Szeretik a csigák a sört?

A csigáknak nagy szerepe van abban, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek ki a kertbe. Amíg a felnőttek dolgoznak, a gyerekek nagy örömmel gyűjtik az üres csigaházakat. Annál boldogabbak, ha csigát is találnak a házban. Kipróbálják, hogy vajon működik-e a mondóka. :) De mi van akkor, ha csak csigát találnak ház nélkül? Hát, ellenük érdemes védekezni.

A csigák általában éjjel aktívak, nappal csak akkor, ha sok eső esik. Jelenlétük csalhatatlan jele, ha a leveleken rágás- és váladéknyomok, vagy az ágyásokban járatok találhatóak. A csigák ellen kapható szerek mérgezőek, ezért célszerű természetbarát módszereket használni.

Az egyik, nem éppen kíméletes, de biztos megoldás, hogy a csiga járataira hamut vagy sót szórnak.

Más módszerek kifejezetten a csigák összegyűjtését célozza. Ilyenek például:

- az este kidobott nedves rongy vagy deszka,
- az ágyás körüli árok mésszel vagy szuperfoszfát porral leszórva,
- a szeletekre vágott friss burgonya, vagy a tökfélék, különösen a sárgadinnye erős illata,
- vizezett (rossz nyelvek szerint: a csapolt) sör leásva konzervdobozban.  

Csigacsapda

Amint a kép mutatja, ennek is megvan a maga dizájnja. :-) 

A németek annak is megadják a módját, hogy a csigák megfelelő edényből ihassák a sört.

Zamatos turbolya

Anthriscus cerefolium

A hétvége nagy felfedezettje a zamatos turbolya. Népies nevei: illatos turbolya, olasz saláta, ormánka, esztergamag. Első ránézésre leginkább a petrezselyem zöldjéhez hasonlít levele, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. Az egész Kárpát-medencében megtalálható vadon, de termesztik is. 13 féle turbolya faj létezik, hazánkban 4 található. 

Ilyenkor tavasszal a zamatos turbolya zsenge leveleit salátaként lehet fogyasztani. Az íze nagyon különleges, édeskés és ánizsos – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. Már a rómaiak is kedvelték mint leves- és salátaízesítőt. A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere.  Olaszországban a mai napig a salsa verde (piemonti zöldmártás) fontos alkotórésze. Készíthetünk belőle levest és pesztót is. 

Felhasználása: kora tavasszal gyűjtjük még a virágbimbók megjelenése előtt, majd mélyhűtőben, fagyasztva lehet tárolni. Szárítani is lehet, de úgy sokat veszít aromájából. 

A középkorban a gyógyászatban alkalmazták női bajok és sárgaság ellen. Teáját a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi megbetegedésekben és vérnyomáscsökkentőként használják. Levelének forrázata borogatás formájában az arcbőr tisztítására és rugalmasságának megőrzésére alkalmas. 

Jóféle sáfrány vagy sáfrányos szeklice?

A sáfrány a világ egyik legdrágább fűszere, grammonkénti értéke minden időben drágább volt az aranyénál.  1g fűszerhez 110-150 virág bibéjére van szükség, fél kiló sáfrányt egy futballpályányi virágból lehet összegyűjteni. A történelem folyamán sokszor kegyetlenül büntették a sáfrány hamisítását: volt, akit elégettek, mást elevenen ástak el miatta. Ma ezt már nem veszik ennyire komolyan, a sáfrányos szeklicét "magyar sáfrányként" árulják  a piacon - büntetlenül. A képeken jól látható a különbség a két növény és bibéik között. 

Kerti jóféle sáfrány (más nevei: spanyol sáfrány, valódi sáfrány, bécsi sáfrány)

Crocus sativus

Régi kultúrnövény, a Földközi-tenger mellékétől egészen Indiáig még ma is termesztik, legnagyobb mennyiségben Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Iránban, Olaszországban és Marokkóban. Délnyugat-Ázsiában őshonos. Említik a Bibliában és ősi indiai szent iratokban. Évelő, hagymás növény, 4-6 évig van el egy helyen, utána érdemes átültetni. 

A fűszer a virág bibéje, amelyből virágonként összesen három darab nő. A növény ősszel virágzik, mindössze két hétig, ekkor szedik le, és szárítják a bibéjét. Szedése: a virágok kinyílása után 3 napon belül a bibéket csipesszel üvegedénykékbe gyűjtik (kézzel nem szabad csipkedni). A bibék szedését virításig (kb. 2-3 hét) legalább háromnaponként ismételjük. Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő! Nagy adag levesbe 2-3 szál elég. Aromás illata, sajátos, édeskés-kesernyés, fűszeres íze van. 

