Levendulaszezon van, most sokfelé virít ez a gyönyörű virág, amely végig-kísérte a történelmet. Nemcsak frissen illatos, de szárítva is megőrzi jellegzetes illatát. Készülhet belőle tea, szappan, olaj, fürdő, limonádé, lekvár és fagyi is.
Az egyik legkedveltebb gyógynövényünk a levendula, jótékony hatásait azonban már az ókorban felfedezték. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. Az rómaiak felismerték a gyógyító és antibakteriális tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborokba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül teleszórták vele a padlót, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, de vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.
A középkorban a kolostorok lakói életben tartották a gyógynövényekről tanultakat. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Tudorok korában a levendula használata újraéledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták.
Viktória királynő lelkesen hasz-nálta a levendulát. Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitchamből hozták. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk eltávolítására, parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként, de nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon.