 |
| Prunus mahaleb |
A sajmeggy sziklás területeken, ritkás erdőkben él, Dél-Európa hegyvidékein akár 2000 méter magasan is megtalálható. Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Ázsiában őshonos. A szakkönyvek először a 18. században említik önálló fajtaként. Élőhelyén kívül leginkább díszfaként termesztik, illatos virágai miatt különösen kedvelt. Latin neve az arab édes illatú szó jelentésére utal. Fája alacsony vagy sűrűn elágazó cserje, gyakran használják cseresznye- és meggyfák alanyául oltásra. Tavasszal sűrű fehér virágzata van, de jóval kevesebb termést hoz. Fokozottan önszabályozó, csak a megfelelő minőségű gyümölcsök érnek meg.
A sajmeggy sajnos keserű, apró, vékony húsú, evésre kevéssé alkalmas. Inkább madáreledelnek vagy pálinkának való. A feketerigók kedvelt eledele, a fák elterjedésében is fontos szerepük van. Magját a déli országokban fűszerként használják, íze a mandulához hasonlít. Ez adja a török, görög és az örmény édes kenyér markáns ízét. A fájából pipát készítenek. A kéreg és a mag kumarint tartalmaz, amely gyulladáscsökkentő, nyugtató és értágító hatású.
Képek a fa növekedéséről, virágzásáról és terméséről:
A sajmeggy sajnos keserű, apró, vékony húsú, evésre kevéssé alkalmas. Inkább madáreledelnek vagy pálinkának való. A feketerigók kedvelt eledele, a fák elterjedésében is fontos szerepük van. Magját a déli országokban fűszerként használják, íze a mandulához hasonlít. Ez adja a török, görög és az örmény édes kenyér markáns ízét. A fájából pipát készítenek. A kéreg és a mag kumarint tartalmaz, amely gyulladáscsökkentő, nyugtató és értágító hatású.
Képek a fa növekedéséről, virágzásáról és terméséről: