Zamatos turbolya

Anthriscus cerefolium

A hétvége nagy felfedezettje a zamatos turbolya. Népies nevei: illatos turbolya, olasz saláta, ormánka, esztergamag. Első ránézésre leginkább a petrezselyem zöldjéhez hasonlít levele, ernyős virágzata kis fehér virágokból áll. Az egész Kárpát-medencében megtalálható vadon, de termesztik is. 13 féle turbolya faj létezik, hazánkban 4 található. 

Ilyenkor tavasszal a zamatos turbolya zsenge leveleit salátaként lehet fogyasztani. Az íze nagyon különleges, édeskés és ánizsos – ezért édespetrezselyemnek is nevezik. Már a rómaiak is kedvelték mint leves- és salátaízesítőt. A francia konyha kedvelt fűszere, zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, tojásételek fűszerezésére is. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások elengedhetetlen fűszere.  Olaszországban a mai napig a salsa verde (piemonti zöldmártás) fontos alkotórésze. Készíthetünk belőle levest és pesztót is. 

Felhasználása: kora tavasszal gyűjtjük még a virágbimbók megjelenése előtt, majd mélyhűtőben, fagyasztva lehet tárolni. Szárítani is lehet, de úgy sokat veszít aromájából. 

A középkorban a gyógyászatban alkalmazták női bajok és sárgaság ellen. Teáját a népi gyógyászatban vese-, légző- és emésztőszervi megbetegedésekben és vérnyomáscsökkentőként használják. Levelének forrázata borogatás formájában az arcbőr tisztítására és rugalmasságának megőrzésére alkalmas. 

Jóféle sáfrány vagy sáfrányos szeklice?

A sáfrány a világ egyik legdrágább fűszere, grammonkénti értéke minden időben drágább volt az aranyénál.  1g fűszerhez 110-150 virág bibéjére van szükség, fél kiló sáfrányt egy futballpályányi virágból lehet összegyűjteni. A történelem folyamán sokszor kegyetlenül büntették a sáfrány hamisítását: volt, akit elégettek, mást elevenen ástak el miatta. Ma ezt már nem veszik ennyire komolyan, a sáfrányos szeklicét "magyar sáfrányként" árulják  a piacon - büntetlenül. A képeken jól látható a különbség a két növény és bibéik között. 

Kerti jóféle sáfrány (más nevei: spanyol sáfrány, valódi sáfrány, bécsi sáfrány)

Crocus sativus

Régi kultúrnövény, a Földközi-tenger mellékétől egészen Indiáig még ma is termesztik, legnagyobb mennyiségben Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Iránban, Olaszországban és Marokkóban. Délnyugat-Ázsiában őshonos. Említik a Bibliában és ősi indiai szent iratokban. Évelő, hagymás növény, 4-6 évig van el egy helyen, utána érdemes átültetni. 

A fűszer a virág bibéje, amelyből virágonként összesen három darab nő. A növény ősszel virágzik, mindössze két hétig, ekkor szedik le, és szárítják a bibéjét. Szedése: a virágok kinyílása után 3 napon belül a bibéket csipesszel üvegedénykékbe gyűjtik (kézzel nem szabad csipkedni). A bibék szedését virításig (kb. 2-3 hét) legalább háromnaponként ismételjük. Bibéje nagy adagban, vagyis 5 g felett mérgező hatású, emiatt túlzott alkalmazása elkerülendő! Nagy adag levesbe 2-3 szál elég. Aromás illata, sajátos, édeskés-kesernyés, fűszeres íze van. 

Gyógyhatása: Zsíros, nehéz ételek emésztését segíti, a húslevest aranysárgára festi, a tészta- és süteményféléknek is kellemes ízt ad. A „túlétkezést" könnyíti, az emésztési, fejfájási, közérzeti zavarokat szünteti. Az ára miatt gyógyszerként ritkán használják, de nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó készítmények összetevője lehet. A 14. században a pestis járvány idején a legkeresettebb volt a sáfrány alapú orvosság, egy ilyen szállítmány elrablása miatt még egy 14 napos "Sáfrány-háború" tört ki.

Sáfrányos szeklice (más elnevezései: kerti pórsáfrány, olajözön)

Carthamus tinctorius

A sáfrányos szeklice afrikai származású trópusi növény, de nálunk is több helyen termesztetik. Régi fűszer- és festőnövény. A fűszert a virágfészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják. Gyenge illatú, kesernyés ízű. 

Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.

Termése

Húslevesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák és italok, színezésére, ízesítésére használják. Használják még, főleg színezésre, a borászat, gyógyszerészet, és ízjavító hatása miatt a cukrász iparban is. Felhasználásakor a vörös szín eléréséhez jóval többet kell használni, mint a sárgához.

Gyógyhatása: A terméséből kivont olaj csökkenti a koleszterinszintet, a szívinfarktus megelőzésében is szerepe van, de vérnyomáscsökkentő hatása is ismert.  Sőt, még bőrápolóként is alkalmazzák. A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták.