 |
| Lythrum salicaria |
A réti füzény vagy piros füzény elterjedt növény az egész Kárpát-medencében. Eurázsia, Afrika és Ausztrália mérsékelt területein őshonos. Júniustól szeptemberig virágzik folyók, patakok mentén, mocsarakban és más nedves élőhelyeken. Hosszú szárain lilás színű fürtvirágzatot hoz, levelei lándzsásak, hasonlóak a fűzfáéhoz. Erre utal népies neve is: fűzfalevelű fű.
Már az ókorban is gyógynövényként használták. Plinius az ekcémára, Dioscorides a vérhas és hasmenés ellen ajánlotta. A 16. századtól levével bőrt cserzettek, valamint kötelet és fát impregnáltak. Ehhez 1-3 gramm gyökeret 2 liter vízben forraltak fel. A konyhában piros levét cukor festésére használták. A tanninok miatt a növény erős összehúzó, antibakteriális, vérzéscsillapító és vizelethajtó tulajdonságait a 19. században a tífuszjárvány idején használták. Külsőleg sebek és aranyér borogatására is alkalmazták.
Észak-Amerikába a 19. században került, ott elsősorban a méhészek kedvelik. Lila virágai kitűnő nektárt adnak a méheknek. Kertekbe dísznövényként is szívesen ültetik.
Már az ókorban is gyógynövényként használták. Plinius az ekcémára, Dioscorides a vérhas és hasmenés ellen ajánlotta. A 16. századtól levével bőrt cserzettek, valamint kötelet és fát impregnáltak. Ehhez 1-3 gramm gyökeret 2 liter vízben forraltak fel. A konyhában piros levét cukor festésére használták. A tanninok miatt a növény erős összehúzó, antibakteriális, vérzéscsillapító és vizelethajtó tulajdonságait a 19. században a tífuszjárvány idején használták. Külsőleg sebek és aranyér borogatására is alkalmazták.
Észak-Amerikába a 19. században került, ott elsősorban a méhészek kedvelik. Lila virágai kitűnő nektárt adnak a méheknek. Kertekbe dísznövényként is szívesen ültetik.