas, a mediterrán területeket kedveli. Változatos színű és méretű fajtái vannak. A kis magvú lencsék kiváló ízűek, könnyen főnek, vékony héjúak. Biztosan és bőven teremnek, jobban tűrik a szárazságot. Vízfelvevő képességük jó, ezért megfőzve csaknem olyan nagyok, mint a nagy magvúak. A nagy magvú lencsék mutatósabbak, ezért belföldön keresettebbek. Sárga, narancsvörös, zöld, barna és fekete színűek lehetnek. A világ legnagyobb lencsetermelői: India, Kanada és az Egyesült Államok.

A lencse fehérjetartalma 23-26%, a szójabab és a kender után a harmadik legjobb fehérjeforrás vegetáriánusoknak - emiatt népszerű Indiában, de Etiópiában is nemzeti eledelnek számít. Magas a rost, A, B1, B2, B6 vitaminok, vas, kálium, kalcium, magnézium, folsav tartalma is. Glikémiás indexe alacsony, tisztítja a beleket, méregtelenítő hatású,  ezért diétában jól alkalmazható. Mint minden hüvelyes a lencse is tartalmaz a tápanyagok felszívódását gátló anyagokat (fitinsavat és tanninokat), ezért nyersen nem fogyasztható, főzés előtt az általunk ismert fajtákat 8-10 órát áztatni kell. A puffadás megelőzhető, ha az első főzővizet 20 perc után leöntjük, és borsikafűvel ízesítjük. Nálunk levesként, főzeléknek fogyasztják, de salátában is hasznos rost- és fehérjeforrás. Kelet-Indiában lisztet őrölnek belőle, és lepényt sütnek belőle: papadam.

Lencsefajták

Zöld színű lencse: Európában terjedt el, hazánkban a nagy magvú, más néven "tányér", zöldes vagy barnássárga színű lencsék fogyasztása a legjellemzőbb. Ezeket a fajtákat főzés előtt be kell áztatni és főzési idejük is hosszabb.

Sárga lencse: enyhén édeskés, dió ízű. Az indiai konyha kedvelt zöldsége, őrölve és köretként készítik el. Ezt a fajtát főzés előtt pár órára be kell áztatni, majd leöblíteni.

Francia zöld lencse: színe inkább szürkés árnyalatú. Íze enyhén borsos. Levesbe és hideg salátákhoz illik a legjobban. A puy lencsét nem kell beáztatni, kis magvú, főzési ideje még hideg vízben feltéve is csak kb. 25 perc.

Fekete lencse: apró magvú fajta. Főzés előtt nem kell beáztatni. A lencsék kaviárjaként emlegetik, a vegetáriánusok kedvenc élelmiszere. Felhasználható köretként szárnyasok és halak mellé.

Vörös lencse: a dél-ázsiai konyha gyakran használt alapanyaga. Felhasználása előtt nem kell beáztatni. Főzési ideje kb. 10-20 perc, ezalatt elveszíti vörös színét, megbarnul és pürés állagúvá válik. Könnyen csíráztatható. Elsősorban bioboltokban és keleti élelmiszereket árusító üzletekben szerezhető be. 

Receptek: http://www.nosalty.hu/lencse_alapanyag_317

A fahéj titkai

Cinnamomum verum,
  C. zeylanicum

Ha megérezzük a fahéjillatot, rögtön jobb kedvre derülünk. A sütemények, a forralt borok, karácsonyi esték jutnak róla eszünkbe. A fahéj azonban nem csak fűszer, hanem gyógyító hatással is bír. A szerelmi bájitalok elengedhetetlen alkotóeleme.   

A fahéjfa Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán őshonos, a babérfélék családjába tartozó, örökzöld, kisebb méretű fa. Magassága a 10-13 métert is eléri, de  az ültetvényeken sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kérge (Cinnamomi cortex). Leveléből illóolajat nyernek (Aetheroleum cinnamomi), amely a kéregből szerzett olajjal azonos hatású, de enyhébb. 

A mindenki által ismert kérget a három év alatti fák fiatal ágairól hántják le. Miután lehántják a fáról, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik azzá a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogyan mi ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízű. A történelem során utazók, kereskedők vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték, a görögök és rómaiak fűszerként és gyógynövényként használták az emésztés javítására. A Bibliában is többször említik: Mózes megparancsolta szent kenetként való használatát, a Példabeszédek könyvében a kedves ágyát illatosították vele.
 

A középkori kolostorokban gyógyhatását egyre több betegség kezelésére használ-ták: homloküreg-gyulladásra, megfá-zásra és náthára. A franciák, portugálok és angolok közel 300 éven át harcoltak egymással a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzésé-ért, amelyet először a portugálok nyertek el a 16. század elején. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. A 19. században fedezték fel újra mint gyógynövényt, gyomor- és méhbántalmakra használták. Később már felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen is ajánlották.

Az élelmiszeriparban kétféle fahéj kapható: a ceyloni fahéj és a kasszia (Cassia) vagy kínai fahéj.  Az ókori Egyiptomban már mindkettőt ismerték. A valódi fahéj a Cinnamomum verum (másnéven C. zeylanicum). Fahéj-fűszert azonban a kasszia nevű (Cinnamomum aromaticum), szintén babérféle fa kérgéből is lehet készíteni. Míg a valódi fahéj csak a belső, vékony kéregrészekből készül, a kasszia fahéj a teljes kéregből, így fásabb, vastagabb, és erősebb illatú a fűszere. A kasszia fahéjcsomag szinte mindig egy darab, viszonylag vastag összegöngyölt fahéjtekercset tartalmaz, addig a ceyloni fahéjcsomag metszetén látszik, hogy több vékonyabb réteget tartalmaz, melyek szivarszerűen rudakká vannak összesodorva. A kumarin nevű mérgező vegyület mindkettőben megtalálható, de a ceyloni csak kis mértékben tartalmazza. Az általában elfogyasztott mennyiség azonban még nem okoz egészségkárosodást. 

Jótékony hatásai: 

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg anti-bakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaj szintén antibakteriális, antivirális és antifungális (gombaölő) hatású. Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya) gyógyulását. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Kitűnő afrodiziákum, fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt is. A fahéj kiváló zsírégető, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét valamint a vércukorszintet, ezáltal elűzi a farkaséhséget is. A cellulitisz elleni krémek gyakori összetevője, mivel stimulálja a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, a felszabaduló energia pedig rendkívül jó zsírégető. A diabétesz elleni harcban kiemelt jelentőségű.

Karácsony természetesen

Szárított gyümölcs

A karácsonyi hangulat megteremtéséhez nem kell fákat kidönteni, költséges díszekre és lámpákra költeni. Az ünnep bennünk születik. 

Gyümölcskarikákat száríthatunk szobahőmérsékleten, így a citrusillat körbelengi a lakást. Naponta elég forgatni. A száraz gyümölcsöket koszorúba fűzhetjük, vagy más dekorációs célra használhatjuk. 

Dekorált gyümölcsök

A citrusféléket faraghatjuk vagy olyan illatos fűszerekkel, mint a fahéj, szegfűszeg vagy ánizs, díszíthetjük.

Cukormázas gyümölcs

A korábban gyűjtött száraz termések, a dió és toboz mellé gyűjtsünk színes bogyókat. Szárítsunk gyümölcsöket vagy cukormázzal fessünk a friss gyümölcsökre, keressünk hozzá színben megfelelő gyertyát.

Gyümölcs mécsestartó

Faragjunk mécsestartót grapefruit- vagy narancshéjból. Tartós mécsestartóhoz először ki kell tömni és meg kell szárítani a héjat (3-4 napig). A pödrött formához háromszögeket kell vágni a héjba, és egyenként kell betekerni a héjcsíkokat. A mécsest ne hagyjuk felügyelet nélkül.

Természetes díszek 

Készítsünk természetes díszeket mézeskalácsból, szalmából, gyümölcsből, pattogatott kukoricából, méhviaszból.

Karácsonyi csillag, ázsiai fűszer és orvosság

Csillagánizs

Az adventi időszakban sok meseszerű dolog történik, különös színek, formák, illatok és ízek kerülnek elő. Az utcán megjelenő giccseket  leginkább a  természetes anyagokkal, például gyümölcsökkel és szárított  termésekkel tudjuk semlegesíteni. Százféle mézeskalácsreceptet végigböngészve kiderült, hogy a sütéshez csillagánizsra is szükség van.  Általában nem vagyok a fűszerkeverékek híve, 2-3 íz bőven elég, de a mézeskalács estében annyi mindent kellene összegyűjteni, hogy időt, energiát spórolunk meg vele. Érdekes, hogy nálunk a csillagánizs  leginkább a karácsonyi dekorációban és süteményekben jelenik meg, Kínában pedig az államilag készített tájékoztatófüzetekben immunerősítőként ajánlják.

Illicium verum

A csillagánizs (kínai ánizs vagy ánizscsillag), Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, amely egy örökzöld fának a termése. Londonba a Fülöp-szigetekről került, a 16.  században, Európában a 17. században terjedt el. Jellegzetes illatát és ízét a benne található illóolaj nagy részét kitevő anetolnak köszönheti. Jellegzetes aromája miatt kiválóan használható sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, likőrök és teák készítéséhez. Sokszor ánizs helyett  vagy azzal együtt használják, ízük hasonló, de a csillagánizs markánsabb ízt ad.

A hagyományos kínai orvoslás görcsoldó hatása miatt ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. Az influenza megelőzésére is fogyasztják immunerősítőként, fő hatóanyaga, a sikimisav. Teáját méregtelenítésre is használják, a magokat étkezés után rágják, hogy javítsa az emésztést. 

Ázsiai rokona a japán csillagánizs (shikimi) mérgező növény, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Hasonlít a kínai változathoz, de kisebb és  illata kevésbé intenzív.  A nagyfokú hasonlóság visszaélésekre ad alkalmat, feldolgozva még nehezebb megkülönböztetni a kettőt. Méreganyagai ellenére gyógyászati célra mégis alkalmazzák a kínai orvoslásban: külsőleg felhasználva fájdalom csillapítására vagy bőrbetegségek kezelésére kiváló. A Tamiflu nevű madárinfluenza elleni védőoltás hatóanyaga  a sikimisav kinyerésével készül.  A japánok füstölőként használják.

Mitől aktív az árpa?

Hordeum vulgare L.

Az árpa több faját emberemlékezet óta termesztik, ezt bizonyítja, hogy az egyiptomi múmiák közt is találtak árpaszemeket. Kínában is már kr. e. II. században megbecsült eledel volt. Az árpa volt az első háziasított gabona a Közel-Keleten. Hippokratész gyógyeledelnek tartotta, a római gladiátorok rendszeres kásafogyasztók voltak, lovat is abrakoltattak vele. A Kánaán fontosabb növényei között Mózes is említi, ezért vallási jelentőséggel is bírt. Az árpasör volt talán az első alkoholos ital, amelyet az újkőkori emberek készítettek. Az egyiptomiak, a trákok, görögök és gallok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Az árpát később  fizetőeszközként is használták. A magyarok körében már a honfoglalás kori konyha egyik alap-tápláléka volt.

A növény az északi hűvös, csapadékos tájakat kedveli. Az árpakenyér igen gyorsan szárad, ezért a termőterületén az árpát inkább kásaként fogyasztják. A malomipar hántolt árpát és árpagyöngyöt készít belőle, de a sör-, whisky- és a malátagyártás alapanyagául is szolgál. Sikértartalma miatt lisztérzékenyek nem fogyaszthatják. Az árpa takarmánynövényként is fontos. A takarmányárpáknál a magasabb, míg a sörárpáknál az alacsonyabb fehérjetartalom a kívánatos.

Az árpa fogyasztását a burgonya és a búza szorította háttérbe, pedig tápértéke igen magas. Nyolc esszenciális aminosavat tartalmaz, továbbá B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot. Fogyasztásával jól szabályozható a vércukorszint, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében.  Rendszeres táplálékként javítja a bélműködést, segít megelőzni a székrekedést. Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár egész gabona, akár liszt formájában főételként szerepel ott kevés a szívbeteg. Lassan felszívódó szénhidrát-tartalma energiát ad, és 24%-os glikémiás indexe miatt a zsírégető étrend alapvető alkotórésze. Kiváló fogyókúrához, mivel rendkívül magas enzim- és lassú égésű szénhidráttartalma szervezetünk számára magas energia- és egyenletes vércukorszintet biztosít, az elhízás vagy zsírlerakódás veszélye nélkül.

Árpagyöngy
Gersli (vagy fényezett árpa) a hántolatlan árpa, a zsidó konyha ismert alapanyaga. Főzik sóletbe, levesbe, különböző töltelékekbe.

Tibeti campa (tsampa)
A tibetiek legfontosabb és legismertebb étele a campa, a tibeti árpa (tibeti: nej) őrleménye. A szárazon vagy jakvajon pirított őrlemény külleme a magyarban a császármorzsát idézheti föl.

Belboula, árpa kuszkusz, tört árpa, árpatöret
Az észak-afrikai konyha leghíresebb alapanyaga. Hasonlóan használják, mint Ázsiában a rizst, szinte minden étkezésnél felbukkan. A kuszkuszt árpából vagy durumbúzából  készítik.

Aktív árpa formula 
Nagyobb mértékben tartalmaz esszenciális aminosavakat, amelyek fokozzák a sejtek anyagcseréjét, a méregtelenítést.


Receptek: http://receptek.tv/?oldal=14&q=%E1rpa&hol=a

Bulgur vagy búzatöret

A bulgur tulajdonképpen különböző búzafajokból, de főként durumból készült töret, leginkább a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Indiában kedvelt gabonaféle. A még éretlen vagy a meghántolt érett búzaszemeket párolják, kiszárítják, majd durvára összetörik. Különféle méretűt és finomságút készítenek belőle. Étkezés előtt elég leforrázni, és fedő alatt megpuhul. A bulgurt keverik a tört búzával, ami az előbbivel ellentétben nem előfőzött.
Gazdag emésztésserkentő rostokban, ami ahhoz is szükséges, hogy a koleszterinszint alacsonyan maradjon. Jó forrása a vasnak, foszfornak és magnéziumnak; valamint a B6 és az E vitaminoknak, amelyek segítenek a szervezetnek, hogy elpusztítsa a káros szabadgyököket, ugyanakkor stabilizálja az energiaszintet, és fenntartja az idegrendszer egészségét. Glikmiás indexe alacsony (46). Általában köretnek fogyasztják, de készülhet belőle piláf (húsos étel), saláta (pl.: tabouli), sütemény, stb. Használhatjuk hús vagy rizs helyett különböző ételekben.

Receptek: http://www.nosalty.hu/bulgur_alapanyag_2834

Különleges gabona: a zab

Avena sativa L.

A zab ősi kultúrnövényünk, a pázsitfűfélék családjába tartozik. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A kelta és germán sírok körül találtak zabot, de az ázsiai vándornépek (avarok, magyarok)  hozhatták magukkal. Ők elesősorban takarmányként használták,  más népek kenyeret sütöttek belőle. A zabpelyhet leginkább a müzliből ismerjük, amely sütemények készítésére is kiváló. A zabkorpa is olcsó és hasznos táplálékkiegészítő. Jó alternatíva a zabtej, amely nem főzéssel készül, így megtalálható benne minden hasznos tápanyag. Angliában sört  és likőrszerű italt (caudle,  Cromwell kedvenc itala volt) is készítenek belőle.

Tápanyagtartalma: 

 - Gazdag B vitaminban és E vitaminban;
-  Ásványi anyagok közül mangán-, magnézium-, szelén-, vas-, kalcium-, cink- és a réz is található benne,
- Gazdag rostokban (11%); 

- Fehérjetartalma 12-24 % közötti, amely hasonló a szójaproteinhez;

- Olajtartalma telítetlen zsírsavakban gazdag.

Élettani hatásai:
- Regenerálja az idegeket, élénkíti, táplálja az egész idegrendszert;
- Ajánlott bőr panaszok esetén;

- Csökkenti a koleszterinszintet;

- Javítja az emésztést;
- Gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, nyugtatja a gyomrot, beleket;

- Természetes lúgosító hatásával a szervezet savasodását képes megkötni, megszüntetni;

- Kimerültség és fokozott stressz esetén nyugtató hatású.

Nyugtatószerként azonban csak vidéki, idős emberek ismerik. Régebben zabcsepp, zabtea vagy zabfürdő formájában is használták. 

Közismertebb hatásai az élelmi rostoknak köszönhető. Az élelmi rostok poliszacharidokból és ligninből állnak, fontos szerepet játszva az emésztés folyamatában. Léteznek vízoldékony növényi rostok ezek állaga zselészerű -, amelyek az emésztőrendszerben megkötik a koleszterint, így az nem tud felszívódni. A vízben nem oldódó rostokat pedig a természet "seprőjének" nevezhetjük. Csökkentve a táplálék áthaladási idejét, kevesebb méreganyag felszívódására adnak lehetőséget, mintegy kisöpörve azokat. A modern orvostudomány is bebizonyította, hogy a vastagbél különböző betegségeinek kialakulásában az egyik fő tényező a rostszegény táplálkozás. A zab értékes forrása mind a vízben oldhatatlan, mind az oldható rostoknak, s ez a kettősség az, ami elősegíti az egészséges bélműködést.

Zabtej készítése

A szükséges mennyiségű zabot két napig áztatni kell tisztított vízben. Két nap után szükséges lemosni, majd turmixgépbe ellepésig fel kell önteni vízzel és össze turmixolni. Ezután gézen keresztül kell leszűrni. A visszamaradt zabtöretből édesség készíthető.

Tápláló tejes zabpakolás
3 evőkanál tejet elkezdünk melegíteni, mielőtt felforrna, 1 evőkanál zabkorpát beleteszünk, 1-2 percig forraljuk.  Kihűlve kenjük az arcbőrre és a dekoltázsra, 10-15 perc után vízzel öblítsük le.


Zabos receptek: http://www.nosalty.hu/zab_alapanyag_684

Kedvencünk a sütőtök

Nagydobosi sütőtök

A sütőtök az egyik olyan zöldség, amellyel már kisbabaként találkozunk, mivel a bébiételek kedvelt alapanyaga.  Ősz végén kellemes esti program a tököt sütni, de levesnek, ivóének is kiváló. A legelterjedtebb a bordázott, narancsszínű héjjal rendelkező kerek sütőtök, valamint a sonka alakú, ún. orange vagy kanadai tök.  A héj lehet azonban szürkés vagy zöld színű is. A sütőtök szezonja szeptembertől januárig tart.  

A sütőtök az indiánok kedvelt eledele volt, Közép- és Dél-Amerikából származik. Európában évszázadok már óta termelik. A XVI. század óta ismert és termesztett növény Magyarországon is. A magyar neve a szláv vagy cseh eredetű "tekvica" vagy "tykev" névből származik. A II. világháború utáni szűkös időkben szinte néptápláléknak számított, Budapesten utcai árusoknál lehetett kapni. Úgy tartják, hogy a legjobb ízű sütőtök a Vásárosnamény melletti Nagydobos és környékén terem, ahol minden évben sütőtökünnepet is tartanak.

Szénhidráttartalma, karotin- és C-vitamin tartalma is felülmúlja a többi tökfajtát. Fehérje, rost és zsírtartalma elenyésző, annál gazdagabb különböző, A-, B1, B2, B3, B6, C, E vitaminokban, folsavban és pantoténsavban. A sütőtök húsa igen gazdag karotinoidokban; sötét sárga színe is árulkodik a sok béta-karotinról, ami a szervezetünkben A-vitaminná alakul. Ásványi anyagok bő forrása, magas kálium-, foszfor-, vas-, réz, mangántartalma miatt. Káliumtartalma miatt vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van.

A sütőtököt régen a népi gyógyászatban máj-, vesebetegségek esetén alkalmazták, jótékony hatással van a szívműködési zavarokra, kiváló hashajtó és béltisztító, égési sérülések gyógyítására borogatásként használták. A sütőtök a megfázásos betegségek hatékony ellenszere: tüdőgyulladás, felfázás, légúti megbetegedések, köhögés esetén hasznos. Az antioxidánsok és karotinoidok pedig megkötik a szabad gyököket, erősítik az immunrendszert, így hozzájárulnak a keringési betegségek és a daganatok megelőzésében.

A magja nagy mennyiségű olajat tartalmaz, a 30-38 százalékot is eléri. Gyógyhatásai közé tartozik, hogy csökkenti a köszvényt, segíti a húgyhólyagok és a prosztata működését. A tökmagolaj kedvező élettani hatású, hiszen omega-3-zsírsav van benne. Jellegzetes ízem miatt kiváló ételízesítő.

A sütőtök sárga, tölcséres virágai is ehetőek, például palacsintatésztába forgatva, olajban sütve különleges csemegét lehet készíteni belőle.

Receptek sütőtökkel: http://www.mindmegette.hu/valogatas/sutotokos-receptek-110

Cserszömörce vagy parókafa

Cotinus coggygria

Sötét lilásvörös levelű cserje, lombja kihajtástól lombhullásig megtartja szép színét. 3-5 m magasra nő. Júniusi virágzását követően vattacukorszerű, hatalmas lilásrózsaszínű terméspamacsok díszítik, amelyek parókaszerűen borítják be. Dél-Európában, Közép-Ázsiában Kínáig őshonos. Magyarországon a Déli-Vértesben, a Bükk, a Mecsek és a Bakony hegyeiben, valamint a Balaton-felvidéken található. A meleg, száraz, meszes helyeken terjedt el, kifejezetten szárazságtűrő.

