Salátaboglárka vagy mocsári gólyahír?

Kora tavasszal, ha kis sárga virágot látunk, a többség határozottan állítja, hogy mocsári gólyahír. Leggyakrabban a salátaboglárkát hiszik gólyahírnek. Mindkettő a boglárkafélék családjába tartozik, de a virágok szirmai különböznek. A mocsári gólyahír jóval ismertebb, pedig a salátaboglárka sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel, hiszen kiváló gyógynövény. Míg a salátaboglárka ehető, a mocsári gólyahír mérgező. A különbséget a népi elnevezések is jól tükrözik. Mindkét virág bimbójával a kapribogyót hamisítják.

Salátaboglárka - Népi nevei: arannyal versengő, aranyverselő, aranyfű, golyvarontófű.

Salátaboglárka
 (Ranunculus ficaria)

Termőhely: dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de szinte egész Európában elterjedt. 

Tőlevelei szív vagy vese alakúak, hosszú nyelűek.

Virágok: 2-3 cm átmérőjűek. 3-5, ritkábban akár 7 elliptikus csészelevele van, alapjuk zsák alakú, sarkantyús. A sziromlevelek száma 8-12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik. Sok porzó- és számos termőlevél fejlődik a virágban.

Gyógyhatása: hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény. A virágzás előtt (!) gyűjtött friss leveleket magas C-vitamin tartalmuk és vértisztító hatásuk miatt skorbut ellen használják, illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.

Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt. 
Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. 

Receptek: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/vadon/salataboglarka.html

Összetéveszthetősége: A mocsári gólyahírrel sokszor közös a lelőhelye, de a mocsári gólyahír mérgező alkaloidát tartalmaz! A gólyahír levelei hasonló alakúak, de nagyobbak, ugyancsak nagyobb a virága is. A salátaboglárkát szárazabb termőhelyen ajánlatos gyűjteni, ahol a mocsári gólyahír már nem él meg.

Mocsári gólyahír - Népi nevei: gólyavirág, kácsavirág, libadöglesztő. 

Mocsári gólyahír (Caltha palustris)

Termőhely: nedves, üde rétek; lápok, mocsarak; zárt, üde erdők. Nedves, vizes talajokon él.

Tőálló levelei hosszú nyelűek, vese alakúak vagy szívesek, szélük csipkés vagy fogas.

Virágai az egykörű virágtakaró 5 (ritkán 7) élénksárga csészelevélből áll.  A virágok átmérője 3-5 centiméter, de élénk sárga színük miatt még ennél is nagyobbnak tűnnek.

Gyógyhatás: Gyógyhatása nem ismert. Enyhén mérgező.

Böjt és tavaszi megtisztulás

A keresztény kultúrkörben a 40 napos böjt első napja hamvazószerda, amellyel Jézus böjtjére és kínszenvedéseire emlékeznek a katolikus hívek.
Húst utoljára húshagyókedden lehet fogyasztani, a farsang utolsó napján, amely egyben a télbúcsúztatás ünnepe is. A farsangot záró karnevál szóban a különböző magyarázatok szerint a "carne" hús elhagyása őrződött  meg. A hamvazószerda elnevezés eredete arra a szokásra nyúlik vissza, hogy a 12. századtól a papok az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzoltak a hívek homlokára, és ezt mondták: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt egyes helyeken felfüggesztetik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ezt nevezik torkoscsütörtöknek. 

A húsvét előtti nagyböjtöt nevezték negyvenlőböjtnek is, mert csak naponta egyszer, napnyugta után ettek 40 napon át. Fontos megjegyezni, hogy a vasárnapokat nem számolták bele a böjtbe. Böjt idején tilos volt a bál, a hús, a zsír, a zsíros étel fogyasztása, a férfiak abbahagyták az ivást. :-) A jezsuiták azt tartották, hogy a böjti napokon is szabad tojást és tejtermékeket fogyasztani. A kedvenc böjti ételek voltak a gabonafélékből készült cibere és kiszi, valamint a hüvelyesekből (borsó, bab, lencse) készült ételek. A cibereleves búza vagy rozskorpából készült, melyet cserépedényben forró vízzel felöntöttek, néhány napig erjesztették, majd behabarták liszttel, tejföllel, és főztek még bele kölest vagy hajdinát. A kiszi hasonló étel, savanyú, kocsonyás zabból készült lisztpép. 

A böjtöt már az egyiptomi orvosok is alkalmazták gyógyító jelleggel. Napjainkban a különböző kultúrák beáramlásával a böjtök egész tárházát ismertük meg. Ezek célja általában nem vallási, hanem egészségügyi meggyőződésre vezethető vissza.  Lényege a szervek méregtelenítése, a megújulás, amely általában együtt jár a fogyással is. A tisztítókúrákat érdemes a természet megújulásával szinkronban csinálni. Akiket nem kötnek a vallási előírások, azok 1-2 hetet várhatnak ennek megkezdésével, amikor megérkezik a tavasz. A hőmérséklet emelkedésével sokkal könnyebb bármilyen böjtöt elkezdeni, hiszen ilyenkor automatikusan kevesebb táplálékra vágyunk és több folyadékot iszunk.

