Oldalak

2010. december 16., csütörtök

A fahéj titkai

Cinnamomum verum,
  C. zeylanicum
Ha megérezzük a fahéjillatot, rögtön jobb kedvre derülünk. A sütemények, a forralt borok, karácsonyi esték jutnak róla eszünkbe. A fahéj azonban nem csak fűszer, hanem gyógyító hatással is bír. A szerelmi bájitalok elengedhetetlen alkotóeleme.   

A fahéjfa Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán őshonos, a babérfélék családjába tartozó, örökzöld, kisebb méretű fa. Magassága a 10-13 métert is eléri, de  az ültetvényeken sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kérge (Cinnamomi cortex). Leveléből illóolajat nyernek (Aetheroleum cinnamomi), amely a kéregből szerzett olajjal azonos hatású, de enyhébb. 
A mindenki által ismert kérget a három év alatti fák fiatal ágairól hántják le. Miután lehántják a fáról, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik azzá a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogyan mi ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízű. A történelem során utazók, kereskedők vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték, a görögök és rómaiak fűszerként és gyógynövényként használták az emésztés javítására. A Bibliában is többször említik: Mózes megparancsolta szent kenetként való használatát, a Példabeszédek könyvében a kedves ágyát illatosították vele.
 
A középkori kolostorokban gyógyhatását egyre több betegség kezelésére használ-ták: homloküreg-gyulladásra, megfá-zásra és náthára. A franciák, portugálok és angolok közel 300 éven át harcoltak egymással a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzésé-ért, amelyet először a portugálok nyertek el a 16. század elején. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. A 19. században fedezték fel újra mint gyógynövényt, gyomor- és méhbántalmakra használták. Később már felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen is ajánlották.

Az élelmiszeriparban kétféle fahéj kapható: a ceyloni fahéj és a kasszia (Cassia) vagy kínai fahéj.  Az ókori Egyiptomban már mindkettőt ismerték. A valódi fahéj a Cinnamomum verum (másnéven C. zeylanicum). Fahéj-fűszert azonban a kasszia nevű (Cinnamomum aromaticum), szintén babérféle fa kérgéből is lehet készíteni. Míg a valódi fahéj csak a belső, vékony kéregrészekből készül, a kasszia fahéj a teljes kéregből, így fásabb, vastagabb, és erősebb illatú a fűszere. A kasszia fahéjcsomag szinte mindig egy darab, viszonylag vastag összegöngyölt fahéjtekercset tartalmaz, addig a ceyloni fahéjcsomag metszetén látszik, hogy több vékonyabb réteget tartalmaz, melyek szivarszerűen rudakká vannak összesodorva. A kumarin nevű mérgező vegyület mindkettőben megtalálható, de a ceyloni csak kis mértékben tartalmazza. Az általában elfogyasztott mennyiség azonban még nem okoz egészségkárosodást. 

Jótékony hatásai: 

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg anti-bakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaj szintén antibakteriális, antivirális és antifungális (gombaölő) hatású. Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya) gyógyulását. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Kitűnő afrodiziákum, fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt is. A fahéj kiváló zsírégető, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét valamint a vércukorszintet, ezáltal elűzi a farkaséhséget is. A cellulitisz elleni krémek gyakori összetevője, mivel stimulálja a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, a felszabaduló energia pedig rendkívül jó zsírégető. A diabétesz elleni harcban kiemelt jelentőségű.

2010. december 12., vasárnap

Karácsony természetesen

Szárított gyümölcs
A karácsonyi hangulat megteremtéséhez nem kell fákat kidönteni, költséges díszekre és lámpákra költeni. Az ünnep bennünk születik. 

Gyümölcskarikákat száríthatunk szobahőmérsékleten, így a citrusillat körbelengi a lakást. Naponta elég forgatni. A száraz gyümölcsöket koszorúba fűzhetjük, vagy más dekorációs célra használhatjuk. 

Dekorált gyümölcsök



A citrusféléket faraghatjuk vagy olyan illatos fűszerekkel, mint a fahéj, szegfűszeg vagy ánizs, díszíthetjük.





Cukormázas gyümölcs




A korábban gyűjtött száraz termések, a dió és toboz mellé gyűjtsünk színes bogyókat. Szárítsunk gyümölcsöket vagy cukormázzal fessünk a friss gyümölcsökre, keressünk hozzá színben megfelelő gyertyát.







Gyümölcs mécsestartó
Faragjunk mécsestartót grapefruit- vagy narancshéjból. Tartós mécsestartóhoz először ki kell tömni és meg kell szárítani a héjat (3-4 napig). A pödrött formához háromszögeket kell vágni a héjba, és egyenként kell betekerni a héjcsíkokat. A mécsest ne hagyjuk felügyelet nélkül.


Természetes díszek 








Készítsünk természetes díszeket mézeskalácsból, szalmából, gyümölcsből, pattogatott kukoricából, méhviaszból.

Karácsonyi csillag, ázsiai fűszer és orvosság

Csillagánizs
Az adventi időszakban sok meseszerű dolog történik, különös színek, formák, illatok és ízek kerülnek elő. Az utcán megjelenő giccseket  leginkább a  természetes anyagokkal, például gyümölcsökkel és szárított  termésekkel tudjuk semlegesíteni. Százféle mézeskalácsreceptet végigböngészve kiderült, hogy a sütéshez csillagánizsra is szükség van.  Általában nem vagyok a fűszerkeverékek híve, 2-3 íz bőven elég, de a mézeskalács estében annyi mindent kellene összegyűjteni, hogy időt, energiát spórolunk meg vele. Érdekes, hogy nálunk a csillagánizs  leginkább a karácsonyi dekorációban és süteményekben jelenik meg, Kínában pedig az államilag készített tájékoztatófüzetekben immunerősítőként ajánlják.

