Az aranyat érő szegfűszeg

Syzyium aromaticum 

A szegfűszeget fűszerként leginkább kompótok, sütemények és forralt borok ízesítésre használjuk, de illik szárnyasokhoz és más húsok pácolásához is. Illata elmaradhatatlan a karácsonyi készülődésben, nyáron pedig a rovarűzésben. Kis túlzással, a szegfűszegnek köszönhetjük Amerika felfedezését is. :-)

Fája

A szegfűszeg fája a mirtuszfélék családjába tartozik, amely az indonéz Maluku-szigeteken őshonos örökzöld fa. A különleges termőhely korábbi neve a Fűszer-szigetek volt.  Fáját féltve őrizték, halálbüntetést ígérve mindazoknak, akik megpróbálták határokon kívülre csempészni. Ez igaz volt a madarakra is... Az első szegfűszegszüretre az ültetés után 6-8 évet kell várni. A fűszert a virág ki nem nyílt bimbója adja, amelyet akkor szüretelnek, amikor 1,5-2 cm hosszú. 

Története

Szegfűszegtermelő

A kínai Han korszakban (i.e. 3. század) az udvari népnek szegfűszeget kellett tartaniuk a szájukban, amikor a császár elé járultak, hogy friss legyen a leheletük. A Római Birodalom területén arab kereskedők közvetítésével terjedt el. A szegfűszeg az egyik legfontosabb fűszerré vált az európai kereskedelemben a szerecsendióval és a borssal együtt. A rómaiak panaszkodtak is, hogy csak borsos áron :-) lehetett hozzájuk jutni. Az Ezeregy éjszaka meséiben Szindbád, a hajós, is kereskedett szegfűszeggel.  A 15. században a szegfűszeg-kereskedelem ellenőrzésének monopóliuma még a portugálok kezében volt, ekkor szó szerint aranyárban volt: 1 kg szegfűszeget 7 g aranyért adtak. Többek között ez a drágaság vezérelte Kolumbuszt, hogy Indiába hajózzon, de a sziget megtalálása csak később Magellán flottájának sikerült, Magellán halála után. Ekkor rövid ideig a spanyolok kezébe került a fűszerkereskedelem,  ám a 17. századra a hollandok szerezték meg a kizárólagos jogokat. Később a franciák sikerrel ültették a szegfűszeg fát gyarmataikon, Mauritiuson. Azóta termelik Madagaszkáron, Zanzibáron, Indiában és Srí Lankán.

Pomader

Illata

Indonéziában cigarettadohányba is keverik a szegfűszeget. Fontos füstölőanyag a japán és kínai kultúrában. Illatanyagát használja a parfümipar is. A francia eredetű illatlabdák, a pomaderek, illatosításához is használják. Ilyen például a szegfűszeggel tűzdelt narancs is, amelynek elkészítése a Karácsony természetesen című bejegyzésben található. A pomaderek a betegségektől is védtek.

Orvosság

A rügyben 20%-ban található az eugenol olaj, amelyet baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak köszönhetően az ősi ayurvédikus és kínai orvoslásban is használtak. A középkorban a járványok elleni védőanyaként ismerték, az orvosok nyakukba akasztották füzérként és egyesével rágcsálták. A nyugati orvostudományban is széles körben alkalmazzák. Légúti megbetegedésekben jó hurutoldó hatású. A fogászatban: fájdalomcsillapítóként és fertőtlenítőként hasznos. Emésztésjavító hatása miatt szélhajtóként is ismert. Csökkenti a vércukor és vérzsír szintjét. A karácsonyi vacsora után érdemes pár szemet elrágni. Olaját használják bőrirritációk, égési sebek enyhítésére is. 

Kedvencünk a vanília

Vanília

Az egyik legnépszerűbb fűszerünk a vanília, sütemények, fagylaltok, likőrök, sőt a kóla és a pipadohány kedvelt összetevője. Amikor csak kétféle fagyit lehetett kapni, az egyik a vanília volt. A különösen hosszú termésidő és a megfelelő aroma előállításához szükséges, bonyolult eljárás miatt az igazi vanília nagyon drága. Sokkoló lehet, de az általunk fogyasztott vanília 90%-át szintetikus úton állítják elő.

Vaníliaültetvény

A vanília növény Mexikóban, Hondurasban és Costa Ricában őshonos, az aztékok a termésével ízesítették kedvenc italukat a csokoládét. A csoki-vanília párosítás ilyen ősi gyökerekre nyúlik vissza! :) A 16. században, a gyarmatosítások során a spanyolok hozták Európába a fűszert,  I. Erzsébet, angol királynő, udvarában is ismert volt, de a franciák és hollandok tették népszerűvé. 

A vanília az orchideák családjába tartozik, az egyetlen ehető termésű közülük. A Vanilla nemzetségnek csaknem 110 faja él a világon. A hosszú, nálunk közismert illatos termések a fragranstól és a pomponától származnak. Húsos, hosszúra fejlődő, fára kapaszkodó trópusi kúszónövény. Tokterméseiben nagyon apró magok fejlődnek. Csírázásukhoz különleges gombák jelenlétére van szükség és hosszú évekre, míg virágzó növényekké fejlődnek. A múlt század elején az előkelő téli kertek növénye lett. 

Beporzás

A vanília hazánkban a nyár folyamán virágzik, de a reggel nyíló virágok csak egy napig virágoznak. A beporzást délelőtt kell elvégezni egy fapálcával, hacsak nincs mexikói Melipona-méhünk vagy kolibrink. :) Sokáig a beporzás nehézsége miatt nem tudták termelni, csak Mexikóban. A terméshez 7-9 hónap szükséges. 

Szárítás, Madagaszkár

A fűszervanília jellegzetes illata és feketés-barna színe az utókezelés alatt alakul ki. A szüretelés után a terméseket leforrázzák, majd gyapjúval kipárnázott hordókban fermentálják.  9—12 nap után a fermentálódás és száradás befejeződik, és készen áll az illatos, viaszos fényű fűszer, amelyen merőlegesen álló tű alakú kristályok a vanília legfontosabb hatóanyagának, a vanilinnek (2%) a kiválását jelzik. Ezen kívül kalciumot és foszfort is tartalmaz.
 

Természetes vaníliák a madagaszkári Bourbon vanília (Vanilla pompona, gazdag, kiérlelt aroma), a mexikói vanília (édeskés aroma), a Tahiti vanília (Vanilla tahitensis, mósusz illat), az indonéz vanília (fás, füstös aroma). Ezekből alkohollal lehet készíteni esszenciát, amelyet sütésnél felhasználhatunk. A szintetikus vanília helyett érdemes ezt használni.