A zsálya, a halhatatlanság füve

A zsálya (Salvia officinalis L.) az ajakos virágúak (Labiatae) családjába tartozó illatos félcserje, akár 60-100 centiméterre is megnő. Közeli rokonai az ürömfélék. Botanikai neve a latin salvere (menteni, gyógyítani) szóból ered, ami arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít.

Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringhoz hasonlóan tartósításra használták, de  gyógynövényként is fontos szerepet töltött be. Elsősorban vizelethajtóként, sebek kezelésére (kígyómarás) és a menstruáció fokozására használták, mivel ösztrogén hatású anyagokat tartalmaz. Az arab orvosok a halhatatlanság füveként tekintettek rá. Ez a hit a középkorban is tovább élt. A druidák úgy gondolták, hogy feltámasztja a halottakat. Franciaországban "minden jó" névvel illették, kolostorokban termesztették. Nagy Károly elrendelte a királyi kertben való termesztését.  A pestisjárványok idején az egész testet bedörzsölték vele. Londonban a bábák a teres nőknek zsályás sört (ale típusú) ajánlottak. Súlyos betegeknél a szoba fertőtlenítésére zsályaleveleket tettek a tűzre.

Az indiai ajurvédikus orvosok is menstruációs panaszokra, a szoptató anyák emlőgyulladására, valamint kedélybetegség, álmatlanság, aranyér és szembetegség gyógyítására rendelték el. 
Hagyományosan antibakteriális, gyulladáscsökkentő és összehúzó hatású szerként használják. 


Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb forrás szerint mértékletesen kell alkalmazni, főleg idegrendszeri stimulánsok és antidepresszánsok szedése esetén. A zsályalevél különféle csersavakat tartalmaz:  kávésavat, nikotinamidot és a mérgező hatású tujont, ami az abszintben is előfordul. Szoptatós anyáknak nem ajánlott! Jótékony hatását a flavonoidoknak köszönheti.

Zsályatea (max. 1-2 csésze naponta!)

A levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak. A zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejtik ki, izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. Egyes országokban ezért is nevezik "növényi aszpirinnek". A meleg zsályatea kitűnő toroköblítő a szájban fellépő betegségek enyhítésére is szolgál.  A porított levél szájvizek, fogporok készítésére is alkalmas. Náthánál és szamárköhögésnél tejben főzik meg a leveleket.

Fűszerként

Kesernyés íze miatt kitűnő étvágyjavító, gyenge gyomorerősítő, megkönnyíti az emésztést. Elsősorban szárnyasok és pástétomok fűszere, zsíros ételekhez ajánlják, kolbászokban is előfordul.  A virágokat salátába is keverik. Németországban a búcsúkon szokásos süteménybe teszik, mert feltételezték, hogy megóv a részegségtől. Ennek ellenére borokat is ízesítettek vele. Olívaolajban jól tárolható, salátaolajnak kiváló.
Receptek: http://www.mindmegette.hu/kereses/recept/zs%C3%A1lya

* Szent János növényei: http://lexikon.katolikus.hu/S/Szent%20J%C3%A1nos%20n%C3%B6v%C3%A9nyei.html

A parlagfű nyomában

Ambrosia artemisiifolia

A parlagfűről leggyakrabban allergiaszezonban hallunk, ugyanis pollenje erősen allergén, a lakosság relatív nagy részét érinti. Valóban káros-e ez a növény? Jót teszünk-e, ha mind egy szálig kiírtjuk?

Weixl-Várhegyi László (mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta) cikkében védelmébe veszi a parlagfüvet. Ugyanerre a kettősségre hívja fel a figyelmet a Lélegzet folyóirat egy cikke. Éppen ezért a tények nyomába eredtem, mi az igazság. 

Tény, hogy a parlagfű Európában nem őshonos, Észak-Amerikából származik, először a múlt század végén (1878) jegyezték fel Svájcban. Nem véletlen, hogy az I. világháború idején kezdett elterjedni Európában, hazánkban az 1920-as években jelent meg. Egyes német források szerint az amerikai katonák hozták át rakományaikkal, bakancsaikkal és terjesztették el, annak ellenére, hogy a növény már korábban is megjelent. Nem véletlen, hogy először vasúti töltéseken, utak mentén terjedt el, valamint "parlagon heverő" területeken, nevét is innen kapta. A parlagfű invazív növény, vagyis ahol megjelenik, ott "elözönli" a vidéket.  Könnyen szaporodik és rendkívül vitális, életképes. Pollenje erősen allergén, de az allergia a lakosság csak egy részét érinti. Az ellenérvek között szerepel, hogy az allergia megjelenése többtényezős, okai elsősorban az egyén immunrendszerétől és öröklött hajlamaitól függ. Épp ezért vetődik fel a kérdés, hogy jogos-e az irtása?  Nem szélmalomharc-e? 


A probléma az, hogy nem igazán tudjuk, hogy mire való. Weixl-Várhegyi cikkében "Lajos atya" szerint ehető, sőt a gyógynövénykönyvek sok hasznos tulajdonságát említik. Erre való utalást azonban a fent említett cikken kívül ezidáig nem találtam. Az igaz, hogy az ürömfélék jól hasznosíthatóak. A fekete ürmöt fűszerként használják a majoránna helyettesítésére. A fehér üröm íze illata a citromra hasonlít, likőrök illetve az ürmös bor ízesítésére való. Ürömféle a jól ismert tárkony is. Szerintem amíg nem találunk konkrét célt, amire a hétköznapokban használható lenne, és amíg ez el nem terjed, addig a parlagfüvet üldözni fogják, mert senkinek sem fog igazán hiányozni.

A vörös áfonya

Vaccinium vitis-idaea

Ösztönösen vonzódom minden bogyóhoz, amelyik vörös vagy fekete színű. Mivel némelyik mérgező, jó tudni, melyik mire jó. Méretre, ízre, színre a ribizlihez leginkább a vörös áfonya hasonlít. Ezt a fanyar gyümölcsöt azonban nem csak mi, emberek, de a rókák, medvék és a madarak is szívesen fogyasztják. :-)

A vörös áfonya elsősorban az északi féltekén, Amerikától Eurázsiáig őshonos örökzöld félcserje. Magyarországon védett növény, ezért nehezebb hozzájutni a terméséhez. A Zempléni-hegységben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő. 

Az ősi finn  eposzban, a Kalevalában,  egy Marjatta nevű szűzlány egy szem áfonya evésétől teherbe esik, fiút szül,  aki születésétől fogva olyan erős, ha nem erősebb, mint Vejnemöjnen. 

Vörös áfonya lekvár

A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban, melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők az olyan krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, a koleszterin-lerakódás, a szívinfarktus, a bőrproblémák, a daganat és a memóriazavar. Az antioxidáns hatású bioaktív anyagok hatástalanítják a szabad gyököket, így korlátozzák a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok kialakulását.

Az apró gyümölcs az antioxidánsok mellett sokféle ásványi anyagot, például nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket és ként is tartalmaz, valamint kitűnő A-, B-, és C-vitamin-forrás.

A leveléből készült teát, valamint a bogyó levét egyaránt használják felfázás és gyulladások megelőzésére, kúrálására. A levelekből főzött teát vesemedence-gyulladás, hólyaghurut ellen isszák, fertőtleníti a húgyutakat. A kezelés ideje alatt főleg növényi táplálék fogyasztása javasolt, mivel hatóanyaga csak semleges vagy lúgos közegben hat. Teakészítés: 2 evőkanál drogot 300 ml vízben 15 percig főzzük, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Lehetőleg cukor nélkül fogyasszuk, a tea egyik felét reggel éhgyomorra, másik felét délután. A kezelés minimum három napig tartson, de ha szükséges, folytatható 1-2 hétig is. A levélből készült forrázat szemgyulladás esetén igen hatásos borogatószer.

A bogyók savanykás íze miatt szinte mindig főzött és a cukrozott állapotban fogyasztják, dzsemet, kompótot, gyümölcslevet vagy szirupot készítenek belőlük.

Vörös áfonya ital készítése

A nyers gyümölcsöt is gyakran tartósítják egyszerűen porcukorral, amely a legtöbb a tápanyagot és ízt segíti megőrizni. Ez a szirupos gyümölcs tárolható szobahőmérsékleten, de ebben az állapotban lehet fagyasztani is. A legolcsóbb ősi megoldás, ha tiszta vízbe tesszük. Oroszországban ez az áfonyavíz, amelyet üdítőitalként isznak. A skandináv konyhában vadhúsok és camembert sajtok mellé tálalják mártásként. Lengyelországban körtével keverik szószokban. Finnországban zabkásával fogyasztják. Svédországban vörös áfonya likőrt készítenek, más országokban a vodkát ízesítik vele.  

Amaránt, a fehérjebomba

Amaranthus caudatus

Az amarántról először lúgosító hatása kapcsán hallottam, aztán főként a magvakból készült termékeket láttam a boltokban. Az amarántfajták azonban eltérnek abban, hogy melyiket termesztik a magja, a levele miatt, de dísznövényként is szívesen ültetik.    

Az amaránt (Amaranthus) egy kultúrnövény-nemzetség, amely a világ számos részén elterjedt. A Magyarországon az őshonos fajok neve: disznóparéj. A növény neve a görög amarantos szóból származik, melyek jelentése: ami sose hervad, vagy a nem hervadó (virág).    

A magjáért termelt amaránt fajok a következők: Amaranthus caudatus, Amaranthus cruentus, and Amaranthus hypochondriacus, ezek főként Ázsiában (Indiában és Nepálban) és Amerikában (Mexiko, Guatemala, Peru) őshonosak. Ismertek voltak az azték és inka kultúrákban, az ott élő népek alapvető táplálékforrása volt. A keresztény Európából érkező telepesek számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított, ezért betiltották a termesztését. A 70-es években fedezték fel újra az Egyesült Államokban, ahol kutatásokat végeztek összetevői elemzése céljából.           

Gyakran a "jövő növénye"-ként emlegetik, mert termesztése egyszerű, sok gyümölcsöt és magot hoz, nagy mértékben szárazságtűrő, könnyű szüretelni, a magvak nagy mennyiségű fehérjét és esszenciális aminosavakat tartalmaznak. Az amaránt kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink valamint egyéb mikroelem forrás. Mérési adatok szerint az amarántmag lisztje a búzalisztnél kétszer-háromszor több lizint, ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, s nagy a magnéziumtartalma is. Vas- kalcium- és magnéziumtartalma és hasznosulása miatt a vegetáriánusok számára kiemelkedő fontosságú tápanyag. Ezen kívül gluténmentes, amely az arra érzékenyek számára jó hír. Az amaránt-félékben sokkal több fehérje található, mint a többi gabonában, (rizs, búzaliszt, zab, rozs).    

	Fehérje (%)	Lizinhányad (%)	Szénhidrát (mg)	Kalcium (mg)	Vas (mg)	Magnézium (mg)
Amaránt	16	8,5	63	162	10	280
Búza	10	3,5	71	41	3,3	20
Amaránt/búza	160%	243%	89%	395%	300%	1400%
Kukorica	9	2,5	74	20	1,8	7
Rozs	13	4	73	38	2,6	-
Hajdina	12	5,8	72	33	2,8	-
Rizs	7	2,7	77	32	1,6	13

 

Amaránt mag

A nyers, egész mag főzve, enyhén fűszerezve a hajdinakásához hasonló kitűnő köret. Lisztje, kelt tésztában 5-10, egyéb esetekben 10-50%-ban helyettesítheti a búzalisztet.

Ennél jóval sokrétűbb a pattogatott amaránt mag felhasználhatósága, amelyhez ma már a legtöbb bioboltban hozzá lehet jutni. A legegyszerűbb, ha reggeli müzlibe tesszük vagy magában keverjük tejbe, joghurtba. Ezen kívül a péksüteményekben, a levesekben, a salátákban, a különböző édességekben találjuk meg.     Mexikóban elsősorban pattogatott formában fogyasztják, de népszerű az alegría (boldogság) nevű édesség, amely mézzel, mogyoróval és más magvakkal keverve. Formája kerek, amellyel a napot és az életet szimbolizálja.     Receptek: http://www.vegetarianus.hu/irasok/gabonak/amarant.html Vannak olyan fajták, amelyeknek a levelét használják fel. Ezek elsősorban Ázsiában (Kína, Indonézia, Vietnam), Afrikában és Európában  (Görögország) népszerűek.  Egyes fajok gyökere is ehető.