Bizonyítottan jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és összehúzó szer. Használata javasolt bélhurut, gyomor- és bélvérzés esetén, de külsőleg is alkalmazzák szájöblögetőként fogíny- és torokgyulladás ellen. A cserszömörce latin nevéből ered a Cotinus szájvíz neve is. Aranyeres bántalmak során ülőfürdőt is készítenek főzetéből. Erős hatása miatt csak indokolt esetben és főként külsőleg alkalmazható!

 

Tea: 2,5 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi összezúzott levelet, majd 10 perc elteltével a főzetet leszűrjük. (Bélhurut esetén javallott. Öblögetésre fogínygyulladás esetén használható.)

 

A növényből ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot is nyernek ki. A kézműiparban kelmefestőszer volt, a népművészek ma is hasznosítják ilyen célra. Lombja és fiatal ága pácolás nélkül is tartós marad, élénk sárgára fest.

A növényi cserzőanyagot használó bőrgyártókat az így nyert bőr színe után vörös tímároknak, cseres vargáknak nevezték, míg a timsót használókat fehér tímároknak. Pécs egykor a vörös tímárság  központja volt.

Batáta vagy édesburgonya

Ipomoea batatas

Az édesburgonya Dél-Amerikából származik, ahol 5000 évvel ezelőtt terjedt el. Európa országai Kolombusznak köszönhetően ismerték meg ezt a gumós zöldséget, amit batátának  is neveznek. Spanyol szó (batata) a haiti indiánok nyelvéből, ez a forrása az angol potato (‘burgonya’) szónak is. A burgonyával és csicsókával azonban nem áll rokonságban. Kína a legnagyobb batátatermelő a világon, de egyéb Ázsiai és Afrikai országokban is az egyik legfontosabb alapzöldség lett. Íze leginkább az édes sütőtökre hasonlít, így süteményekben ideális kellék.

A batáta a Convolvulaceae (szulákfélék) Ipomoea nemzetségébe tartozó, kétszikű, évelő növény. Termesztése meleg hőmérsékletet és sok csapadékot is igényel, így leginkább a trópusi és szubtrópusi éghajlatot kedveli, elsősorban megvastagodott gyökereiért termelik. Húsa általában sárga, narancssárga vagy fehér, a héja lehet fehér, sárga, piros vagy barna. Alakja lehet gumós vagy hosszúkás is.

A batáta az egyik legmagasabb tápértékkel rendelkező gumós zöldség. Fehérjetartalmának összetétele a tojáséhoz hasonló. Magas szénhidrát (9%), fehérje (10%), A vitamin (béta-karotin), B-6 (19%) és C-vitamin  (35%) tartalma miatt nagyon ajánlatos a rendszeres fogyasztása.  Erősíti az immunrendszert, segíti az emésztést, stabilizálja a vércukor szintet továbbá megelőzheti a bél, gyomor és vese rákot.  Különösen tanácsos gyomorfekélyben, asztmában szenvedők, szívproblémákkal küszködők és diabetikusok számára. A batáta glikémiás indexe alacsony (54), a főtt burgonyához hasonló (56). Illóolaj tartalma pedig sajátos ízt kölcsönöz.

Sült batáta

Afrikában szárítva eszik (Amukeke) reggelire földimogyorószósszal. Nyugat-Afrikában a leveleket és az indákat fogyasztják. Kínában a sárga belűt fogyasztják,télen az utcán sütik és árulják, de édes levest is készítenek belőle. Indiában felvágva sütik, sóval vagy joghurttal fogyasztják. De főzve is szívesen eszik köretként. A leveleket és hajtásokat hallal vagy garnélával fogyasztják. Az utcán árulják nyárson a sziruppal sütött változatát: "camote cue". Észak-Amerikában kandírozva barna cukorral, juharsziruppal, narancslével vagy gesztenyepürével készítik hálaadáskor. Süteményt is készítenek belőle. De eszik chipsnek, sült krumpli helyett, szalonnával pirítóssal, de masszát is készítenek belőle. A vörös változatot Dél-Amerikában festőnövénynek használják. Receptek: http://batata.lap.hu/receptek_batataval-edesburgonyaval/23019613
Hűtőszekrényben tárolva megcsontosodik a húsa, az íze pedig kissé kesernyéssé változik.