Gyógyhatása: Zsíros, nehéz ételek emésztését segíti, a húslevest aranysárgára festi, a tészta- és süteményféléknek is kellemes ízt ad. A „túlétkezést" könnyíti, az emésztési, fejfájási, közérzeti zavarokat szünteti. Az ára miatt gyógyszerként ritkán használják, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények összetevője lehet. A 14. században a pestis járvány idején a legkeresettebb volt a sáfrány alapú orvosság, egy ilyen szállítmány elrablása miatt még egy 14 napos "Sáfrány-háború" tört ki.

Sáfrányos szeklice (más elnevezései: kerti pórsáfrány, olajözön)

Carthamus tinctorius

A sáfrányos szeklice afrikai származású trópusi növény, de nálunk is több helyen termesztetik. Régi fűszer- és festőnövény. A fűszert a virágfészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják. Gyenge illatú, kesernyés ízű. 

Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.

Termése

Húslevesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák és italok, színezésére, ízesítésére használják. Használják még, főleg színezésre, a borászat, gyógyszerészet, és ízjavító hatása miatt a cukrász iparban is. Felhasználásakor a vörös szín eléréséhez jóval többet kell használni, mint a sárgához.

Gyógyhatása: A terméséből kivont olaj csökkenti a koleszterinszintet, a szívinfarktus megelőzésében is szerepe van, de vérnyomáscsökkentő hatása is ismert.  Sőt, még bőrápolóként is alkalmazzák. A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták. 

Salátaboglárka vagy mocsári gólyahír?

Kora tavasszal, ha kis sárga virágot látunk, a többség határozottan állítja, hogy mocsári gólyahír. Leggyakrabban a salátaboglárkát hiszik gólyahírnek. Mindkettő a boglárkafélék családjába tartozik, de a virágok szirmai különböznek. A mocsári gólyahír jóval ismertebb, pedig a salátaboglárka sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel, hiszen kiváló gyógynövény. Míg a salátaboglárka ehető, a mocsári gólyahír mérgező. A különbséget a népi elnevezések is jól tükrözik. Mindkét virág bimbójával a kapribogyót hamisítják.

Salátaboglárka - Népi nevei: arannyal versengő, aranyverselő, aranyfű, golyvarontófű.

Salátaboglárka
 (Ranunculus ficaria)

Termőhely: dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de szinte egész Európában elterjedt. 

Tőlevelei szív vagy vese alakúak, hosszú nyelűek.

Virágok: 2-3 cm átmérőjűek. 3-5, ritkábban akár 7 elliptikus csészelevele van, alapjuk zsák alakú, sarkantyús. A sziromlevelek száma 8-12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik. Sok porzó- és számos termőlevél fejlődik a virágban.

Gyógyhatása: hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény. A virágzás előtt (!) gyűjtött friss leveleket magas C-vitamin tartalmuk és vértisztító hatásuk miatt skorbut ellen használják, illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.

Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt. 
Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. 

Receptek: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/salataboglarka.html

Összetéveszthetősége: A mocsári gólyahírrel sokszor közös a lelőhelye, de a mocsári gólyahír mérgező alkaloidát tartalmaz! A gólyahír levelei hasonló alakúak, de nagyobbak, ugyancsak nagyobb a virága is. A salátaboglárkát szárazabb termőhelyen ajánlatos gyűjteni, ahol a mocsári gólyahír már nem él meg.

Mocsári gólyahír - Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő. 

Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Termőhely: nedves, üde rétek; lápok, mocsarak; zárt, üde erdők. Nedves, vizes talajokon él.

Tőálló levelei hosszú nyelűek, vese alakúak vagy szívesek, szélük csipkés vagy fogas.

Virágai az egykörű virágtakaró 5 (ritkán 7) élénksárga csészelevélből áll.  A virágok átmérője 3-5 centiméter, de élénk sárga színük miatt még ennél is nagyobbnak tűnnek.

Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert. Enyhén mérgező.

