 |
| Corylus colurna |
A
törökmogyorót (vagy levantei mogyorót) sokan keverik az európai mogyoróval.
Rendszertani szempontból rokon fajok, mindkettő a nyírfafélék családjába, azon
belül a mogyoró nemzetségbe tartozik. Az európai (vagy közönséges mogyoró)
cserje, egész Európában őshonos, a törökmogyoró 15-20 méteres fa,
mérsékelt övi növény, Délkelet-Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és
Észak-Iránban honos.
Főleg a dombvidékek és az előhegységek fája. Legfonotsabb termőhelye Törökország, ahol évezredek óta ismerik. Európában korán elterjedt, Angliában az első termesztett növények egyike volt, de az Egyesült Államokba is magukkal vitték a telepesek. Fény- és melegigényes, jól tűri a szárazságot és a gyenge talajokat, de a szennyezett, városi levegőn is megél. Ma leginkább díszfaként ültetik. Fája világos barna, alkalmas a bútorgyártásra és faragásra. A magyar királyi jogar nyele mogyorófából készült. Valamikor a puskapor gyártásához is a mogyorófa szenét használták fel.
A kétféle mogyoró termései is hasonlóak. A törökmogyoró makkterméseit ún. mirigyszőrös kopáncsok borítják, amelyek a közönséges mogyoróénál kisebb, 1–1,5 cm, kissé kúpos makkokat rejtenek. Vastag héja miatt nehezebb megtörni. Tápértéke és előnyös élettani hatásai azonban hasonlóak az erdei mogyoróéhoz. Az összes mogyorófaj közül a törökmogyoró olajtartalma a legnagyobb. Az édesiparban inkább levantei mogyoró néven ismerik, kedvelt bonbon, csokoládé, fagylalt és krémalapanyag. Olaját fõzéshez, szépségápoláshoz használják, lisztje arcpakolásra alkalmas.