Illicium verum
A csillagánizs (kínai ánizs vagy ánizscsillag), Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, amely egy örökzöld fának a termése. Londonba a Fülöp-szigetekről került, a 16.  században, Európában a 17. században terjedt el. Jellegzetes illatát és ízét a benne található illóolaj nagy részét kitevő anetolnak köszönheti. Jellegzetes aromája miatt kiválóan használható sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, likőrök és teák készítéséhez. Sokszor ánizs helyett  vagy azzal együtt használják, ízük hasonló, de a csillagánizs markánsabb ízt ad.

A hagyományos kínai orvoslás
görcsoldó hatása miatt ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. Az influenza megelőzésére is fogyasztják immunerősítőként, fő hatóanyaga, a sikimisav. Teáját méregtelenítésre is használják, a magokat étkezés után rágják, hogy javítsa az emésztést. 

Ázsiai rokona a japán csillagánizs (shikimi) mérgező növény, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Hasonlít a kínai változathoz, de kisebb és  illata kevésbé intenzív.  A nagyfokú hasonlóság visszaélésekre ad alkalmat, feldolgozva még nehezebb megkülönböztetni a kettőt. Méreganyagai ellenére gyógyászati célra mégis alkalmazzák a kínai orvoslásban: külsőleg felhasználva fájdalom csillapítására vagy bőrbetegségek kezelésére kiváló. A Tamiflu nevű madárinfluenza elleni védőoltás hatóanyaga  a sikimisav kinyerésével készül.  A japánok füstölőként használják.

2010. december 6., hétfő

Mitől aktív az árpa?

Hordeum vulgare L.
Az árpa több faját emberemlékezet óta termesztik, ezt bizonyítja, hogy az egyiptomi múmiák közt is találtak árpaszemeket. Kínában is már kr. e. II. században megbecsült eledel volt. Az árpa volt az első háziasított gabona a Közel-Keleten. Hippokratész gyógyeledelnek tartotta, a római gladiátorok rendszeres kásafogyasztók voltak, lovat is abrakoltattak vele. A Kánaán fontosabb növényei között Mózes is említi, ezért vallási jelentőséggel is bírt. Az árpasör volt talán az első alkoholos ital, amelyet az újkőkori emberek készítettek. Az egyiptomiak, a trákok, görögök és gallok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az árpa szeszes levét. Az árpát később  fizetőeszközként is használták. A magyarok körében már a honfoglalás kori konyha egyik alap-tápláléka volt.

A növény az északi hűvös, csapadékos tájakat kedveli. Az árpakenyér igen gyorsan szárad, ezért a termőterületén az árpát inkább kásaként fogyasztják. A malomipar hántolt árpát és árpagyöngyöt készít belőle, de a sör-, whisky- és a malátagyártás alapanyagául is szolgál. Sikértartalma miatt lisztérzékenyek nem fogyaszthatják. Az árpa takarmánynövényként is fontos. A takarmányárpáknál a magasabb, míg a sörárpáknál az alacsonyabb fehérjetartalom a kívánatos.

Az árpa fogyasztását a burgonya és a búza szorította háttérbe, pedig tápértéke igen magas. Nyolc esszenciális aminosavat tartalmaz, továbbá B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; növényi olajat, keményítőt, szerves sót, rostot. Fogyasztásával jól szabályozható a vércukorszint, csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít bizonyos bőrbetegségek gyógyulásában, a fogak épségének megőrzésében.  Rendszeres táplálékként javítja a bélműködést, segít megelőzni a székrekedést. Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár egész gabona, akár liszt formájában főételként szerepel ott kevés a szívbeteg. Lassan felszívódó szénhidrát-tartalma energiát ad, és 24%-os glikémiás indexe miatt a zsírégető étrend alapvető alkotórésze. Kiváló fogyókúrához, mivel rendkívül magas enzim- és lassú égésű szénhidráttartalma szervezetünk számára magas energia- és egyenletes vércukorszintet biztosít, az elhízás vagy zsírlerakódás veszélye nélkül.

Árpagyöngy
Gersli (vagy fényezett árpa) a hántolatlan árpa, a zsidó konyha ismert alapanyaga. Főzik sóletbe, levesbe, különböző töltelékekbe.

Tibeti campa (tsampa)
A tibetiek legfontosabb és legismertebb étele a campa, a tibeti árpa (tibeti: nej) őrleménye. A szárazon vagy jakvajon pirított őrlemény külleme a magyarban a császármorzsát idézheti föl.

Belboula, árpa kuszkusz, tört árpa, árpatöret

Az észak-afrikai konyha leghíresebb alapanyaga. Hasonlóan használják, mint Ázsiában a rizst, szinte minden étkezésnél felbukkan. A kuszkuszt árpából vagy durumbúzából  készítik.

Aktív árpa formula 
Nagyobb mértékben tartalmaz esszenciális aminosavakat, amelyek fokozzák a sejtek anyagcseréjét, a méregtelenítést.


Receptek: http://receptek.tv/?oldal=14&q=%E1rpa&hol=a