Böjt és tavaszi megtisztulás

A keresztény kultúrkörben a 40 napos böjt első napja hamvazószerda, amellyel Jézus böjtjére és kínszenvedéseire emlékeznek a katolikus hívek.
Húst utoljára húshagyókedden lehet fogyasztani, a farsang utolsó napján, amely egyben a télbúcsúztatás ünnepe is. A farsangot záró karnevál szóban a különböző magyarázatok szerint a "carne" hús elhagyása őrződött  meg. A hamvazószerda elnevezés eredete arra a szokásra nyúlik vissza, hogy a 12. századtól a papok az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzoltak a hívek homlokára, és ezt mondták: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt egyes helyeken felfüggesztetik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ezt nevezik torkoscsütörtöknek. 

A húsvét előtti nagyböjtöt nevezték negyvenlőböjtnek is, mert csak naponta egyszer, napnyugta után ettek 40 napon át. Fontos megjegyezni, hogy a vasárnapokat nem számolták bele a böjtbe. Böjt idején tilos volt a bál, a hús, a zsír, a zsíros étel fogyasztása, a férfiak abbahagyták az ivást. :-) A jezsuiták azt tartották, hogy a böjti napokon is szabad tojást és tejtermékeket fogyasztani. A kedvenc böjti ételek voltak a gabonafélékből készült cibere és kiszi, valamint a hüvelyesekből (borsó, bab, lencse) készült ételek. A cibereleves búza vagy rozskorpából készült, melyet cserépedényben forró vízzel felöntöttek, néhány napig erjesztették, majd behabarták liszttel, tejföllel, és főztek még bele kölest vagy hajdinát. A kiszi hasonló étel, savanyú, kocsonyás zabból készült lisztpép. 

A böjtöt már az egyiptomi orvosok is alkalmazták gyógyító jelleggel. Napjainkban a különböző kultúrák beáramlásával a böjtök egész tárházát ismertük meg. Ezek célja általában nem vallási, hanem egészségügyi meggyőződésre vezethető vissza.  Lényege a szervek méregtelenítése, a megújulás, amely általában együtt jár a fogyással is. A tisztítókúrákat érdemes a természet megújulásával szinkronban csinálni. Akiket nem kötnek a vallási előírások, azok 1-2 hetet várhatnak ennek megkezdésével, amikor megérkezik a tavasz. A hőmérséklet emelkedésével sokkal könnyebb bármilyen böjtöt elkezdeni, hiszen ilyenkor automatikusan kevesebb táplálékra vágyunk és több folyadékot iszunk.

Általában az a tapasztalat, hogy azok fognak böjtbe, akik amúgy is egészségesen élnek, de persze vannak megtisztulni vágyók is. Mindenkinek maga számára kell megtalálnia a legmegfelelőbb böjtöt a saját szokásainak és egészségi állapotának megfelelően.  Mindenkinek arról érdemes lemondani, amit általában fogyaszt, de a káros szokásokról is érdemes megszabadulni (dohányzás, kávé, alkohol): a húsevőknek a húsról, a vegáknak a zöldségekről - na jó, nem... ;-))), a szénhidrátfüggőknek a kalóriadús szénhidrátokról. A megrögzött húsevőknek a húsról való lemondás is heti kétszer is nagy eredmény lehet.  Akinek nincs miről lemondania, az feltehetően egészségesen él! :-) 


A böjt helyett választhatjuk az egyszerűbb méregtelenítési módokat is, amelyekkel nem kell hosszú távra lemondanunk szokásainkról. Méregteleníteni lehet vízzel, különféle zöldség- és gyümölcslevekkel, gyógyteákkal, különféle készítményekkel.  Ezen a héten ezeket a módszereket vizsgáljuk meg.

Az áztatás művészete

Ahogy korábban szó volt róla, a növények természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. valamint a csonthájasok. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonafélékben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A tökéletes áztatáshoz folyadékra, savas környezetre, melegre és időre van szükség. A zöldségek és gabonafélék fitinsavtartalmától függően eltérő időre van szükség áztatásra. A meleg vízbe egy kanál joghurtot, írót vagy kefirt tegyünk, öntsük rá a gabonamagokra, babra vagy lencsére, keressünk egy meleg helyet a konyhában és hagyjuk 8-10 órát ázni. A bab esetében ez 48 óra is lehet, az áztatóvizet folyamatosan cserélve. Ezután célszerű átöblíteni a zöldségeket, amellyel fokozhatjuk az ízhatást.

A tápanyagfelhasználás javítása

Főzni (vagy más módon feldolgozni) elsősorban azokat a zöldségeket kell, amelyek nyersen nem finomak. :-)

Másfelől egyes elméletek szerint, a növények nem akarják, hogy megegyük őket, mert ez gátolja a fajok fennmaradását. (Persze honnan tudnák, hogy nekünk mi jó? Na, mindegy. :) Ezért természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonaneműekben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Kivételt jelent a szójabab, amelyből a sok fitinsav ellenére viszonylag nagy adagban szívódik fel kalcium. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A hagyományos táplálékfeldolgozási eljárások, mint a savanyítás/erjesztés, főzés, csíráztatás, áztatás ebből a szempontból javítják a tápanyagok minőségét, ugyanis csökkentik a polifenolok, oxalátok és a fitinsav jelenlétét. Ezért van, hogy a savanyított (fermentált) táplálékok fogyasztása kiemelten javasolt a bennük megőrződött tápanyag-koncentráció (vitaminok, nyomelemek) mellett. Az áztatásnak is pont ezért van kiemelt jelentősége a hagyományos  és modern konyhában, mert az áztatás során ezek a gátló anyagok kioldódnak a hüvelyesekből és gabonákból.

A főzésről 1.

A Fűvészblog  központjában a növények és az egészség áll. A gasztroblogokkal ellentétben nem témája a főzés, ugyanakkor nehéz megkerülni a növények felhasználását, különösen a fűszernövények estén. Ezért a bejegyzések gyakran hivatkoznak más oldalak receptjeire. 

A növények leginkább nyersen és frissen tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet számára hasznosak. A különböző tartósító eljárások során a tápanyagok különböző mértékben módosulnak, ezek azonban lehetővé teszik, hogy ne csak az érés idején fogyaszthassunk növényi eredetű ételeket.

A fűszer- és gyógynövények esetén a leggyakoribb tartósító eljárás a szárítás. Ekkor a víz távozik a növényből, de így a legkisebb veszteséggel őrizhetjük meg a hatóanyagokat. A vízzel a vízben oldódó C és B vitaminok is távoznak. A  C vitamin bomlása oxidatív barnulást okoz. A szárított gyümölcsök és zöldségek koncentráltan tartalmazzák a hatóanyagokat. A fűszernövényeket is gyakran szárítva használjuk fel, a gyógynövényekből pedig teát készítünk. 

Főzés során a zöldségek vitamintartalma 50%, sütésnél 25%, míg párolásnál körülbelül 10%-kal csökken. A hevítés az ásványi anyagokat (pl: K, Mg, Fe) nem károsítja, nagy részük azonban a főzővízbe kerül. Ezért célszerű ezeket a leveket is felhasználni.  Habár a ballasztanyagok a főtt ételben maradnak, hatásuk az enzimekéhez hasonlóan csökken. A flavonoidtartalom (gyógyhatású vegyületcsoportok) főzés hatására 50%-kal csökken. 

A savanyítás (erjesztés)  során a cukorból tejsav képződik, amely segít megőrizni a C vitamint (pl.: savanyú káposzta, kovászos uborka, bor). Ezért ezt a fajta tartósítás kiemelt jelentőségű a tradicionális és egészséges konyhaművészetben.

A sokoldalú homoktövis

Hippophaë rhamnoides

Az immunerősítők között a homoktövis kiemelt szerepet kap, sejtvédő, antioxidáns hatásai miatt. Az ázsiai orvoslásban régóta ismertek gyógyhatásai, az utóbbi évtizedekben már a nyugati orvoslás is kezdi elismerni.

A homoktövis az ezüstfafélék családjába tartozó nemzetség. Fő elterjedési területük Ázsia. A homoktövis sűrű bozótokat alkotó, ágas-bogas, 1,5-3 méter magas, kétlaki, lombhullató, tövises cserje. Napkedvelő növény, de a téli hideget is jól viseli, jól tűri a fagyokat. Az étkezésre és gyógyításra használt fajtája Szibériában őshonos. Jól alkalmazkodik sós talajokhoz, megtalálható mészkövön, márgás-agyagos homokkő málladékon, de elsősorban homokon fejlődik zavartalanul. Nyugat-Európában főleg tengerpartokon él, ahol a sós víz miatt más faj nem marad meg, Közép-Ázsiában száraz, félsivatagos területeken él. Alkalmas a homokos talajok megkötésére is.

