Oldalak

2012. május 23., szerda

Szederlevél

Szederlevél
A szeder a rózsafélék családjába tartozik, mint a málna,  sötétlila gyümölcsei miatt a népnyelvben fekete málnának is nevezik. Erdei túrák során kellemes meglepetés, ha vad szedret talál a vándor. Európában, Észak-Afrikában, Elő-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Tüskéi miatt nem volt túl népszerű, Angliában és az Egyesült Államokban kezdték a tüske nélküli fajokat termeszteni, ezek a kertekben a legnépszerűbbek. 

A növény egyetlen része sem mérgező. Kevesen tudják, hogy levele gyógynövényként használatos. Már az ókorban is használták Európában és Ázsiában kúra jelleggel. Galeneos, az római hadsereg orvosa, szederlevelet rágatott a katonákkal, hogy erősítse immunrendszerüket és az ínyeket, valamint  sebgyógyításra is használták. Ez elsősorban a tannin- és C-vitamin tartalmának volt köszönhető. Teája hasmenés ellen, torokgyulladásnál gargarizálásra, sebek és kiütések esetén borogatásra ajánlott. A cukorbetegség elleni teakeverékben is megtalálható. Továbbá a menstruációs ciklus beállítását is segíti. A teát egész nap lehet inni, nincs ismert mellékhatása. Kesernyés íze miatt mézzel ízesíthetjük. Gyűjtési ideje május-június.


A gyógyhatást fermentálással fokozhatjuk. Törjük össze sodrófával a leveleket, majd nedves ruhába tekerve tegyük meleg helyre. 2-3 nap után rózsaillatú lesz. Szárítsuk meg felhasználás előtt. A leveleket forraljuk a vízzel együtt, így intenzívebb lesz a hatás. 

A szeder sötétlila  színe magas antocián tartalmáról árulkodik: az ismert antioxidáns vegyület mérsékli a szabadgyökök káros hatását, s így csökkenti a rákbetegség kockázatát. Az antocián ezen kívül gyulladásgátló, érvédő hatású, javítja az emlékezőképességet és szabályozza a vérnyomást. Vas- és C-vitamin, és karotintartalma magas. Lekvárja enyhén hashajtó hatású, tejturmixban viszont kifejezetten intenzív. 

2012. május 17., csütörtök

A jó öreg szóda


Szódavíz, bubis víz, szikvíz, savas víz, szóda, mindenki ugyanarra gondol, van, aki magában, málnaszörppel vagy fröccsnek issza. Sosem ment ki a divatból, csak  az ásványvíz lobbinak köszönhetően átalakult a használata. A 19. században a szikvízgyártó kisiparosok üvegben árulták, a 20. század elején jelentek meg a fém szifonok. Ma műanyag palackokban forgalmazzák. 

A szóda 2004-ben lett Hungaricum, de kevesen tudják, hogy Jedlik előtt már voltak kísérletek az előállítására. Joseph Pristleynek az angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban kitüntetést adományozott a szénsavas víz feltalálásáért. 1783-ban a genfi Jacob Schweppe egy hatékony, ámde titokban tartott módszert talált fel a mesterséges szénsavas ásványvíz nagyipari előállítására. A szifonfejet Charles Plinth alkotta meg és szabadalmaztatta 1813-ban. Jedlik Ányos 1826-ban készített először szénsavas vizet, majd létrehozta az első szikvíz üzemet. Ő tette lehetővé a szóda olcsó és nagyüzemi gyártását hazánkban, megoldva a felmerülő problémákat, többek között a gáz minél jobb elnyeletését. Egy anekdota szerint Vörösmarty és Jedlik Ányos egy borozgatás alkalmával, Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: “Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” Vörösmarty a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával higított bort: „Fölfelé megy a borban a gyöngy; jól teszi. Tőle senki e jogát el nem veszi.”. Ausztriában a mai napig Sritzernek vagy Gespritzternek nevezik a fröccsöt, de a szódával higított gyümölcsleveket is.


A szódás patron ára jóval kedvezőbb, mint a szénsavas ásványvizeké, ráadásul könnyebb is  cipelni. Sokan azt gondolják, hogy már nem is lehet kapni. A szóda elkészítése egy percet vesz igénybe. A szifonban helyet kell hagyni a gáznak, majd fel is kell rázni, hogy a szénsav jobban eloszoljon benne. A legújabb dizájn igazán gyönyörű, az új fejek műanyag borításúak, így véletlenül sem fagy rá az ujjunk a patronra.  Frissítő italokat készíthetünk belőle citromfű, bodzaszörp vagy menta hozzáadásával is. 

A szénsavas víz oltja leginkább a szomjúságot, segíti a vesék kiválasztó szerepét, görcsoldó hatása is van, megkönnyíti az emésztést. A szénsavnak savasító hatása van, de semmit sem kell túlzásba vinni. 

2012. május 7., hétfő

Vörös cikória, az olasz zöldségek királynője

(Cichorium intybus var. foliosum) 
A radicchiot (radikkiót) leginkább salátakeverékekből ismerjük, de egyre gyakrabban lehet egészben is kapni. Íze kesernyés, mint a cikóriáé, ami az emésztés elősegítése szempontjából hasznos. Különleges színét egy fura kertészeti megoldás adja, amely egy belga kertésztől származik. Vörös-fehér színét a fény megvonásától kapja. A sötétben a klorofill lebomlik, helyette pedig az intibin nevű vörös színanyag kerül túlsúlyba. 




A zöld növény
Termesztése 
A cikóriát már a rómaiak is ismerték, Plinius írt vértisztító hatásáról, továbbá álmatlanság ellen ajánlotta. Modern termesztése a 15. században kezdődött, az olasz Veneto és Trentino régiókban, de a vörös színhez szükséges termelési módot, a "fehérítést", amely a vörös-fehér színt eredményezi, Francesco van Den Borre 1860-ban találta ki. Miután felszedik a radikkiót, vízbe teszik egy sötét helyre, ahol a fény hiányában alakul ki különleges, márványos színe. Ősszel és tavasszal termesztik. Az őszi vetésnél a hideg miatt a kesernyés íz megszelídül. A napos helyet és a tápanyagban gazdag talajt kedveli. 


Gyógyhatása
A vörös színt adó ibitin nyugtató és fájdalomcsillapító hatású. A levelekben található illóolaj a bélférgek ellen hatásos, ezért az állatok takarmányába is keverik. 


Felhasználása
Nálunk leginkább salátába keverve fogyasztják, Olaszországban viszont olíva olajjal grillezve, sütve, töltve, rizottóba, spagettibe és pizzába keverve is készítik. 


Fajtáit a régiókról nevezték el.










Radicchio Rosso di Chioggia a legelterjedtebb kerek fajta, borvörös, tömött levelekkel, márványos erezettel.













Radicchio Rosso di Verona ovális, közép-vörös színű levelű fajta.










Radicchio Variegato di Castelfranco bézs-fehér színű fajta, piros foltos laza levélzettel.








Radicchio Rosso di Treviso Tardivo az egyik legviccesebb küllemű fajta, levelei hosszúkásak, keskenyek, mélyvörös színűek, a szár fehér színű. Díszítésre leginkább ez alkalmas.





Radicchio Rosso di Treviso Precoce hasonlít leginkább a  cikóriára, hosszúkás, mélyvörös leveleinek erezete fehér, ovális fejet képez.





Radicchio Grumolo lehet zöld vagy bordó, ez hasonlít a leginkább a fejes salátához.