Általában az a tapasztalat, hogy azok fognak böjtbe, akik amúgy is egészségesen élnek, de persze vannak megtisztulni vágyók is. Mindenkinek maga számára kell megtalálnia a legmegfelelőbb böjtöt a saját szokásainak és egészségi állapotának megfelelően.  Mindenkinek arról érdemes lemondani, amit általában fogyaszt, de a káros szokásokról is érdemes megszabadulni (dohányzás, kávé, alkohol): a húsevőknek a húsról, a vegáknak a zöldségekről - na jó, nem... ;-))), a szénhidrátfüggőknek a kalóriadús szénhidrátokról. A megrögzött húsevőknek a húsról való lemondás is heti kétszer is nagy eredmény lehet.  Akinek nincs miről lemondania, az feltehetően egészségesen él! :-) 


A böjt helyett választhatjuk az egyszerűbb méregtelenítési módokat is, amelyekkel nem kell hosszú távra lemondanunk szokásainkról. Méregteleníteni lehet vízzel, különféle zöldség- és gyümölcslevekkel, gyógyteákkal, különféle készítményekkel.  Ezen a héten ezeket a módszereket vizsgáljuk meg.

Az áztatás művészete

Ahogy korábban szó volt róla, a növények természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. valamint a csonthájasok. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonafélékben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A tökéletes áztatáshoz folyadékra, savas környezetre, melegre és időre van szükség. A zöldségek és gabonafélék fitinsavtartalmától függően eltérő időre van szükség áztatásra. A meleg vízbe egy kanál joghurtot, írót vagy kefirt tegyünk, öntsük rá a gabonamagokra, babra vagy lencsére, keressünk egy meleg helyet a konyhában és hagyjuk 8-10 órát ázni. A bab esetében ez 48 óra is lehet, az áztatóvizet folyamatosan cserélve. Ezután célszerű átöblíteni a zöldségeket, amellyel fokozhatjuk az ízhatást.

A tápanyagfelhasználás javítása

Főzni (vagy más módon feldolgozni) elsősorban azokat a zöldségeket kell, amelyek nyersen nem finomak. :-)

Másfelől egyes elméletek szerint, a növények nem akarják, hogy megegyük őket, mert ez gátolja a fajok fennmaradását. (Persze honnan tudnák, hogy nekünk mi jó? Na, mindegy. :) Ezért természetes ellenanyagokat (lektinek, szaponinok) termelnek magjaikban. Tipikusan ilyenek a gabonafélék és a hüvelyesek. A tápanyagok felszívódását gátló anyagok (antinutrients) közé tartoznak még az olyan vegyületek, mint például a sóskában, spenótban, rebarbarában, céklában lévő oxálsav, a gabonaneműekben és babban levő fitinsav, amelyek a kalciummal, vassal, cinkkel és rézzel oldhatatlan komplexet képeznek, ezáltal csökkentik a tápanyagok (Ca, Zn) felszívódását. Kivételt jelent a szójabab, amelyből a sok fitinsav ellenére viszonylag nagy adagban szívódik fel kalcium. Ide tartoznak a flavonoidok (polifenolos vegyületek) köztük a tanninok is, amelyeket viszont rákmegelőző hatásuk miatt mégis érdemes fogyasztani pl.: zöld tea, vörösbor.

A hagyományos táplálékfeldolgozási eljárások, mint a savanyítás/erjesztés, főzés, csíráztatás, áztatás ebből a szempontból javítják a tápanyagok minőségét, ugyanis csökkentik a polifenolok, oxalátok és a fitinsav jelenlétét. Ezért van, hogy a savanyított (fermentált) táplálékok fogyasztása kiemelten javasolt a bennük megőrződött tápanyag-koncentráció (vitaminok, nyomelemek) mellett. Az áztatásnak is pont ezért van kiemelt jelentősége a hagyományos  és modern konyhában, mert az áztatás során ezek a gátló anyagok kioldódnak a hüvelyesekből és gabonákból.

A főzésről 1.

A Fűvészblog  központjában a növények és az egészség áll. A gasztroblogokkal ellentétben nem témája a főzés, ugyanakkor nehéz megkerülni a növények felhasználását, különösen a fűszernövények estén. Ezért a bejegyzések gyakran hivatkoznak más oldalak receptjeire. 

A növények leginkább nyersen és frissen tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet számára hasznosak. A különböző tartósító eljárások során a tápanyagok különböző mértékben módosulnak, ezek azonban lehetővé teszik, hogy ne csak az érés idején fogyaszthassunk növényi eredetű ételeket.

A fűszer- és gyógynövények esetén a leggyakoribb tartósító eljárás a szárítás. Ekkor a víz távozik a növényből, de így a legkisebb veszteséggel őrizhetjük meg a hatóanyagokat. A vízzel a vízben oldódó C és B vitaminok is távoznak. A  C vitamin bomlása oxidatív barnulást okoz. A szárított gyümölcsök és zöldségek koncentráltan tartalmazzák a hatóanyagokat. A fűszernövényeket is gyakran szárítva használjuk fel, a gyógynövényekből pedig teát készítünk. 

Főzés során a zöldségek vitamintartalma 50%, sütésnél 25%, míg párolásnál körülbelül 10%-kal csökken. A hevítés az ásványi anyagokat (pl: K, Mg, Fe) nem károsítja, nagy részük azonban a főzővízbe kerül. Ezért célszerű ezeket a leveket is felhasználni.  Habár a ballasztanyagok a főtt ételben maradnak, hatásuk az enzimekéhez hasonlóan csökken. A flavonoidtartalom (gyógyhatású vegyületcsoportok) főzés hatására 50%-kal csökken. 

A savanyítás (erjesztés)  során a cukorból tejsav képződik, amely segít megőrizni a C vitamint (pl.: savanyú káposzta, kovászos uborka, bor). Ezért ezt a fajta tartósítás kiemelt jelentőségű a tradicionális és egészséges konyhaművészetben.