A Kárpát-medencében egyetlen faja, a Hippophae rhamnoides, őshonos. Hazánkban a homoktövis a Duna menti homokdűnék jellegzetes növénye, főként a Szigetközben, Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren él nagyobb számban. Ma védett növény, eszmei értéke 10.000 Ft.
 

A tüskék miatt nehéz a bogyók betakarítása, ezt tovább nehezíti, hogy a gyümölcsök erősen kötődnek a hajtáshoz, amely kiszakadva jelentős léveszteséghez vezethet. Elterjedt gyakorlat, hogy az egész ágat levágják, -32 C fokra hűtik, hogy könnyebb legyen lerázni a bogyókat. :( A gépi betakarítás 50 %-os hatékonyságú, viszont ezt csak kétévente egyszer lehet alkalmazni. A hidegháború alatt még a homoktövis-termesztésben is versenyeztek: a kelet-német és szovjet tudósok kísérleteztek nagyobb terméshozamú fajok termesztésével, amellyel az amerikai kontinensen ugyanúgy a mai napig próbálkoznak.

A bogyók fontos téli táplálékforrásul szolgálnak a madaraknak, különösen a fenyőrigóknak. Kiemelkedő a C-vitamin  tartalma, amely a citrom C-vitamin tartalmának a tízszerese, a narancsénak a tizenötszöröse. (A csipkebogyónak valamivel magasabb a C-vitamin tartalma.) Tartalmaz még nagy mennyiségben karotinoidokat, E-vitamint, aminosavakat, ásványi anyagokat, ß-szitoszterint és a polifenolokat.

Nyersen ehető, bár íze nagyon fanyar és olajos, ezért fagyasztva vagy gyümölcslevekbe keverve vagy más módon cukrozva fogyasztják. Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé és olajtermék formájában fogyaszthatjuk. A bogyók préselése során három réteg válik szét:  tetején van egy narancssárga és sűrű réteg, a középső rész nagy mennyiségben tartalmaz telített és telítetlen zsírokat,  valamint az alsó réteg  gyümölcshús és a gyümölcslé, amiből szirupot csinálnak. A felső két réteget kozmetikai célokra használják.  

Homoktövis mézben

Sokan a "népi gyógyászat" körébe sorolják, de egyre több klinikai vizsgálat igazolja a gyógyhatásait. Ázsiában évszázadokon át a  köhögés enyhítésére, az emésztés és vérkeringés javítására, és fájdalomcsökkentőként használták. Alvadásgátló és gyulladáscsökkentő hatása miatt tüdő-, gyomor-, szív-, vér- és anyagcsere-zavarok elleni gyógyszerkehez adagolják az indiai, kínai és tibeti gyógyászatban, de rákmegelőző hatása is ismert.

A leveleiből főzött tea általános roboráló hatással rendelkezik. Magjából értékes - telítetlen zsírsavakban gazdag (linol- és linolénsav) - zsíros olajok nyerhetők, amelyet kozmetikai készítményekben (külső és belső hámsérüléseknél) és gyógyászati célra (sugárbetegségek gyógyítására) alkalmaznak. A bogyóból készült vitaminkoncentrátum, antioxidáns és sejtvédő hatású.

Ismert gyógyhatásai: 

• az immunrendszer védelme és erősítése,
• fokozza az anyagcserét, így segít az optimális testsúly megtartásában, 
• kedvezően hat a gyomor- és nyombélfekélyekre is, védi a májat,
• magas C-vitamin-tartalma miatt nagyon jó a meghűléses betegségek megelőzésére,
• késlelteti az öregedési folyamatot, 
• speciális zsírsavösszetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását, 
• reumás panaszok kiegészítő kezelésénél jótékony hatású, 
• javíthatja a szemidegek működését is, 
• jó fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő,
• javítja a szívműködést, 
• gátolja bizonyos tumorok növekedését, enyhíti a rákos betegek sugárterápiája által kiváltott sugárkárosodásokat.

Kozmetikai hatásai is ismertek: 

• gátolja a hajhullást és lassítja a ráncok megjelenését, 
• elősegíti az öregségi foltok megszűnését, 
• külsőleg használva jó hatása van égési sebek, bőrfekélyek, szájgyulladás esetén,
• csökkenti a narancsbőr kialakulását, 
• kedvezően befolyásolja a pigmentációs folyamatokat, tartóssá teszi a barnaságot.

