Besztercei szilva

Prunus domestica L. var. amygdalina L.

A besztercei szilva vagy hosszú szilva, kék szilva, magvaváló szilva, házi szilva hazánkban az alapértelmezett szilva. A szilva! :) Mindenki által kedvelt és ismert, régi fajta. Beszterceinek csak itthon nevezzük, a német orvosok magyar szilvának ismerték. A sötétkék héjú, sárga húsú, kissé megnyúlt formájú szilva szeptember elején érik. Teljesen magvaváló. 15-16% cukortartalmú, édesen savanykás ízű, aszalásra, lekvárnak, de pálinkának is kiváló. Első gyümölcsünk, amely európai hírnevet szerzett a magyar gyümölcstermesztésnek. 

Szíriában termesztették az első nemes szilvát, s Damaszkuszban aszalták, így jutottak Rómába. Már akkor is az emésztésre gyakorolt hatásáért kedvelték. A damaszkuszi szilvák a többi nyugat-ázsiai gyömölcshöz hasonlóan a Balkánon, Itálián és Hispánián át kerültek nyugatra és északra. Ez nem fajtanév volt, hanem a Szíriából érkező fajokat hívták így. Először a Szerémségben bukkant fel, első hazai említése 1522-ből való. Neve alapján az erdélyi Besztercén nemesítették, innen terjedt el. A 16. században az aszalás terjedésével hazánkból került forgalomba Európában. Az aszalt szilvát gyógyszertárakban használták, a nemesítést is valószínűleg a gyógyszerészek szorgalmazták. Az aszalást kemecében végezték. Sok helyen az aszalt szilvát hús helyett is használják, például levesben. Gyógyító hatásúak a belőle főzött szilvalekvár és pálinka is.

Sózókörte

Pyrus x austriaca

A sózókörte, osztrák körte vagy fekete körte a vastaggallyú körte és a vadkörte keresztezéséből alkotott hibrid. A Nyugat-Dunántúlon, Burgenland- ban és Stíriában termő fajta, igazi monarchiás körte. :) Mint kultúrtörténeti relikvia természetvédelmi oltalom alatt áll. Eredetének köszönhetőn igen ellenálló fajta, apró termése szeptemberben érik, amelyet Ausztriában cseresznyekörteként árulnak. A fa alatt puhul meg, fogyasztásra kevéssé alkalmas, ezért elsősorban pálinkát főznek belőle. Sokak szerint ebből  készül a legjobb göcseji körtepálinka. 

Véralma

Véralma

Az őshonos gyümölcsfajták megőrzésére idén márciusban országos mozgalom indult. Ezek közt kétségkívül az egyik legérdekesebb a véralma. Milyen lehet? Az interneten szó szerint se kép, se hang a témában, pedig általában egy kis vérre mindig rárepül a média. :) A piros gyümölcsök lelkes híveként utánajártam a kérdésnek. 

A véralma virága

A németek is őshonos fajtának tekintik. Botanikai források szerint  hibrid, amelyről 1910-ben tettek először említést. Nálunk cigányalmaként is emlegetik, de több sötétvörös fajtát is így hívnak, ezért nehéz lenne ez alapján beazonosítani, de könnyen lehet, hogy a véralmával is ez a helyzet. A véralmaság lényege a vörös gyümölcshús - a vérnarancshoz hasonlóan. 

A véralmafa bőtermő és ellenáll a varasodásnak. Az ágak színe is vöröses, illetve a korai levelek is, ezért díszfaként is népszerű. Eleinte világos színű a termése, de héja és gyümölcshúsa is vörössé válik a késő őszi szüret idejére.  A gyümölcs színe alapján magas a vastartalma, és tele van antioxidánssal. Különböző fajtái vannak, ízük alapján édes, édes-savanyú és savanykás, színük a csíkostól a tűzpirosig változik. 

A parafa

             Quercus suber

A parafa összefoglaló név, különböző fák ágairól és törzseiről lefejthető fakéreg. A legfontosabb parát termő fa a paratölgy. A paratölgy a bükkfafélék családján belül a tölgy nemzetségbe tartozik, a mediterrán vidékek egyik meghatározó gazdasági növénye. Délnyugat-Európában és Északnyugat-Afrikában őshonos, de díszfaként ültetik Angliában és Kínában is. Hazánkban például a Vajdahunyad vára mellett, de különböző arborétumokban is meg lehet tekintetni. 

A paratölgy örökzöld növény, 20 méter magasra is nőhet. Kitűnő talajjavító hatású. Fagyérzékeny, minél délebbre haladunk, annál jobb minőségű parája van. Nem véletlen, hogy Portugália a legnagyobb parafatermelő ország. A tölgyfa levelei hosszúkásak, sötétzöldek, szélük fűrészes. Makkja rovarölő hatású. 

A termelés időigényes, ezért nagy területen kell ültetni. A kérget először csak a 25 éves fákról lehet lefejteni, utána pedig 9-12 évenként lehet újra betakarítani. A korai szüretek gyengébb minőséget eredményeznek: ezt "hím parafának" nevezik, ebből zsindely készül. Egy fa 12 fejtést él meg. Speciális képzettség kell a begyűjtéshez, hogy a fa ne sérüljön meg közben. Az eljárás tehát nem károsítja a fákat, nem kell fákat kivágni hozzá. A kéreg megújuló erőforrás, egyszerűen újranő. A fák élettartama 150-250 év, a matuzsálemi korú fákat is csak engedéllyel lehet kivágni. Az erdeje értékes, veszélyeztetett állatfajoknak (madarak, pillangók) ad otthon.

A parafa rugalmassága és vízátnemeresztő tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy dugóként használhassák fel a boros és pezsgős palackokhoz. A termés 60%-ából dugó készül. A 17. század közepéig csak olajos rongyot használtak a palackok tömítésére.  A fa buborék szerkezete miatt kiváló tűzálló és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, ezért egyre gyakrabban használják burkolóanyagként. Természetes és antiallergén, ezért minden otthonba ajánlható. Alacsony sűrűsége miatt használható úszónak is a horgászathoz.

Egyedülálló tulajdonságai számtalan felhasználási lehetőset nyújtanak. Lehet belőle készíteni téglát, amely külső burkolóelemként használható. Táskákat, ruhákat, cipőket és esernyőket is készítenek belőle. Fafúvós hangszerek alkotóelemei közt is megtalálható, mert légmentes zárást biztosít, de az űrhajózásban is használják. Érdemes felfedezni magunknak ezt az univerzális és természetes anyagot!