A gyógyító kakaó

Theobroma cacao

A Dél-Amerikában őshonos kakaófák az Amazonas és Orinoco ártereinek és Ecuador folyópartjain nőnek, általában magas fák árnyékában. Termesztését a maják kezdték el i.e .1500 körül, magját  tápszernek és pénznek egyaránt használták. Peruba is az  indiánok közvetítésével jutott el. A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek. A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették, a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj: kanalak, pohár, edények; levelek: háztető; kakaóbab: gyógyszer) gyártottak. Európába egyes források szerint Kolumbusz, mások szerint Cortés révén került. A spanyoloktól került tovább Afrikába, Ázsiába. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egy időben terjedt el Európában.

Az örökzöld kakaófa több fajának fája akár 15 m magasra is felcseperedhet a természetben,  de az ültetvényeken nem nő 3 m-nél magasabbra. Elsősorban kétfajta fát termesztenek:  a Forasterót (80%) és Criollót (5%), illetve ezek hibridjét. A ritkább, alacsony hozamú Criollo kakaója finomabb a Forasteróénál. A fák egész évben virágzanak és teremnek. A kb. 20 cm hosszú termésekben 40-60 mag (kakaóbab) van pépes terméshúsba ágyazva. A friss kakaóbab íze élvezhetetlen: a kakaó jellegzetes íze fermentálás, szárítás és pörkölés után jelenik meg.

Feldolgozás
A fermentálásnak kétféle módja van: a nedves kakaóbabot vagy farudakra fektetett banánlevelekre teszik, vagy a kakaóbabot nyitott faládákba teszik, amelyeket tető alatt tartanak. A folyamat végén a magok barnássá, porózusakká válnak, a héj meglazul. Ezután 5-7 nap szárítás következik. A kakaóbabot 120-140 C-on pörkölik, ezek után alakul ki a jellegzetes íze.

Csokoládé
A kakaóbabból kakaómassza és kakaóvaj lesz, amelyekből a kakaópor és csokoládé készül. A kakaóbabból először kakaómassza készül. Az őrölt kakaóbab a pörkölés és őrlés után cseppfolyóssá váló zsírtól folyékony masszává áll össze. A kakaómassza kb. 55% kakaóvajat tartalmaz. Ennek egy részét hidraulikus sajtókkal préselik ki. A sajtóban maradt anyagban, a kakaópogácsában, 10-20% zsír van. A kakaópogácsát kakaóporrá őrlik. A különböző színű és ízű kakaóporokat lúgosítással állítják elő. A csokoládé alapanyaga a kakaómassza, amelyet cukorral - és tejcsokoládé gyártásakor - tejporral kevernek. A jellegzetes csokoládéízt "koncsolással" érik el: a csokoládémasszát hengerekkel, lapátokkal vagy más alkalmatosságokkal teli nagy tartályokban mechanikus kezelésnek vetik alá 60 C-on. Ekkor szabadulnak fel azok az aromák, amelyek élvezetessé teszik a csokoládét.

Gyógyhatása
A kakaó kedvező élettani hatásaiért a flavonoidok közé tartozó természetes növényi vegyületek, a flavanolok felelősek. Az indiánok nagyra becsülték üdítő hatását. Nemcsak frissek, de szépek is lettek tőle, mert bőrük rugalmasságát és fényességét szintén neki köszönhették. Cortes észrevette, hogy a katonák élénkebbek, teherbíróbbak lettek a kakaótól. A benne lévő flavonoidok és polifenolok antioxidánsok, semlegesítik a káros szabad gyököket, hozzájárulnak az érelmeszesedés kockázatának csökkentéséhez. A jó minőségű csokoládékban rengeteg ásványi anyagot találhatunk, mint pl. a magnézium,  vas, kálium, kalcium, réz. A kakaóvaj, így a csokoládé is (pl. az olívaolajhoz hasonlóan) jelentős mennyiségű egyszeresen telítetlen zsírsavat (Omega-6) tartalmaz, amelyek nem emelik meg a vér koleszterinszintjét. Mindenek felett a csokoládé remek hangulatjavító. A legújabb kutatások szerint a kuna indiánok, akik naponta nagy mennyiségű házi-készítésű kakaóitalt fogyasztanak,  sokkal ritkábban szenvednek szív és érrendszeri, illetve rákos betegségekben. "A kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy egy flavanolban gazdag étrend különösen jó eszköz a világ két legveszedelmesebb betegsége ellen" mondta Hollenberg.